Orvosi Hetilap, 1861. október (5. évfolyam, 40-43. szám)

1861-10-27 / 43. szám

Pest, 1861. St. October 27. Előfizetés jár : helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 fr vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot llető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek ferénkén 14 újkrért. Megjelenik minden vasárnap, megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya utcza 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. JFolorsika.. Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. Tartalom: Balassa J. egyet, tanár. Adatok a gégetükrözéshez kór- és gyógytani szempontból. — Károlyi Sámuel tr. : Tizenegy éves őrültség ? vagy tizenegy éves tettetés ? Casper után. (Vége). — Könyvismertetés.: Crustacea phyllopoda faunae pestiensis. Irta Chyzer Kornél. — Physiologische Bilder von Dr. Louis Büchner. I köt. — Lapszemle: Az egészségi állapot javítása városokban. — Wood kórodai észrevételei tökéletesen meggyógyult sérv felett, módosított műtéti eljárás. — A mirenyessav váltóláz ellen. — Rendkívüli bélnyilat gyógyítása. — Apróbb szemelvények. Tárcza : A pesti kórház rendezése. — Balassa tanár javaslata a pesti Sz. Rókus kórház organisatiójára nézve. — Müller B. pesti gyógyszerész: A gyógyszerészek kiképeztetéséről. (Folyt.). — Budapesti orvosegylet. — Vegyesek. Adatok a gégetükrözéshez kór- és gyógytani szempontból.*) Balassa János , egyetemi tanártól. (Folyt.) E tárgyra vonatkozó észleleteinket oly sorozatban ígértük közleni, hogy a kór- és gyógytani tekintetben egyiránt érdekesek és tanulságosak előre menjenek, s azokat kövessék azon adataink a gége-bajok köréből, melyeket e szerv kórtanához becses anyagal lehet ugyan felhasználni, de gyógytani tekintetben legfeljebb annak bizonyságául szolgálnak, hogy a gégebajok nagy részének gyógykészlete nem tökéletes, de azzá lehet. Első helyen említünk e tekintetben egy fiúcskát, roncsoló garatobbal, hol a légcső-metszés csak mint élet hosszító gyógyeszköz szerepelt. 5. Diphteritis ulcerosa, fulladást veszélylyel; légcső-metszés; két napi enyhülés; halál. F. Sz. négy éves fiúcskát betegsége tizedik napján volt alkalmunk látni, 1859-iki április havában, a gátolt légzésnek oly iszonyú kínjai között, milyeneket torokgyíkban (croup) szenvedő gyermekeknél ügyfeleink mindenike bizonynyal már észlelt. A betegnek baja jelentéktelen toroklábbal kezdődött, mely több napi tartama után nemcsak a nyelést nehezítő, de a légzést is zavarta, s ekkor szorgosabb betekintés mellett kitűnt, hogy a nagy mértékben duzzadt mondolák fakhártyájára szalonnaszerü izzadmányfoltok vannak felrakódva, melyeknek elpusztítására pokolkövek etetések alkalmaztattak. Daczára ennek, a körfolyamat fennmaradt és a gégére elterjedvén, rekedtséget és a fennidézett légzési akadályt szülte. — A bajnak származására nézve nekünk, kik csak az életveszélyben forgó gyermekhez hivattunk, feltűnt, hogy noha más lakásban, de ugyanazon szülőkre ismertünk, kiknek néhány héttel korábban egy újdonszülöttjöket láttunk elveszni, a hímvesszőt pusztító hasonnemű fekélyes folyamatban , körülmetszés után; ennéfogva a ragályzásnak eszméje önkénytelenül merülvén föl előttünk, a szomorú áldozat látásánál sürgetően tanácsoltuk hogy a család többi gyermekei tüstént különválasztassanak. Ezen figyelmeztetésünkre kitűnt, hogy a fuldoklási veszélyben vajúdó fiúcskának öt éves leánytestvére hasonló küllemű torokbal felöl panaszkodik, mint milyen a fiúé kezdetben volt. Ennek hallatára, még mielőtt az elveszettnek látszott beteghez fordulnánk, a leányka torkát néztük meg, és miután duzzadt mandolás lakhártyáján borsószem nagyságú fehér foltokat találtunk, szükségesnek láttuk azokat pokolkővel tüstént hathatósan égetni, s ezen eljárást a más lakásba áttett leánykánál ugyanannyiszor ismételni, valahányszor torkában a legcsekélyebb gyanús pont mutatkozott, így jártunk el nyolcz napon át, mire a beteg szerencsésen megmenekült. Hogy a fiúnál a hosszasan gátolt vérsavítás és a következményi szénenyes vérfertőzés folytán, az életben maradás kellékei hiányoznak, jóformán láttuk ugyan; miután azonban még sem a tüdőkben, sem az agyban ellenjavalatot nyújtó kórterménynek jelei nem mutatkoztak, kötelességünknek tartottuk a légcsőmetszést, mint olyan gyógyeszközt alkalmazni, mely habár a kimenetre nézve több mint kétesnek látszott, de a legsürgetőbb tüneményt — a fulladozást — tekintve, mindenesetre jótékony hatásúnak ígérkezett. Az eredmény ez utóbbira nézve csakugyan nem volt csalékony, mert a műtét után a szánalmat gerjesztő kisded szenvedőnek egész valóján csakhamar meglátszott a felszabadult légzésnek kéjjé, arcza nyugodt lett, ólomszerű színe eloszlott, kidülledt szemei visszahelyeződtek,, és a hosszas kínokba belefáradt egyénke csendesen elaludt. A jótékony enyhülésnek ezen tünetei még másodnap is tartottak , és midőn a csőváltoztatásnál a sebben semmi gyanús jelenséget nem észlelünk, hajlandók voltunk remélni, hogy a félelmes diploméritikus folyamat véget ért. Azonban harmadnap jókor reggelmeggyőződtünk róla, hogy e remény hiú volt, miután a szalonnaszerű kórtermény nemcsak a sebbe, hanem a légcsőr mélyebb részébe is lehúzódott, a gyermeknek légzési nehézségeit teljes mértékben megújjítván, s annak néhány óra alatti 43 Lásd lapunk 1. évi 1. és 2-ik számát.