Orvosi Hetilap, 1862. április (6. évfolyam, 14-17. szám)

1862-04-20 / 16. szám

■ €»• 09E« ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. ■ ■ i ■«£ évfolyram. Tulajdonos és felelős szerkesztő: Markusovszky Lajos tr. Főlmunkatárs : Balogh Kálmán tr. Tartalom s B­a­l­o­g­h K. tr. : Pasteur M. L. vizsgálatai az öntermődésre vonatkozólag. — Kaczánder K. tr. : Adatok a tüdőlob gyógykezeléséhez. Vége. — Közlemények Balassa tanár kórodai előadásaiból. Hasvízkór és lépdag. Folyt. — Könyvis­mertetést B­a­­­o­g­h K. tr. : Klinik der Leberkrankheiten , von Dr. F. Th. Frerichs, Folyt — Lapszemle: Szemgödri üzértágulat, a közös fejüzér lekötése , gyógyulás. — Barlangmérgezés két esete , gyógyulás. — Mérgezés gomba által, kávécserék, gyógyulás. — Gyógytani és gyógyszertári újdonságok. Tárcza : A prostitutio ügyében. — Orvosrendőri bonczvizsgálat. — Vegyesek. Pest, 1802. Előfizetési ár : helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr. évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 frt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bérmentesi­­tendők. Hirdetésekért soronkint 14 njkr. Április 20. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztő­­nél újtéri 10. sz. és Osterlamm K. könyvkereskedésében. újtér a kioszk átellenében. PASTEUR M. L. VIZSGÁLATAI az öntermődésre (generatio aequivoca) vonatkozólag.*) Balogh Kálmán tudortól. Hajdanában egészen a középkor végéig ki sem kétkedett azon, hogy a szerves lények öntermődés útján származhatnak, így Aristoteles szerint minden száraz test, mely nedvessé lesz, s minden száradó nedves test állatokat terem. Ezen hit annyira ment, hogy nagynak tartott tudósok a bőregerek, kigyók és a békáknak öntermődés útján való előállását leír­ták. Ezen bal vélemény ellen a XVI-dik században R­e­d­i, a del Cimento akadémia tagja lépett föl elő­ször , kimutatván, hogy a rohadó hús férgei nem egye­bek, mint legyek pondrói, nemkülönben hogy az álla­tok helyében tartózkodó férgeknél szintén van hím és és nő, mint bármely más állatnál. Jóval később pedig Réaumur mondotta, hogy nem az alma romlása hozza létre a belsejében található férget, hanem el­lenkezőleg a féreg oka az alma romlásának. Mint azonban a XVII-ik század végén és a XVIII-ik elején a górcsői vizsgálatok divatba kezdettek jönni, a lát­ható számos apró szalagoknak ivarnemzés útján való szaporodását ki sem látván, azon nézet vert mély gyökeret, hogy a szervi anyag még a halál után is sajátlagos életképességgel bírván, a szétvált részek bizonyos kedvező körülmények között újra egyesül­­nek, azon viszonyok pedig a szerkezet és a szervezett­ség mivolta szerint különbözők, így állottak a dolgok, midőn 1745-ben Need­ham kísérleteire támaszkodva föllépett, mondván , hogy azalagok léghatlanul zárt edényekben is elő­tűnnek. Buffo­n Needham nézetét magáévá tevén, ezt nagy munkájában sokszorosan fölhasználta. Ellene volt azonban Bonnet, ki állította, hogy minden csirból származik. Az ellenzés nem maradt puszta ál­lításnál, miután Spallanzani 1765-ben kísérletek által az öntermedés fölvételét hibásnak iparkodott bebizonyítani. Needham válasza meglepőleg éles el­mével lévén írva, Spallanzani újabb kísérletekhez fo­gott. Ha az állati vagy növényi anyagokkal készített öntelékhez, mely előbb a netán benne lévő csír el­pusztítása végett felforraltatott, a levegő csak kénsa­­von vagy higanyon keresztül juthatott, ottan ázala­gok nem fejlődtek, s Spallanzani kinyilatkoztatta, hogy az öntermedés létezését csak akkor fogadhatná el, ha annak védői ki tudnák mutatni, hogy az önte­­lékben még az általa alkalmazott viszonyok között is fejlődnek ázalagok. Hogy mindezáltal Needham ma­gát legyőzöttnek nem tarthatta, igen természetes, mert hiszen Spallanzani eljárása által távolról sem bizo­nyította be, hogy a levegőben netán foglalt szalag­­csirokkal egyetemben a többi életképes szervi anya­gok nem rontottak-e el ? Emellett pedig az edények­ben foglalt levegő is a forralás közben annyira meg­változhatott, miszerint az átalagok kifejlődése és to­vábbi élete lehetetlenné vált, s hogy Needham ezen utóbbi ellenvetése nem volt alaptalan, bebizonyította későbben Gay­ Lussac, ki az Appert-féle ételké­szítményeket tartalmazó edényekben.— ama készítmé­nyek úgy forraltatván, mint Spallanzani szóbanforgó kísérleteinél eljárt,­­ élenyt soha nem talált. Hogy Schwann az élenyhiányból származó ellenvetésnek elejét vegye, h­úsöntelékhez, mely először felforralta­tott, levegőt vezetett, mely izzó csövön ment keresz­tül, azután pedig lehüttetett, s az így előkészített le­vegő­szalagok képződését soha nem eredményezte, mi nem maradt ki, ha a húsöntelék felforraltatott ugyan, de a közönséges levegő oda juthatott. Kísér­leteinek végeredményekép Schwann mondotta: „úgy a barlang erjedés, mint a rohadásnál nem egyedül a körlevegő előnye a tényező, hanem ottan még oly hatány is közreműködik, melyet a bőség elronthat.“­ Schwann kísérletei módosíttattak s ismételtettek. Ure és Helmholtz hasonló eredményre jutottak. Schultz a levegőt nem hevítette, hanem tömény kén­savon vagy kamékenylúgon hajtotta keresztül. Schroeder és Dusch pedig, mielőtt a körlevegőt a kémlelt tárgyakhoz bocsátották volna, csövön hajtot­ták keresztül, mely pamuttal volt megtömve, s talál­ *) Fölolvastatott a m. k. természettudományi társulat folyó év ápril. 9-én tartott ülésében.

Next