Orvosi Hetilap, 1863. november (7. évfolyam, 44-48. szám)
1863-11-22 / 47. szám
görvélyt, csontlábot, csont-ellágyulást tekintették; most azonban már ki fogná tagadni, hogy az, az imént érintett okon kívül hiányos és egyoldalú izomműködés folytán is létrejö. A gerinczelferdüléseket tehát újabb időben átalán véve két fő csoportra osztjuk, úgymint az izmok zavart működéséből számlázottakra és a csontbántalommal kapcsolatban lévőkre. Az izmok hibás, zavart működése folytán létrejött gerinczelferdüléseket illetőleg azelőtt igen gyarló nézetek uralkodtak. Most összehasonlítjuk a kóros izomcsoportok helyzetét az ellenműködő, élettanilag ép izomcsoportok állapotával. Az újabb idő tudományos kutatásai bebizonyítják, hogy a gerinczoszlop elferdülését okozó kóros állapotú elgyengült és petyüdt izmok épen annyira ismeretesek, mint az élettanilag ép működéssel bírók. A ferde nyak és a lábízület elferdülései hasonlóképen az illető izmok hiányos működéséből származhatnak épen úgy, mint a hátgerincz alább következő elferdülése. Azon izmok, melyek a gerinczoszlopot hajtják, feszítik s hossztengelye körül forgatják, élettani elvek szerint egymáshoz ellenható, ellen-működő viszonyban állanak. Ha az izmok ezen kölcsönös ellenható működése megzavartatik, s egyik csoport a másik fölé kerekedik, akkor bizonyos fokig a gerinczoszlop egyenes iránya is szenved. S így magyarázhatni meg, mikép jöhet létre a gerincz hajtóizmainak túl erélye, vagy pedig a hátfeszítők lazasága miatt gerinczpúp. Az előgörnyénél (lordosis) megfordítva azt tapasztaljuk, hogy itt a gerinczfeszítő izmok működése az erősebb, míg a hajtőké a gyöngébb. Az is bizonyos, hogy a jobboldali gerincz-oldalgörnye (scoliosis dextro-convexa) a baloldali gerinczhajtó izmok túlságos működésének eredménye vagy pedig a jobboldali hajtók petyhüdtségéből származik. Megfordítva észleljük ezen viszonyt a baloldali gerincz-oldal görnyénél (scoliosis sinistro-convexa), így tapasztalati tény, hogy azon kóros körfordulat, melylyel a csigolyák saját hossztengelyük körül a jobboldal felé húzódnak, a jobboldali gerinczforgató izmok túlerényéből, vagy a baloldali izmok lankadt és petyhüdt működéséből származik. Ellenkező esetben a csigolyák kóros tengely fordulata baloldalra hajlik. Annyi tehát bizonyos, hogy a hiányos és zavart izomműködésből származó gerinczelferdülések kórtana újabb időben egészen tudományos alapra jutott. — Ez alapon nem elégszünk meg napjainkban pusztán a gépek általi kezeléssel, hanem igénybe veszük a helybelitett — locálisalt — villamozást és a boncz-élettani elveken nyugvó svéd gyógytestgyakorlatot. A gép, a deréköv csak arra való, hogy az imént nevezett hatányok által nyert eredményt támogassa, s figyelmeztesse jelenléte által a beteget gyakorlás s önegyenesítés által a gyöngébb izmok edzésére. A villamozáson és gyógytestgyakorlaton kívül a 926 gerinczelferdülés domborulatára ható nyomlapokon vízirányos fekvést is rendelünk, hogy a másodlagos porcz- és csontelhajlások kiegyenlíttessenek. Ily készülék az intézetben használt, s általam újólag tökéletesített Büring-féle átalakító ágy. (Lásd gógyintézetem 1859/66-ki működésének eredményéről szóló jelentést a 27 és 28-dik lapon). Azonban az angolkóros csontellágyulással és a Pott-féle gerinczszúval járó elferdüléseknél is újabb időben sokat haladott ezen betegségek kór- és gyógytana. — Többszörös tapasztalat nyomán bebizonyult, hogy az angolkóros csontellágyulásból keletkező gerincz-oldalgörnye csaknem általában véve a felső hátcsigolyáktól az ágyékgerinczekig balra domborodó nagy ívet alkot. — Ide számítjuk azon tényálladékot, hogy az angolkóros gerinczoldal görnye az első vagy második életévben jelentkezik, s az ötödik, hatodik életévvel lejár. A tapasztalás tanítja ugyan, hogy ezen baj nem ritkán veleszületve is észleltetik. Ezeket az előforduló esetek többségénél észleltük, s könnyen megállapíthatjuk a szokványos és az angolkóros gerinczoldalgörnye közötti különbséget, mikórismét s gyógytani tekintetben korántsem közönyös, miután jól tudjuk, hogy a szokványos gerinczoldalgörnye közönségesen a hátcsigolyák táján alkot a jobboldal felé domborodó ívet, s ritkán jelenkezik a hetedik életév előtt. Tudtuk ugyan eddig is, hogy az angolkóros gerinczelferdülés legközelebbi oka a csontok ellágyulásában rejlik, a gyógytanra és az óvó szabályok kellő alkalmazására nézve azonban nagy fontosságra vergődött azon körülmény is, hogy a gyermek függélyes, koránülő, erőltetett álló helyzete szintén gyakran idézi elő a gyönge csontrendszerrel bíró gyermek gerinczel ferdülését. Hogy pedig ez áll, látjuk azon zsenge korú gyermekek sorsán, kik angolkóros csontalkattal bírván, a folytonos ülés következtében a fej, vállak és a karok súlya alatt gerinczpúpot kapnak. Gyermekek gerincz-oldalgörnyébe esnek, ha a dajka által az ily függélyes helyzetben, mindig egy és ugyanazon karon czipeltetnek. Ily körülmények között könnyű kimagyarázni a gerincznek balra domborodó elferdülését, miután a zsenge gyermek többnyire balkaron hordoztatik, s így az törzsének jobbfelével ösztönszerűleg a dajka testéhez támaszkodik, minek eredménye a balra domborodó oldalgörnye. Ha tehát ezek nyomán az angolkóros gerinczelferdülésen segíteni akarunk, a csontellágyulás ellen intézett átalános kezelésen kívül az állandó vízirányos fekvést kell első rangú gyógyhatánynak tekintenünk. A gyorsan fejlődő eseteknél támkészülékkel látjuk el a kisdedeket Későbbi korba a gerinczoldalgernye további fejlődésének megakadályozására erősebb támkészüléket alkalmazunk. Azon támkészülék, melyet ily esetekben saját eszmém szerint készítetek, erős és jól kibérlelt medencze-öv és vállpereczek által erősíttetik a törzshöz, anélkül azonban, hogy általa a mellkas vagy a gyomor legkevésbbé is szoríttatnék. A görbülést kiegyenlítő helybeli nyomás, a gerinczoszlop mögé helyezett aczélléczhez csavarokkal erősített