Orvosi Hetilap, 1863. november (7. évfolyam, 44-48. szám)

1863-11-08 / 45. szám

n­ak a szomszéd részekkeli odanövése nem lehett jelen, mert a dag minden irányban szabadon moz­gatható volt, sőt e dagnak valami folyadékkal teli egyszerű nagyobb tömlőből kellett állani, mit azon kö­rülmény bizonyít, hogy ha ez több rekeszű vagy több nagyobb tömlőből van összetéve, akkor a hullámzás­nak a töm­lőfalak közt létező válaszfalak által meg kellene töretni. A kórisme meghatározásánál különösen még két körülmény veendő tekintetbe: t. i. váljon a tömlő szabad-e, vagy pedig a szomszéd részekhez oda van nőve ; továbbá váljon a dag mily nagy kocsánynyal van összeköttetésben, vagy ez kicsiny, vagy nincs is, minek meghatározása nem is lehető. A gyógyszereknek bel- és kü­lhasználata kedvező eredményt nem mutat föl. A petefészki tömlődagok gyors növekedése által előidézett zavarok nem ritkán oly fokra hágnak, hogy magát az életet a legnagyobb veszélynek teszik ki, már­pedig az élet fenntartására gyors segély kívántatik, mi a gyógyszerek által ugyan nem, hanem csupán bizonyos műleges eljárá­sok alkalmazása által érhető el. E müleges gyógy­­eljárás történhetik a tömlő bennékének egyszerű ki­ürítése által. Az egyszerű csapolás azonban csak akkor lenne alkalmazandó, ha híg tartalommal ellátott na­gyobb tömlő van jelen, de ez eljárás csak kivételesen van maradandó gyógyulással összekötve, azonkívül nagy veszélylyel jár, mennyiben ugyanis a folya­dék minden csapolás után újra meggyülemlik , s korábban vagy későbben oly lobos tünetek lép­nek föl, melyek a tömlő elüszkösödését, elevesedését, vonják maguk után, s halálos kimenetű lesz. A gyökeres gyógymód különfélekép kisértetett meg , s pedig csapolás és ezután cső — szálacs — vagy kutasznak a kiürített petefészeknek bennhagyás általi folytonos nyit­vatartás által (maradandó petefé­szek-sipoly készítése); ez eljárás heves lobot idéz elő, s geny­­erképződéssel végződik, mely azután az év­nek tökéletlen kiürülése által szomorú kimenetelű. A tömlőfalnak iblany befecskendés általi izgatása, nem ajánlható, minthogy a beállandó visszahatást előre meg nem határozhatni. Igaz ugyani s fordulnak elő esetek, midőn egyszerű vékony falzatú, szabad, híg tartalmú tömlőnél a csapolás és iblany-befecskendés által gyógyulás állott be; azonban a tapasztalás bi­zonyítja, hogy ismétlődés (recidiva) gyakran, sőt még a hosszabb idő óta fennálló gyógyulás után is ugyanazon tömlőnek isméti kitágulta által e kór újó­lag föllép.­­ A tömlő bemetszése, s ennek részletes kiirtása, hasonlólag a tömlőfalnak nagy fokú láb- és övesedésével van párosulva, s épen semmi előnynyel nem bír. S így az egyedüli gyökeres gyógyeljárás nem más, mint a petefészek kiirtása, mi annál inkább előnyös, minél inkább nem észleltetnek odanövések és az egyén általános egészségi állapota igen kielégitő. A műtét 1863-ki jun. 22-én reggeli 9 és 9 óra­kor vitetett végbe. A műtéti szoba mintegy 26 — 28' R. melegittetett, hogy az egyén a meghűléstől óvas­­sék ; lábaira harisnya hozatott , mindkét c­ombja lepedőbe takartatott, fél ülő és fél fekvő helyzetben. A végbél és a húgyhólyag előleges kiürítése, valamint hangyhalyaggali elkábítás után a has fehér vonala mentében, a köldök alatt a fancsontok porczizülete felé átható metszés létetett, mire a segédek a langt­ meleg vízbe mártott vékony flanelldarabokkal az előtoluló beleket vissza és befelé nyomták. A műtevő kéz a hasürbe vezettetett, abbeli meggyőződés végett, váljon a tömlő szabad-e, vagy pedig vannak-e össze­növések jelen. Esetünknél a tömlő szabad lévén, az elötoluló dag horgokkal megfogatott, s a sebnyilás­­hoz huzva rögzittetett; — ezután erős és legnagyobb sírterü szúrcsappal a tömlő megszúratott, s bennéke kiürittetett, a kifolyt folyadék kávéaljhoz hasonló szinti, sű­rt és mennyisége 8 font volt. A dag most erő­sen a sebnyiláshoz kihúzatott , midőn észrevehető volt, miszerint a dag a méhnek mintegy folytatását, képezi , vagyis kocsánynélküli , mi mindenesetre kedvezőtlen körülménynek tekintethetett. A tömlő erre szorosan a méhfal mellett ezüst sodronynyal és vastag selyemfonatokkal leköttetett, s e lekötött rész a szorító (Klammer) szárai közé véve, újólag erősen összeszorítva, a sebnyíláshoz megerősíttetett, míg a töm­lőnek a szorítón kívül megmaradt része lemetszetett. A szorító czélja, hogy a visszamaradt rész a hasűrbe vissza ne csúszhasson, hogy a sebnyíláshoz húzott csekély tömlőmaradvány a hasfalakhoz tapad­jon, s az utóvérzés meggátlása. A seb ezután véres varratokkal egyesittetett, a has körül fűző (Gurten) alkalmaztatott, s az egyén külön szobába tiszta és megmelegített ágyba tétetett. A beteg az egész délutánt és az éjt álmatlanul ugyan, de nyugodtan töltötte; míg másnap reggeli 10 óra körül az alhas kevéssé puffadott, s érzékeny kezdett lenni; láz, érverés 125 —130, este hányinger állott be, mely azonban jéglabdacsokra megszűnt. Június 24-én reggelre a láz csekélyebb, érverés 120, általános erő­hanyatlás, a has puffadt, kevéssé fájdalmas, 8 óra felé a végtagok és azután az egész test meghidegülése észleltetett, mire később vonag­­lás állott be. Délutáni 2­/a órakor kimúlt. Az egyén e szerint a műtét után összesen 52 óráig élt. Bonczolat. A szorítóba foglalt és ezenkívüli töm­lős rész elüszkösödve, a sebnyílás felső része helyen­­kint összetapadva találtatott. A baloldali hashártyai részen környi vérbelövelések, s csekély mennyiségű savó észleltetett, — a jobboldalon semmi lábtünet. A jobboldali petefészki tömlő közvetlen a méhnél kötte­tett le, s távolittatott el. A jobboldali mellhártya előre­­ment idült láb folytán a bordákhoz nőve. A többi szervek rendes állapotban A halál oka tehát erőha­­nyatlás (collapsus) volt. A tömlő szövettani leírását Balogh K. tr. ezen czikkhez csatlakozólag fogja közölni. (Folyt. köv.) 1—Mii­— A KÜLSŐ AGYBUROK LOBJA (pachymenyngitis). Balogh Kálmán tudortól. (Folytatás.) Nyolczadik eset. Schroeder v. d. Kolk ezen lelet körülmé­nyes történetét Roelandt jr.-nak, Rotterdamban, köszöni, kinek­­ ajánlatára az illető beteghez tanácskozó orvosul meghívatott.

Next