Orvosi Hetilap, 1864. február (8. évfolyam, 6-9. szám)
1864-02-21 / 8. szám
123 124 E mellett megtörténik azonban nem ritkán, hogy még is genyképződés jönn létre, s a kórnak visszafejlesztése és utóbajainak u. m. merevség, zsugor, ferde helyzetnek sat. elhárítása nem sikerül; különben annyi mégis bizonyos, hogy a nyugalmat adó kötés alkalmazása nélkül a baj nagyobb mérvben, hevenyebben és pusztitóbban folyt volna le, s ennél fogva veszélyesbé is leendett az. 4. Heveny szloboknál, melyek a csontban és a csonthártyában székelnek és kózvegynek szüleményei, az életveszélyes körfolyam megmásithatlan kimenetén rendesen az absolut nyugalom sem változtathat; a kötés alkalmazásához tehát semmi vagy csek igen csekély reményt lehet kötni; — de a betegek azt többnyire nem is tűrik. 5. Másodlagos izloboknál, melyek alapját csont rák képezi, a kötés épen semmit sem képes gyógyhatányilag eszközölni, úgy szinte 6. az izlobot, kisérő fájdalmainál fogva, utánzó úgynevezett malum coxae senile bajnál sem. Ennyit az eltávolíthatlan kötésnek javalatbeli mozzanatairól, melyek hosszas észleleteink folytán szerzett meggyőződésünk szerint fokmérőül szolgálhatnak a szóban levő gyógyhatány kellő értékesítéséhez. Azonban vannak ezen gyógyeljárásnak még más eredményei is, azon hátrányok t. i., melyek az eltávolithatlan kötés alkalmazásával járnak, s miket itt megemlitni helyén látjuk. — Ezeknek legfőbbikét képezi: a) Hogy a kötés által hosszabb időre föltétlen nyugalomba helyezett ízület és tag mozgási képességük és tápláltatási viszonyaikra nézve kárt szenvednek. Amenyiben a folytonos nyugalom következtében az illető testrészek vérkeringési élénksége nem csak mérsékeltetik, hanem annak egész folyama lényegesen le is szállittatik, nem tagadható, miszerint az izmok az által megpetyhüdnek, az izhüvelyi pára és iznedv gyérülnek, s ezeknek folytán tagfonyadás és izmerevség állanak be. Azonban ugyanezen utóbajok a magára hagyott izületi lábnak is épen úgy szüleményei, mint a természet gyógyiparos műveleteit utánzó művészet működésének, azokat tehát egészen a gyógyeszköz rovására tolni nem lehet, és létrejöttöket kétkedés nélkül csekély bajnak kell nyilvánítni azon nagy bajjal szemben, melyet az absolut nyugalom eszközével — a kötéssel — sikerül jobbadán elháritni. — Mi az eltávolithatlan kötés ebbeli homályoldalán az által iparkodunk ,segíteni, hogy a lobos tevékenység enyészete után, a kötést felhasitjuk, és azt időszakonkint, főleg éjszakára levesszük, s a tagnak mozgásait részint ez, részint pedig a svéd gymnastikának alkalmazása által léptetjük lassan kint életbe. b) Hosszas nyugalom az egyarányos és egyoldali helyzetben levő tagrészek izmaiban rendszeresen túlnyomó egybehúzódást és szöveti változást idéz elő egyfelöl, míg más felöl az ellenkező oldali izmok petyhüdtekké, s mintegy bénultakká lesznek. Következménye ennek konok tagzsugor, melynek elhárítására a gyógyművészet készülékeinek egész sorát kell működésbe hoznunk. — Tagadhatlan, hogy ez is homályoldalát képezi az eltávolithatlan kötésnek, mint a mely a beteg tagot kóros helyzetébeni megmaradásában elősegíti. Azonban ugyanez történt, csakhogy jóval nagyobb mérvben, maga a természet által vezetett kórfolyamnál is, hol a folyton görcsös cselekvésben levő izomtömeg mindinkább összehúzódik és megvastagszik, minek folytán annak antagonistikus működési képessége teljesen megsemmisül. Aki ezen izmoknak magtartását az eltávolíthatlan kötés hatása alatt szorgosan észlelte, félre nem ismerheti, miszerint azok ily nyugalmas helyzetükben sem oly nagy mértékben túltengőkké nem lesznek, sem annyira egybe nem zsugorodnak, mint ez a kötés nélküli lobos ízbántalmaknál szokott történni. Mi még ezen felül úgy tapasztaltuk, hogy a kezdetben egészen engedetlen izmokat majdnem minden újabb kötésnél nyújtottabb állásba lehetett helyezni, és így a különben nagy fokúvá válandott zsugort kisebb fokozatra sikerült leszállitni. c) A megkeményedő kötésnek egyik főbb előnye abban áll, hogy alkalmazásnál, puha mivoltánál fogva, az illető test- és tagrészre mindenüvé rálapul s annak mintegy lenyomatát képezi. Innét következik, hogy az támogató nyomásával mindenüvé egyaránt hat és a kiálló helyeken nem okoz fájdalmat. Ámde a szóban lévő kötés ezen előnyében rejlik annak abbeli hátránya is, hogy a test felületére mindenhová szabatosan illeszkedvén, a körülvett rész fölti létén a nedvkeringést is többékevésbé gátolja, aminek aztán természetes következménye a bőr és bőralatti kötszövet kisebb -nagyobb mértékben fo ny a d á sa és aszály, melyeket csak hosszú idő folytán sikerül eltávolítni, nem is említve a helytelen szorossággal alkalmazott kötésnek messzebb menő izombénulást és elhalást okozó hatányait. — A mennyiben az eltávolíthatlan kötés nem nyomásnak, de nyugalomnak eszközlésére van számítva, ez utóbbinak tényezőjét pedig nem a szoros felillesztés, hanem az ízület mozgási teréhez tartozó részeknek egy közös, engedetlen hüvelybe foglalása képezi, a kötés fennemlített hátránya elesik, ha azt kellő kiterjedésben alkalmazzuk ugyan, de nem tesszük föl szorosan. d) Tagadhatlan, hogy a csontkeménynyé szilárduló kötés szabad karimájával könnyen feldörzsöli a szomszéd lágyrészeket; azonban ha nem alkalmaztatik az föl szorosan és karimás gyapottal szorgosan kibéleltetnek, ezen alkalmatlansággal sohasem fogunk találkozni. e) A csiriz- és dextrin-kötés izzadság s egyéb hatányok folytán megnedvesedve felpuhulnak, és mint olyanok a czélnak többé meg nem felelnek; a gipsz-kötés pedig felette nehéz. Ennél fogva mi a túrómészkötésnek adjuk minden egyéb eltávolithatlan kötések fölött az elsőséget, mint olyannak, mely nem kevésbé szilárd mint amazok, e mellett jóval könnyebb, s föltevése egyszerűbb. Ide járul, hogy — a gipsz-kötést kivéve — amazoknál sokkal rövidebb idő alatt meg