Orvosi Hetilap, 1864. július (8. évfolyam, 27-31. szám)
1864-07-10 / 28. szám
Előfizetési ÁT! helyben egész ívre 9 frt. félvre 1 frt. Mikr. vidéken egén évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérintesitendők Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. SS. NK. Július 10. Megjelen minden vasárnap. Megrendezi elő minden cs. kir. posthivatalinál , a szerkesz.t©sfjrnrl ujl.r 10. szés Kilián ttg. künvvkeresl.enisében. vaen ulcza s arkfi iedere* házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Lendvay Benő tr . A kis-zombori súly-járvány rövid ismertetése. (Vége). — Raisz Gedon tr.: Észrevételek Mendi Lajos tr. úrnak „Adatok a bujakór tanához“ czimű czikkére. Könyvismertetés. A Treatise on Hygiene with special Reference to the Military Service. By William A. Hammond, M. D. Surgeon-General U. S. Army ed. — Lapszemle. A gyüszünke-al kimutatása az átszivárgási vegybontás (dialysis) utján. — Miért vesznek el az állatok, ha bőrük bemázoltatik. Apróbb szemelvények. Tárcza : Kolozsvári levél. — A n.-váradi szemgyógyintézet 1863-ki működésének jelentése. — Vegyesek. — Pályázatok. Pest, 1864. i W 4^_mnE!56!M.y» A kis-zombori sülyjárvány rövid ismertetése. Lendvay Benő tudortól Kis-Zomborban. (Vége) 3) A betegség kórtünetei, annak lefolyása és kimenete. A legfőbb kórtünetek a foghúson és az alvégtagokon mutatkoztak, a belső szervekben nyilvánuló kórjelekkel azonban, minthogy azok a súlynek csak előhaladottabb szakaiban jönnek elő, ezen szakoknak majdnem tökéletes hiányában, csak itt-ott találkoztam. A foghúson lévő változások az esetek legtöbbjében előfordultak ugyan, mégis volt néhány esetem, ahol annak tökéletes bántatlansága mellett a betegség csak a végtagokon mutatkozó tünetekben nyilvánult; valamint oly esetekkel is találkoztam, melyeknél a tünetek csak a foghúsra szorítkoztak, a végtagok pedig az egész lefolyás alatt bántatlanul maradtak, daczára annak, hogy az ily betegek lábaikat nem kimérve, napokon keresztül mezei munkával foglalkoztak. Nem szándékom itt az egyes tüneteket hosszasan tárgyalni, mert azok semmi újat nem mutatva, úgyis bármely gyógytanban terjedelmesen olvashatók, azért csak dióhéjba szorítva fogom azokat elősorolni. A betegség kezdetén a foghús a fogak koronáiról visszahúzódva, rendesnél lazább és kékesvörös lett, később dagadni és különösen a rendelt szájvízzeli dörgölésnél vérzeni kezdett. Egyes üszkösödött részek leválása, vagy a fogak kiesése a ritkaságok közé tartozott, valamint a fekélyeknek a szájpadjai elterjedése is csak egy esetben jött elő egy asszonynál, kinek a fél szájpadja felemelkedett, bűzös évet elválasztó fekélyt mutatott. Nevezetes az, hogy a betegség folyamában az így elváltozott foghús némely egyénnél több ízben tetemesen majdnem egészen megjavult, de a javulás csak pár napig tartván, az ismét rosszabbra fordult, és ezen ismétlések mindaddig tartottak, míg a vér megjavulva, a betegség többi tüneteiben is tökéletes javulás nem mutatkozott. A foghás azonban a vérvegynek kiküszöbölésével mindig egészen helyre jött, míg az a végtagokban mutatkozó némely tünetről nem mondható. A végtagokon mutatkozó kórtünetek, melyek legtöbbnyire a foghús beteges változásával egyszerre kezdődtek, mindenek előtt a térdizületben mutatkozó fájdalomban nyilvánultak, néha bokában és a lábháton megjelenő fájdalmakkal párosulva; ehhez azután az egész alvégtagon elszórt köles, egész lencsenagyságú vörös foltok (purpura) járultak, melyek pár hét múlva a nagyobb kékes vérömlenyeknek (echymosis) adtak helyet, mik eleinte kisebb foltokban elszórva, később mindinkább összefolytak, úgy hogy tenyérnyi nagyságú szederjes foltokat mutattak a lábfejtől föl a combok tövéig elszórva, sőt azokat egy esetben a seggpofára, egy másikban pedig a fölkarra is, a törzsnek szabadonhagyásával kiterjedve láttam. A kék foltoknak ily terjedése mellett az alszár termében is nagyobbodott, megkeményedett, vagy némely esetben vizenyősen beszűrődött, míg néha a vérömlenyek egészen összefolyva, az egész dagadt alszár, a térdtől a lábfejig mintegy kék posztóval bevontnak látszott. A daganat és vérömleny terjedésével egyidejűleg a kétfejű ezomb-, továbbá a félinas- és félhártyás izom öszszehúzódása is állott be, úgy hogy a betegek alszárukat kinyújtani nem bírták. Minél jobban ki voltak az utóbbi tünetek fejlődve, annál nagyobbak voltak a fájdalmak , melyek legnagyobb fokánál a betegek leginkább éjjelenként folytonosan kínoztatva, az általa elűzött éji nyugalom élvezhetésében sem találhattak enyhülést. Volt egy fiatal legény betegem, kinek végtagjain bár nem látszott semmi, azokban mégis éjjelenként majd nem kiállhatlan fájdalmai voltak. A végtagokon a tünetek így legfőbb fokukat elérve, lassan kint alábbhagytak; előbb a fájdalom szűnt meg, azután a daganat hagyott alább, míg végre a kék foltok és a keménység is — bár igen lassan — múlni kezdtek, de nem úgy az inak összehúzódása, mivel az némelyeknél minden tünetek megszűnése után visszamaradva, csak nagy nehezen múlt el, sőt sokan, volt betegeim közül, nemcsak még most is sántítnak, hanem egy férfi alszára, kinél a többi tünetek már szinte mind elmúltak, anynyira fel van húzódva, hogy az a czombbal majdnem épszöget képez. Ezen beteges tünetek azonban nem