Orvosi Hetilap, 1864. július (8. évfolyam, 27-31. szám)

1864-07-10 / 28. szám

Előfizetési ÁT! helyben egész ívre 9 frt. félvre 1 frt. Mi­kr. vidéken egén évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények és fizetések béri­ntesitendők Hirdetésekért s­oronkint 14 u­jkr. SS. NK. Július 10. Megjelen minden vasárnap. Megrendezi elő minden cs. kir. posthivatalinál , a szerkesz.t©­­sfjrnrl ujl.r 10. szés Kilián ttg. kün­vvkeresl.enisében. vaen­ ulcza s­ arkfi iedere* házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Lendvay Benő tr . A kis-zombori súly-járvány rövid ismertetése. (Vége). — Raisz Gedon tr.: Észrevételek Mendi Lajos tr. úrnak „Adatok a bujakór tanához“ czimű czikkére.­­ Könyvismertetés. A Treatise on Hygiene with special Reference to the Military Service. By William A. Hammond, M. D. Surgeon-General U. S. Army ed­. — Lapszemle. A gyüszünke-al kimutatása az átszivárgási vegybontás (dialysis) utján. — Miért vesznek el az állatok, ha bőrük bemázoltatik. Apróbb szemelvények. Tárcza : Kolozsvári levél. — A n.-váradi szemgyógyintézet 1863-ki működésének jelentése. — Vegyesek. — Pályázatok. Pest, 1864. i W 4^_mnE!56!M.y»­­ A kis-zombori sülyjárvány rövid ismertetése. Lendvay Benő tudortól Kis-Zomborban. (Vége) 3) A betegség kórtünetei, annak lefolyása és kimenete. A legfőbb kórtünetek a foghúson és az alvégtagokon mutatkoztak, a belső szervekben nyilvánuló kórjelek­kel azonban, minthogy azok a súlynek csak előhala­­dottabb szakaiban jönnek elő, ezen szakoknak majd­nem tökéletes hiányában, csak itt-ott találkoztam. A foghúson lévő változások az esetek legtöbbjében elő­­fordultak ugyan, mégis volt néhány esetem, a­hol an­nak tökéletes bántatlansága mellett a betegség csak a végtagokon mutatkozó tünetekben nyilvánult; vala­mint oly esetekkel is találkoztam, melyeknél a tünetek csak a foghúsra szorítkoztak, a végtagok pedig az egész lefolyás alatt bántatlanul maradtak, daczára annak, hogy az ily betegek lábaikat nem kimérve, napokon keresztül mezei munkával foglalkoztak. Nem szándékom itt az egyes tüneteket hosszasan tárgyalni, mert azok semmi újat nem mutatva, úgyis bármely gyógytanban terjedelmesen olvashatók, azért csak dióhéjba szorítva fogom azokat elősorolni. A betegség kezdetén a f­o­g­h­ú­s a fogak koro­náiról visszahúzódva, rendesnél lazább és kékesvörös lett, később dagadni és különösen a rendelt szájvíz­­zeli dörgölésnél vérzeni kezdett. Egyes üszkösödött részek leválása, vagy a fogak kiesése a ritkaságok közé tartozott, valamint a fekélyeknek a szájpadjai elterje­dése is csak egy esetben jött elő egy asszonynál, kinek a fél szájpadja felemelkedett, bűzös évet elválasztó fekélyt mutatott. Nevezetes az, hogy a betegség folya­mában az így elváltozott foghús némely egyénnél több ízben tetemesen majdnem egészen megjavult, de a ja­vulás csak pár napig tartván, az ismét rosszabbra for­­dult, és ezen ismétlések mindaddig tartottak, míg a vér megjavulva, a betegség többi tüneteiben is töké­letes javulás nem mutatkozott. A foghás azonban a vérvegynek kiküszöbölésével mindig egészen helyre jött, míg az a végtagokban mutatkozó némely tünet­ről nem mondható. A végtagokon mutatkozó kórtünetek, melyek­­ legtöbbnyire a foghús beteges változásával egyszerre­­ kezdődtek, mindenek előtt a térdizületben mutatkozó fájdalomban nyilvánultak, néha bokában és a lábhá­ton megjelenő fájdalmakkal párosulva; ehhez azután az egész alvégtagon elszórt köles, egész lencsenagy­ságú vörös foltok (purpura) járultak, melyek pár hét múlva a nagyobb kékes vérömlenyeknek (echymosis) adtak helyet, mik eleinte kisebb foltokban elszórva, később mindinkább összefolytak, úgy hogy tenyérnyi nagyságú szederjes foltokat mutattak a lábfejtől föl a c­ombok tövéig elszórva, sőt azokat egy esetben a seggpofára, egy másikban pedig a fölkarra is, a törzs­nek szabadonhagyásával kiterjedve láttam. A kék fol­toknak ily terjedése mellett az alszár termében is nagyobbodott, megkeményedett, vagy némely esetben vizenyősen beszűrődött, míg néha a vérömlenyek egé­szen összefolyva, az egész dagadt alszár, a térdtől a­ lábfejig mintegy kék posztóval bevontnak látszott. A daganat és vérömleny terjedésével egyidejűleg a két­fejű ezomb-, továbbá a félinas- és félhártyás­ izom ösz­­szehúzódása is állott be, úgy hogy a betegek alszáru­­kat kinyújtani nem bírták. Minél jobban ki voltak az utóbbi tünetek fejlődve, annál nagyobbak voltak a fáj­dalmak , melyek legnagyobb fokánál a betegek leg­inkább éjjelenként folytonosan kínoztatva, az általa elű­zött éji nyugalom élvezhetésében sem találhattak enyhü­lést. Volt egy fiatal legény betegem, kinek végtagjain bár nem látszott semmi, azokban mégis éjjelenként majd nem kiállhatlan fájdalmai voltak. A végtagokon a tüne­tek így legfőbb fokukat elérve, lassan kint alábbhagy­tak; előbb a fájdalom szűnt meg, azután a daganat hagyott alább, míg végre a kék foltok és a keménység is — bár igen lassan — múlni kezdtek, de nem úgy az inak összehúzódása, mivel az némelyeknél minden tünetek megszűnése után visszamaradva, csak nagy nehezen múlt el, sőt sokan, volt betegeim közül, nem­csak még most is sántítnak, hanem egy férfi alszára, kinél a többi tünetek már szinte mind elmúltak, any­­nyira fel van húzódva, hogy az a czombbal majdnem épszöget képez. Ezen beteges tünetek azonban nem­

Next