Orvosi Hetilap, 1864. szeptember (8. évfolyam, 36-39. szám)
1864-09-18 / 38. szám
623 624 A kötegek közti szenyes, zöldesvörös tömeg, mely a szemcsézett külömfi metszéslap szemcséit képezte, egyedül csak sejtekből állott, melyek a kötegeitől még jelentékenyebb nagyság, torzabb idomtalanság és az által különböztek, hogy nagy mennyiségű zöldessárga zsírcseppeket foglaltak magukban. Némely sejtek rendkívüli nagyságot értek el 0,04, egészen 0,09 milliméternyi átmérővel, s részint osztódásban voltak, részint pedig számtalan magzatsejtet foglaltak magukban. Az anyasejtek határvonalai nem voltak élesek, hanem szaggatottak, sőt többször szétesés nyilvánvaló jeleit mutatták, míg a magzatsejtek kövülete élesen határolva tűnt elő. Ilyen gömbölyded, vagy helyenkint tompaszögletes magzatsejteket szabadon is akárhányat találtam. A kötegek ráksejtei a szemcsékéitől annyiban különböztek, hogy ezen utóbbiak zsírcseppekkel voltak tele, melyek az előbbiekben hiányoztak, a kötegek pedig kétségkívül a szemcsebeli képződmények anyatelepéül szolgáltak. Májsejteknek még csak nyomára sem lehetett akadni, miből következett, hogy a Golisson-féle kötszövetből kiinduló rost-sejtrák (carcinoma medullare) a máj eredeti szövetének tönkretevésével járt. Jelentékeny dudor, mely a máj nagyobb részletéhez tartozott, a nagy zsigereket (vena portarum) annyira összenyomta, hogy rajta át a májba vér csak kevés juthatott, míg ellenben a májatér törzsét, s azon ágát, mely a megnagyobbodott részlet felé ment,tetemesen kitágulva találtam; minélfogva a jobboldalon található sorvadást azon tétlenségből értelmeztem, melyben a májsejtek azért voltak, mert a nagy zsigerér az elválasztásra szükséges vérrel kellő mennyiségben nem látta el, az elzsírosodás véghezmenetelére pedig a meglevő élenyszegénység bizonyára jelentékeny befolyással volt. A ráknövedékké átváltozott részlet táplálása és gyarapodása a májütér által hordott vér által biztosíttatott, min azon ütér tetemesen kitágult volta, valamint a sejtek nagy bujálkodása mellett kételkedni nem lehetett. Hogy pedig a hasárbeli savógyülem keletkezésében a májbeli ráknövedéknek szinte része volt, azon a nagy zsigerér vértelensége mellett kételkedni nem lehetett, míg az alsó végtagok vizenyőjét annál is inkább egyedül a szívbeli rendellenességeknek lehetett tulajdonítani, minthogy a felhágó nagy visszér (vena cava ascendens) egészen szabad volt, s az elfajult máj által nyomatni nem látszott. A valamivel megnagyobbodott lép alsó részlete össze volt ránczosodva, kékes szabad felületén pedig számtalan sárgás fehér, apró, lencseidomú emelkedéseket lehetett látni, melyek a fonyadt részleten inkább sárgásak és laposabbak voltak. Ezen emelkedések felülete sima volt, s részben a lép rostos hártyájában, részint pedig az innét tovamenő kötegzet kötegeiben fészkelt. A lép bemetszetvén, vérszegény és kevésbé szakadékonynak mutatkozott, a metszéslap pedig kölesnyi és kendermagnyi, hamvasszürke, áttetsző, rendetlen alakú és kocsonya-összetartású foltokkal volt beszórva, melyek a vörösbarna környezettől elég élesen elütöttek, s ezek felett mindenesetre túlnyomóan voltak képviselve. A barna környezet mi különöset sem mutatott, míg a szürke foltok, melyek alépkötegzetébe voltak mélyedve, heveny gümőcskéknek bizonyultak, s ezeket az anyatelepül szolgáló kötszövetből tíz által ki lehetett ugyan szakítani, de kifejteni nem volt lehetséges. Éles borotvával különbféle irányban készített átmetszeteket tanulmányoztam, s néha véletlenül sikerült górcses kicsinységű gümőcskéket egészen átmetszeni, melyeknél egy pillantással mindazt találhattam, mit a nagyobbaknál csak több készítmény után nyert képekből lehetett összeállítanom. A kocsonya-összetartású gümőcskéket megduzzadt kötszövet környezte, melynek sejtei annál vastagabbak és sűrűbbek voltak, minél közelebb állottak a gümőnövedékekhez, s ezek közelében bennük két, három vagy még több igen apró és gömbölyded sejt látszott, melyek magukban a gümőkben egymás mellett egészen szabadon, minden közti anyag és gömbölyded alakjuk sértése nélkül foglaltak helyet; az említett újnövedékek közepén pedig oly szorosan voltak egymás mellett, hogy rendetlen alakú szögletes idomban tűntek elő. A szürkés gümőcskéknél a sejtek további átváltozására akadni nem lehetett, míg a lépfelületen levő sárgásfehér emelkedések, nemkülönben a lép alsó részlete kötegzetében jelenlevő kendermagnyi vagy még nagyobb sárgás szemcsék, melyek könnyen szétmorzsolhatók és a környező szövetből kifejthetők voltak, részint összesorvadt, részint szétesett sejtek morzsalékaiból állottak, mely átváltozások a szürke gümőcskéknél leírt sejteket érték, s a lép alsóbb részletének sorvadása a régibb gümőképződéssel hozható viszonyba, melynek kifejlődése nyomás és a tápfolyadék erélyesebb felhasználása által a lép rendes alakelemeinek elsorvadását vonta maga után. Voltak tehát úgy régibb eredetű, úgynevezett sárga gümők, valamint találkoztak fiatalabbak is, az úgynevezett szürkék. A gümők jelzése némi gyakorlat mellett nem nehéz, míg annak hiányában apró tályogocskákkal, vagy morzsalékká összezsugorodó sejtek halmazával könnyen összetéveszthetni, s ezen összetévesztés felett több "könnyű, ha az úgynevezett sárga gümők vétetnek kiindulási pontul, melyek a gümőnövedék egyik kimenetelét képezhetik ugyan, de egyszersmind más szövetek és növedékeknél is előfordulhatnak, így például geny- vagy a ráksejtek szinte összezsugorodhatnak és zsírszerűen átváltozva széteshetnek, mint ezt a gümősejteknél tapasztaljuk, s mi úgy itt mint amott a sárga gümők eredésére vezet; ha tehát sárga gümőkből gümőnövedékre következtetni akarunk, ezt egész biztossággal csak akkor tehetjük, ha közöttük és a szürke gümők közt a fejlődési összefüggést kimutatni képesek vagyunk. Mi az apró tályogocskákat illeti, ezek a valódi gümőnövedékek, vagyis a szürke gümőktől folyékonyságuk által megkülönböztethetők. A gümősejteknél sokkal nagyobb genysejtek közt mindig van folyékony köztianyag, mely ha a vérbe jut, míg a sejtek az illető szövetben visszamaradnak, ezek apró szögletes idomokká soha sem lesznek, minthogy már a közti anyag eltűnési ideje alatt összezsugorodni kezdenek, míg eltűnése után morzsolókká válnak.