Orvosi Hetilap, 1864. október (8. évfolyam, 40-44. szám)
1864-10-23 / 43. szám
713 az izom- és idegrendszerre vonatkozó kísérletei, és a sebészet tanárának előadása az ízbántalmakról. Remélhető, hogy szép számú hallgatók hiányában nem lesznek. A több mint évtized óta tartó kérdés a sebészek vagyis az alsó orvosi tanfolyam megtartása iránt több helyütt újra felmerült. Párisban egy ad hoc kinevezett ministeriális bizottmány adta be jelentését. Véleménye szerint az „offficier de santé“ intézmény — a mi sebészeink — a jövőben is megtartandó. De a tanfolyam számukra három évről négyre emelendőnek tanácsoltatik, valamint a tudoroké négyről ötre. Azonkívül nagyobb műtételek tételére is felhatalmaztatnak, orvostudor jelenléte nélkül, mit eddig nem tehettek, s űzhetik a gyakorlatot azon departement határain túl is, hová kineveztettek, legalább a rendes lakásukhoz közel fekvő helységekben. Bécsben is az orvostudori collégiumnál múlt évben nyugalomba tett ezen kérdés a községi tanács előtt ismét fölmerült. A város újabban kinevezett főorvosainak legális heve költötte fel úgy látszik a szunyadó kisértetet. Reformra kétségkívül szükség van, s valamint Francziországban a respublica alatt hozott orvosi törvények elavultak, úgy nálunk is a Mária Theresia-féle rendszer régen túlélte magát. Az orvosi praxist korlátozó régi rendszabályok jó ideje már csak a papírok léteznek, s valószínű, hogy másutt sohasem is állottak. A közönség velük semmit sem gondol, s oly törvényt, mit átalános szabály meg nem tartani, legjobb eltörülni s czélszerübbel fölcserélni ; a hazugság pathologicus tünemény, mely itt csakúgy megbosszúlja magát, mint az élet egyéb térein. A tolerantia korszaka — akár a hit dolgában, akár a homoeopathia irányában — már lejárt; mai nap tisztában kell lenni mindenkinek jogai és kötelességeire nézve. Hiszen az államok még a háborút is, mint az emberi társadalom akármely normális állapotát, törvényeknek vetik alá, s minél kevésbé fájdalmas műtétedé iparkodnak tenni a hadviselést. A kallózás, mint haszontalan kínzás, épen úgy törültetett ki a hadiszerek közül, mint Autenrieth kenőcse és a moxa a gyógyszerek sorából. Grenfben nemközti értekezlet törvényczikkeket alapított meg e nyáron a kórházak, sebesültek és orvosok megvédésére háború idején, melyeket Európának sok állama már el is fogadott. Ezek után csakugyan kérdhetjük, váljon a párviadal nem háború-e szintén, s nem jár-e köztünk, mint a múlt idők kisértete, elnyelvén áldozatait, úgy mint sok más szörnyeteg, melyek a rendőrség és az ész daczára az emberi társadalmat naponta tizedelik ? Tehát egy kis humánus oltalmat kérünk a nem részes orvos számára itt is, ki a rendőrileg megengedett, sígy mint a rendőrileg tilos öldöklésnél az emberiség és hivatása szavát bátran, követi mit sem gondolván azzal, ha amott az ellenség golyóival,vagy itt a vizsgáló biró keresztkérdéseivel találkozik. Borsodi orvos-gyógyszerészi egylet. Miskolcs, öszhó 14-én 1864. * Két havi szünetelés után orv.-gyógysz. egyletünk tegnap tartotta ismét rendes havi ülését. Ez alkalommal Kacmnder és Szabó Gyula tagtársaink érdekes jelentését hallottuk a m. orvosok és természetvizsgálók M.Vásárhelytt tartott X. nagygyűlése folyamatáról és eredményéről. Kedves tudomásul vettük , hogy indítványunk , a megyénként alakuló orvosegyletek tárgyában az összegyűlt orvosok körében rokonszenvvel találkozott, valamint szinte igen jólesett azon méltánylás, az mivel kis úttörő egyletünk működése meg lön tisztelve. Ámde mi mégis úgy találjuk, hogy az eszme, melyet képviselőink által megtestesítve óhajtottak látni, nem karoltatott fel azon hévvel és lelkesedéssel, melyet az érdemel, miért is mélyen fájlaljuk, hogy hazánkban az orvosi tudományokbani haladás, valamint közügyeink jobbra fordulása, rendünk közbecsülésben való emelése, az egyesülési elvben rejlő főtényezőt még soká fogja nélkülözni. Amennyire továbbá annak hallatára örültünk, miről azonban már előbb is a lapokból értesültünk, miszerint testvérhazánkban a nép zöme megtett mindent, hogy — K. barátunk szavaival élve — „a tudománynak diadalmenetet készítsen“, és oly leverőleg hatott reánk küldötteink azon vallomása, hogy a tudományos nyereség, legalább orvosi tekintetben, legyen az új nézpontok, új felfedezések nyilvánulásában foglalva, vagy a legérdekesebb kózgyógytani napi kérdések felderítésében értve, szomorító, mondjuk, hogy a tudományos nyereség az utolsó nagy vándorgyűlésben oly aránytalanul csekély értékűnek tapasztaltatott. A fényárutós őszelő havak körjárata tárgyaltatván, ügyfeleink tapasztalataiból azt következtethetjük, hogy a hurutos nem tő a főszerepet vitte, mert az emésztő szervek körében az úgynevezett csorvás-epés bajok, hasmenéssel, vérhassal, a légzőszervekben pedig kökhurut járványosan voltak elterjedve. A szemközhártyalábok gyakorisága is tanúsítják a hurutos jellemet, mely utóbbiakról Popper azt jegyzi meg, hogy ezúttal nem lehetett tüszőcskéket a szaruszél közelében észlelni, mint a tavaszi havakban, midőn az úgynevezett küteges köthártyaláb volt napirenden. A főgyógyszer is, mely jelenleg a bajnak hamar és biztosan véget vetett, más volt mint tavaszkor, mert míg akkor calomelpor behintése, főleg pedig higanyit külső alkalmazása (a szemhéjakra) jótékonyan hatottak, most horgéleg íz (Flor. Zinci gr. V. Ung. glyc. c. amylo dr. duas), különösen pedig halvány víz (Chlor. liquidae inc. II. Ag. dest. inc. un. semis) igen hamar segítettek a bajon. A múlt havakban előfordult külön esetek megemlítésére térvén át, Kaczánder Jr. három bélbetűrödési (vntussusceptio intestin.) esetet közöl, melyeket majdnem ugyanegy időben és mind a hármat nőknél ügyelt meg. 10—14 napi székrekedés, a gyomor rendkívüli türelmetlensége, bélsár hányása s iszonyú kínok a hasban képezik a főtüneményeket. Két esetben sikerült erősen hajtó allövetek által (senna-forrázat keserűsóval) és a gyomor érzékenysége lecsillapítása után, croton-olaj belsőleg rendelése által a belek rendes működését visszahelyezni, a harmadik eset azonban, hol a czélszerű gyógymód későn vétetett igénybe, halállal végződött. Bódogh Jr. egy 50—60 éves férfinál megfigyelt idült húgyhólyagláb esetét közlé, melyben a lobos folyamat a bal húgyvezésre is tovaterjedett. A bal kóroktanára nézve sem húgykő-féle csapadékok, sem álképletek nem puhatoltathatnak ki, mert az ezeket jellemző tünetek teljesen hiányzanak, hanem a bajt tisztán meghűlésből kell következtetni, melynek a beteg ismételve volt kitéve. A helyi tünemények között megemlítendők : nagy fokú érzékenység a húgyhólyag táján, mely a leggyöngédebb tapintást sem tűri; maga a húgyhólyag kis gyermekfej nagyságú keményded dag alakjában érezhető a hasfalon keresztül, daczára annak, hogy a húgycsap éjjel-nappal be van vezetve, s így nem a meggyűlt vizelet okozhatja a kitágulást, mi arra mutat ismét, hogy a húgyhólyag falai rugékonyságukat teljesen elvesztették; a vizelet csupán húgycsapon át ürül ki fájdalom nélkül, minden fél vagy egész órában 1 — 2 odony bocsáttatik ki, maga a vizelet bőr genyes, nyákos üledéket rak le. A beteg folyton lázban fekszik (120—132 érülés); pár nap óta makacs csuklás súlyosbítja a beteg kínait, melyek egyesegyedül a húgycsap napontai megújítása által némileg enyhülnek. Popper Jr. néhány nem rég tapasztalt gyógytani eredményeket tart megemlítésre méltóknak. Bemutat először két beteget : az egyik 40 éves asszony, ki fekélyes bőr farkassal az orrán ezelőtt 4 héttel vétetett fel a kórházba; a baj az egész orrvéget eltorzította, idomtalan megvastagodását okozván. Jobb homloktáján fészkelő dióalakú csontkemény gumó bujafenyves alapra mutatott, bár egyéb bujakóros tüneteket nem lehetett felfedezni. Soha helybeli gyógymód kézzel foghatóbb sikerét nem figyelte meg; a genyképzette pörkök eltávolitása után, a fekélyes vérző felületet pokolkőszalacscsal mindenütt erősen megérintette; másnap az orr alsó vége korom-fekete színben tűnt elő; két-három nap múlva a fekete pörköt eltávolitván , az egyes bőrfarkasféle genyedző göcsök már elkülönítve, s nem mint eleinte egymásba folyva, mutatkoztak. A pokolkövek etetések körülbelül 3 hétig másodnapilag folytatva, a tökéletes gyógyítást eszközölték. A homlokon rejlő gumó pedig iblanyfestvény bedörzsölésére szinte elmúlt. Nem hallgathatja el a közlő, miszerint a bujasenyvi alap gyanúja miatt szürkezsír bedörzsölések 714