Orvosi Hetilap, 1864. október (8. évfolyam, 40-44. szám)
1864-10-23 / 43. szám
Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt. félévre 4 frt. 50 kr. vidéken egész évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. 43. ÜK. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztősednél, ujtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, vácziulcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. ISTyolcaadiJU: OV» ■ »»■ - Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Pest, 1804. October 23. Tartalom : Soy Jakab tr. A váltóláz tanához. — Kísérleti tanulmány a mákony alainak hatásáról. Cl. Bernard tanártól. — Lapszemle. Bélkövek, hashártyalob, halál. — Változhatlan „nitras argenti“ labdacsok. — Lenyelt serét következtében bélátfúródás hashártyalob, halál Tárgs a : Orvosi körszemle. — Borsodi orvosgyógyszerészi egyesület. — Vegyesek. Pályázatok. Szerit, levelezés. A váltóláz tanához. Stoy Jakab tr. nyug. ezredorvos, Komáromban. Az emberi nemet látogató kórok közt ha van egy, melyről sok és ellenkező tanokat állítottak fel az orvosok, bizonyára a váltóláz az. Kevés fáradsággal egy egész halmazát lehetne gyűjteni azon nézeteknek, melyek a váltóláz tanát s névszerint gyógytanát illetőleg, híres és nem híres orvosoktól közzététettek, s melyekről szerzőik egyre azt mondják: „így láttam, így tapasztaltam“, bár az észleletek és nézetek úgy egymásnak ellentétei, mint a víz és tűz. Ezen gondolatra nekem, Finály Zsigmond Jr. a budapesti kir. orvosegylet folyó évi ápril 30-iki s következő üléseiben „a váltóláz ismétlődéseiről“ értekező czikke újra adott alkalmat. Úgy hittem, nem veendi az olvasó rossz néven, ha a birodalom különféle, s mondhatni a lázgermek leginkább alávetett vidékein gyűjtött tapasztalataim alapján, meggyőződésemet ezen nálunk honos korról én is elmondom, csatlakozván ahhoz, mit F. úr értekezésében igaznak találtam , s megcáfolván röviden azon tanokat, miket téveseknek kell ismernem. Elsőben is, mint igaz, bár eddig sok orvostól vagy épen nem, vagy nem eléggé pártolt tanokat, teljes meggyőződéssel üdvözlöm a következőket: a) A váltóláz oleisméjét illetőleg. 1. Hogy a váltóláz fő s egyedül figyelemre méltó oka bizonyos gerj, mely némely helyeken minden évben, kisebb mértékben tavaszkor, nagyobban nyár vége felé kifejlődvén, a betegséget helytállóvá (endemicussá) teszi; másutt csak néha szülemlik és hol nagyobb kiterjedésben, járványosan, hol kisebb körben, szórványosan fordul elő. 2. Hogy a többi, bár sokfélekép vádolt kóroknak igen alárendelt szerepe van e betegség előhozatalában. 3. Hogy bizonyos, lázgerjesztő hitben álló, tápszereknek épen semmi közök s befolyásuk sincs a váltóláz előhozatalára. 4. Hogy a lázgerjes vidéken született vagy égaljasitott egyén nincs e betegség támadásainak s méginkább úgynevezett ismétlődéseinek annyira alávetve, mint az idegen, p. o. a nem magyarországi ruthén, a lengyel, cseh, kivált hegyi lakos, magyar és olaszhoni váltólázakra nézve. 5. Hogy a váltóláz néha csak a lázgerjes vidék elhagyása után tör ki. 6. Hogy a sok lázrohamot szenvedett egyén bizonyos lázmentességben részesül. b) A váltóláz folyamát illetőleg. 7. Hogy a láz úgynevezett ismétlődései koránt sem kórismétlődések (recidivae), hanem csak ugyanazon kór folytatásai, azaz nem történetes okoktól függő, akármikor megjelenő újjításai, hanem belső kényszerűségnél fogva, határozott időben megtörténő fellobbanásai. c) A váltóláz gyógytanát illetőleg. 8. Hogy a láz sikeres eltávolítására bizonyos előkészület, hashajtó vagy hánytató által szükséges. 9. Hogy e czélra a hánytató semmi előnynyel nem bír a hashajtó előtt. 10. Hogy semmi szerünk nincs, mely a már megkezdődött rohamot képes kettémetszeni. 11. De hogy szinte mathematikai biztossággal lehetséges a legközelebbi lázrohamot megakadályoztatni. 12. Hogy erre a legalkalmatosabb szer a kinal. 13. Hogy a kinal magában elégséges és semmi segédszerre nem szorul. 14. Hogy az úgynevezett ismétlődések — rögtöni — akadályoztatása a gyógyászat mostani állásánál fogva nem áll hatalmunkban. 15. Hogy ennélfogva az ismétlődések elhárítása végett ajánlani szokott szigorú és életrendi szabályok feleslegesek, sőt ártalmasak. 16. Hogy e tétel tekintetbe nem vétele a betegnek, az orvosnak s az orvosi hírnek naponkint árt. De a többi állítások nagyobb része ellen kénytelen vagyok támadólag fellépni.