Orvosi Hetilap, 1865. május (9. évfolyam, 19-22. szám)
1865-05-28 / 22. szám
Pest, 1865. Május 28. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 кг., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A költemények és tízelések bérmentesitendők. Hír ! rt ésükért soronkint 14 ujk. Megjelen minden vasárnap Megrendelhető minden cs. felv. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, ujér 10. ez,vés Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczi utcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Kilencxedik: w f'<* ■ Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom : Nágyl Emil tár: Gégemetszések bujakóros szűkületeknél. — Hasenfeld M. tr.: Méh-elhajlások és azok gyógykezelése a Hodge-féle tartaszokkal. — Könyvismertetés: Clinical Lectures. By. Bentley Todd. Folyt. — Lapszemle: A mellkas nagyságáról és a légvételek történéséről különféle kóroknál, Traube Jr.-tól. — Az esérine. — A folytonos villamosság érzéstelenítő hatása — Főéri tágulatok. Tár CZ a: A borsodi orvos-gyógyszerészi egylet alapszabályai. — Meghívása a m. orvosok IX-ik nagygyűlése által kinevezett egészségügyi bizottmánynak. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet: A »Szemészet“ 5-ik száma ._________________________________________________________________________________________ Nägel Emil tanár sebészi kórodája Kolozsvárott. Gégemetszések bujakóros gégeszűkületnél. A bujakór elhanyagolt és tovahúzódó alakjai között a gégebántalmak elsősorban állanak, különösen pedig a szegény, műveletlen osztálynál, hol a betegek ily körülmények közt a kórházat gyakran kénytelenek felkeresni, így példa a Karolina-kórház körülbelül 35—40 beteggel telt bujakóros osztályán évenként legalább 3 — 4 ide tartozó eset számítható, s a múlt évi három légcsőmetszés mind ide vonatkozik. Az idén ezen műtétes egyen történt, egy nő pedig a műtétes végrehajtása előtt meghalt, míg a harmadik megtörténése most várható, minthogy a napról-napra mindinkább fenyegető fuldoklási rohamok azt igényelni fogják. Itt nem bocsátkozván a bujakór különféleségeibe, melyek a fuladási veszélyt támasztják, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a kórházi orvosoknak a baj gyakorisága mellett ezen műtéteiben tökéletesen jártasoknak kellene lenniök, s a véghezvitelre minden perezben készen államok. Velem együtt bizonyosan többen, miután ezen műtétek végrehajtását tanáraiktól nem látták, s hozzám hasonlóan öntanulók, arról meggyőződhettek, hogy a légcsőmetszésnél egyszerűbb és veszélytelenebb aligha van, s eszközlésénél rosszabb és nehezítőbb a műtétéitől való tartózkodás, félelem és irtózás. Maga idején, elég korán és folytonosan zavartalan lélekjelenléttel végezve sem a közbejövő ájulás és tetszhalál, sem pedig a vérzés ijesztő nem lehet. Az előbbi türelemmel és erélyesen tett élesztési kísérlettel, nemkülönben mesterséges légzés eszközlésével elhárítható lévén, látszólag kétségbeejtő esetekben, mint a 3-dik szám alatt elő fogom adni, az élet visszatértéig a műtétei huzamos félbeszakítása szükséges. A vérzés, főkép pedig a visszéri, mihelyt a légzési akadály megszűntével a vérforgás rendesebbé vál, azonnal meg szokott szűnni. A használt műszereket illetőleg, korodánkon semminemű légcsőmeteszt (Tracheotom), melyek tudomás szerint úgy alkotják, hogy a megnyitáskor mindjárt tágítást is eszközöljenek, nem csak czélsze-rűeknek nem tekintünk, hanem inkább azokat veszélyeseknek tartjuk, még pedig azért, minthogy a beteg nyugtalansága mellett a gége hátsó falának megsértése tekintetében biztosak nem lehetünk. S azonkívül, hogy ha a beszúrás a gégefőhöz közel esik, ennek porczai pedig láb következtében felernyedtek, vagy üszkösek lennének, a kettős penge nyomása folytán, a nélkül hogy átszúratnának, befelé tolatnak, s a zavarba jövő műtőt a metszés többszöri megkísérlésére viszik, mialatt a beteg végső fuladási veszélynek tétetik ki. A gégecsőmeteszek helyett egyszerű kusztúrával megelégszünk, melyet a gyűrűporcz felett vagy alatt beszúrván, az így képezett haránt sebet lefelé, T alakban metszve tágítjuk, hogy az ejtett sebnyilás fölött beakasztatott horog, vagy pedig a légcső üregébe vezetett kalauzeszköz a légcsőnek szem előli elvesztését lehetlenítse. Még csak néhány szót magára a bujakóros bántalomra nézve, mely a fuladási veszély beállta előtt a közönséges eljárásnak engedni szokott, miáltal a műtétel fölöslegessé lesz, de nagyobb fokú szűkületnél a halálos veszélyt ekként távol nem tarthatjuk, a levegőhiány folytán tökéletlenül történő táplálkozás, nemkülönben a napról-napra fogyó gyógyhajlam következtében. Hasonló esetekben a légcsőmetszés műtétele nemcsak életmentő, hanem a bujakór ellen a maga nemében leghatályosabb szer: a gégében fészkelő és a folytonos légáram által fenntartott izgatottság nyugalomnak enged helyet; a változó hőmértékű levegő a gégén át ide stova nem járván, a hegképződést többé nem gátolja; bűzös anyagokkal terhelt levegő a tüdőket és a vért többé nem fertőzi; a vér élenyitése teljes mértékben megy véghez, nemkülönben a beteget álmatlanság nem gyötri. Mindezek oly tényezők, melyek jó gyógyulási folyamat ébresztése és a kórvegy leküzdésére, különben kedvező körülmények és jó táplálékok mellett, hatalmasan befolynak. De nemcsak a gégebeli fekélyek, hanem a testnek egyéb szerveiben és tájain pusztítólag terjedők is a műtétei okozta jobb fordulat által gyorsan hegedésnek indulnak, mint ez 2. számú betegünknél meglepőn tapasztaltatott. 22