Orvosi Hetilap, 1865. szeptember (9. évfolyam, 36-39. szám)

1865-09-17 / 38. szám

GOT igen heves, többnyire a baloldali váll- és karra leginkább kisugárzó szív­táji fájdalmakban s kibeszélhetlen szorongó érzetekben nyil­vánulnak. E betegségről kórlényegtani (nosologia) tekintetben, mint föntebb is említünk, a nézetek még igen eltérők. Baumes a vérvegy változásából hiszi eredni a szívgör­csöt ; a koszorú üterek csontulásai is szerepet visznek néme­lyek (Parry stb.) szerint s Bellingham is e nézethez csatlako­zik, okul a koszorúedényi vérkeringés akadályait állitván, míg Corrigan a függér lábját tekinti e kínzó baj okául. Né­me­­lyek a szív pettyhüdtségét és bájos elfajulását tárták lényeges oknak (Kreysig, Fothergill, John, Dammes, Stokes); mások ( Wall, Brera, Portal stb) a vérkeringést zavaró erőszeti viszonyokban (billentyű-bántalmakban stb.) keresték az alapot. Ma e betegség ideges természete mellett legtöbb hang emelkedik : már Heberden is görcsnek tekinté, a­nélkül hogy természete felől bővebben szólott volna. Macbrigde szívgörcs­­nek nyilatkoztató, Bouillaud a rekesz idegkorának véve, Des­­partes, Tomasini és Lartigue pedig a szívfonat zsábos bántalmá­­nak, hasonlag Ramberg is a szívfonat túlérzékenységén alapu­lónak mondja e betegséget. A szívbetegségeket keválólag ta­nulmányozó Bamberger is ideges természetűnek valja e kórt, csak hogy a bántalom eredethelyére nézve nem talál m­g­­állapodást, de ő is az előbbi kórbúvár nézetéhez szít. S hogy továbbá érző vagy mozgó ideg baj-e csupán vagy vegyes­­? Ez utóbbira szavaz, a tapasztalásokból indulva ki Bamberger, va­lamint azt is tartja, hogy szívbántalmakkal karöltve jár. Kórjelek. Heves, szaggató, összeszorító s égető fáj­dalommal veszi kezdetét a baj a mellcsont alatt és a szívtájon, mely fájdalom a bal váll- és karon sugárzik át, nagy mérvű szorongó érzet gyötörvén ez alatt a szenvedőt; a fennakadt légzés miatt a halál félelme még ijesztőbbé tevén a beteg ál­lapotát. A szívműködés majd erős majd gyönge, az átérverés átalában kicsiny. A betegek tekintete a legmélyebb félelmet és szorongást árulja el; arczszínük halvány, sápadt izzadság­tól borított. A rohamok rögtön vagy csak lassan kint múlnak el. Az erősebb rohamok alatt szilárd támaszt keresnek a be­tegek s ha túlesnek egy rohamon, a másik közledtekor hirte­len fölugornak, kezeikre támaszkodva, fris­ség után csengnek. Az öntudat nincs megzavarva. Átalános levertség, néha hal­láshiányosság követi a rohamok megszűntét, úgyszinte böfö­gés, émelygés, hányinger, vizelet. Kórelkülönzés. A szív- (mell) görcsöt összetéveszt­hetnék a ideges szívdobogással, a légrekedéssel, kivált a­mely a szívbántalommal jár, ájulási és méhszenvi rohamokkal s a szívszakadással. Azonban ha a szívgörcs leírt jellemző tüne­teit szorosan figyelembe tartjuk, a kórisme nem nehéz.­­ v­­­a­n. Mint föntebb említők e görcs okául a koszorú­­úzerek megcsontosodását tartották sok ideig elődeink, s jelen­ben is szervi akadályokat (bájos elfajulását a szívnek) említ­­nek föl némelyek a baj alapjául. Azonban mióta Desportes és Jurine bebizonyították, hogy e kór idegbántalom, azóta már csak eredethelyére nézve vannak eltérő vélemények a karbú­­várok előkelői közt, de mégis leguralkodóbb nézet az, hogy a szívfonat túlérzékenysége vagy­is i­d­e­g­b­á­n­­talma. Más részről azonban szinte be kell vallani, hogy ezen idegkín ritkán önszenvi, különálló, hanem lappangó vagy föl­­ismerhetőleg létező szervi szívbántalmak eredménye, kísérője. A függér s billentyűinek bántalma hajlamot látszanak képezni e kórra. Bamberger e betegség lényegét a szív túlérzékenysé­gében s rángó görcsében keresi, mely változások a szív kóros állapotaiban lelik származásukat, ha t. i. szabálytalan inger a szívidegduczokra vagy a szívfonatokra hat, miért is a szív­görcs a szívbetegségek tüneménycsoportjaként is tekinthető­ Az angol orvosok a köszvénynyel mondják viszonyban állani, meglehet az ő éghajlaltuk aatt úgy van, de az is meglehet, hogy e betegséget más bántalmakkal tévesztik össze. A férfi nemet gyakrabban meglepi mint a nőnemet. For­bes tapasztalatai ily arányt mutatnak, míg 88 férfi nyög e kór­­súly alatt, addig nő csak 8 szenved. És csak a hanyatló kor­ban fordul elő, ötven év előtt ritkán s a módos embereket tá­madja meg inkább mint a szegényeket s némelyeknél örök­­leteg is. Testes, izmos jól táplált egyéneket épen úgy elővesz, mint gyönge alkatú, sovány száraz küllemüeket. Lefolyás. Végződés. A szívgörcs, mely minden előjel nélkül szokta megrohanni áldozatait, majd néhány per­­czig, majd több negyed óráig eltart, de ekkor hevességben alább hagy. Majd minden közelebbi ok nélkül rögtön, majd testi és lelki ingerek következtében támad. Megszűnése után nagy levertség, bágyadtság, tompa mellfájdalom, vál és kar­zsibbadás, ájulás, böfögés stb. sanyargatja meg a beteget. A jóslatot átalában kedvezőtlennek mondhatjuk, mert többnyire a szív szervi bajaival van e görcs összeköttetésben, miért is teljes kigyógyulásról szó sem lehet. Statistikai ada­tok szerint 1—12 évig szokta elkínozni a betegeskedőt. A mi­nél ifjabb és erősebb az egyén, annál tovább maradhat élet­ben. Elmúlhat ugyan a szívgörcs idővel, de az alapkór további vészes lefolyását megtartja vagy valamely közbejövő betegség oltja ki a sanyargó életet. Hirtelen halállal kimúlhatnak a szívgörcs rohamai alatt a szenvedők szívhüdés következtében. Gyógymód. A szívgörcs is azon betegségek egyike, mely orvosi beteget egyaránt rettent, mert a makacs s szilaj rohamok ellen ajánlott s alkalmazott szerek sokaságában nem lelhetni olyat, mely azonnal enyhülést szerezne a kínosan szen­vedőnek ; s mert csak teli gyógymódhoz fordulhatunk, nem­csak a rohamokat, de a netáni alapkór (billentyű bántalmak, koszorúütér csontulások stb.) eltávolítását is illetőleg. Alig van betegség mely ellen több gyógyszer ajánltatott s használtatott volna, mint a szívgörcs ellen, még pedig a leg­­ellenkezőbb hatásúak. Lássuk azon szereket, melyeket részint a roham alatt, részint roham­szünetkor jónak látták s üdvös­nek vélnek nyújtani ez életgyötrő betegség ellen az orvosok. A roham alatt részint csilapitó, részint izgató sze­reket adagolnak. Mi azokhoz csatlakozunk, kik a csilapító­­kat nyújtják roham alatt, tekintetbe vévén a tünemények mi­nőségeit. Ugyanis, ha a szívműködés igen heves, külsőleg alkalmazzunk hideg vagy jeges borogatásokat vagy mustár­pépet, gyors hólyaghúzó szereket (tiszta folyó légközeget té­­petre öntve) a mellre, a szívtájra, a végtagokra, avagy meleg kéz és lábfürdőket rendeljünk. Sokszor szereznek enyhülést a nagy számú száraz köpölyök a mellen, valamint a bőr-izgató szerek. Előnyösen alkalmazhatni az izgató és hajtó csőréket is. M e­­­s­ő­l­e­g a roham kezdetekor Lebert a mákony nagy ada­­gait ajánlja 15—20 csöpp mákonyiért félóránként, czukros víz­ben egyedül­i vagy kénégeny, eczetégeny vagy oldott ánisos légköneg egyenlő mennyiségével. Égeny és hangyhalvány be­­légzéseket is eszközölhetünk óvatosan. Heberden mákonyt és dárdányos bort ajánl egyenlő mennyiségben. Bamberger ajánlja a gyüszünkét, szunyáit, porhonrojtot, gyökönkét, búzászatot, kéksavas vagy gyökönkesavas horgeleget. igen óvatosan hangyhalvány belégzéseket is alkalmazhatni heves rohamok alatt. Ramberg egy betegének a jég lenyelések nyújtottak eny­hülést. Niemeyer a gyökönke- és haranglél-oldat adagolása után a roham megrövidülését világosan észlelte Ha a rohami tünetek a szívműködés nagy gyöngeségét jeleznék, akkor izgató s erősítő szerek adagolandók: sör, bor, pálinka, rham, égény, légköneg stb . ha tesztbolti állapotba sülyedne a szenvedő, az életre ébresztés minden eszköze fel­használandó. Roh­аиоп к­­­v­ü 1 az alapkór vagy a szövődmények ellen kell a gyógytervet felállítani s mindenek fölött azon lenni, hogy a beteg enyhe légkörben testi lelki nyugalmat él­vezzen , jól megválasztott, könnyen emészthető táplálékok­kal ellátva s mind azt szorgosan kerülje, mi a rohamokat föl­serkenthetné : életrendi­, nemi kicsapongásokat stb. Minél többször és minél nagyobb mértékben lepik meg a beteget a rohamok, annál nagyobb ügyelet s kímélet kívántatik élet megvédésére. A gyógyszerek közül következők mutatnak ki­sebb nagyobb sikert: a légsavas ezüst mirenynyel, horgany ké­szítményekkel, fenyves betegeknél kínal vagy könnyű vaské­­szítményekkel. Mások a görcsellenes szereket dicsérik: a búz­ászatot, pézsmányt, kámfort, gyökönkét, hodányt stb. Pos-38* 608

Next