Orvosi Hetilap, 1865. november (9. évfolyam, 45-48. szám)

1865-11-26 / 48. szám

Pest, 1865. 41. ix. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. ■Á. i ■ «-м» i E* ev Го I­ita. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Scheuthauer és Meynert írók . Semmelweis Ignácz tmr holt­teste bonczvizsgálatának eredménye. — Traube tir föltevénye a lázról. Közli Helle J. tr. — Könyvismertetés. Electrotherapie mit bes. Rücksicht auf Nervenkrankheiten. Von Dr. Carl Frommhold. Folyt. Ismerteti Korányi Fr. tr. — Lapszemle. Szívburokbeli savógyülem, csapolás, gyógyulás. — A szemideg­­hártya vérömlenye sat. gümös agyburok­­oknál. — Mellhártyaürbeni vérzés ráknál. Tároza: A miskolczi közkórház életkérdése. — Közegészségi ügyek. — Vegyesek. — Szerk. levelezés. ________ Melléklet: A „Szemészet“ 11-ik száma.______________________________ | Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr Semmelweis Ignácz tanár holt­testének vizsgálata.*) I. Át­alános bonczvizsgálat. Scheuthauer Jr. a kórboncztudományi tanszék első­­segédétől Bécsben. A test közép nagyságú, jól táplált, halvány sár­gás, hátán és a végtagok oldalain violaszintű hullafol­tokkal borított. A hajzat szürke, a láta szűk. A nyak vastag, a mellkas domború. A bal nagy mellizomnak megfelelő helyen a bor szennyes zöld, légpárna tapin­­tata daggá fölemelt. A has bevont. A jobb közép ujj utolsó percze, továbbá a másodiknak hegye s egy bab mekkoraságú része az első pereznek részben lecsupa­szított és szennyes, részben csak elmálló szövetezafa­­rokkal fedett. Az ujjperez közötti utolsó ízület meg­van nyitva s perczboritékától megfosztva. A jobb ol­dali könyökcsúcsnak megfelelő helyen aláásott, ge­­nyesen beszűrődött szélekkel körülvett, s a csonthár­tyáig ható ezüst garas nagyságú állományveszteség. A bal karon, továbbá a térden az alsó végtag külső bütyke mellett mindenhol mogyoró mekkoraságú hiány (Lücke). A bal mutató ujj-percz kézközépi ízü­letének megfelelően a bőr diónagyságú recsegő daggá fölemelt. A koponyaboltozat tömött, vastag falú. A kemény agyburok azzal bensően összenőve, a belső agyburkok vérdúsak, savósan beszűrödvek, a kitágult kígyózó edények hosszán tejszerűen zavarosak, levonásuknál helyenként a kéregállományhoz tapadvak. Az agyte­kercsek a mellső lebenyek helyén megvékonyultak, az agyállomány, kivált a szürke, vérdús, durva (derb), mérsékelten nedves, az agyü­rekben mindenhol egy obonnyi tiszta savó, bélésök megvastagodott. A sö­vény néhány helyen áttörve, puhább; a bal középső koponyaárokban több mint bab mekkoraságú, finom, borseprő szim­­álhártya. A pajzsmirigy tömött, colloid-tartalmú. A légcső­ben, melynek nyakhártyája halvány, habos folyadék. A bal bordaív nagyobb mint diónagyságú helyén a bőr alatti kötszövetben sárgás zöld genynyel telt gócz. A bal mellkas dagának megfelelő helyen, a nagy és kis mellizom közt, bűzös gázokkal vegyes, szennyes sárga genyt tartalmazó evgócz; a két nevezett izom, valamint a bordaközöttiek is a góczhoz legközelebb fekvő rétegeikben erősen beszűrődvek, azokon túl pedig szennyes színűek. A­z első bordaporcz, mellső végüktől egész a hátsó végig h­elyenkint szennyes színű csonthártyával fedettek; a 8-ik baloldali borda közötti izom, a bordaporezhoz tapadásának közelé­ben valamint a borda mellhártya is körül­belől borsó nagyságú gi­likkal átfúrt. Ezen helynek megfelelően a bal mellkasban férfiököl nagyságú ergócz, melynek falait egyrészt a bordái, másrészt a zsigeri mellhártya és a szívburok képezik. A bal tüdő ezen ergócz terje­delmében szabad és visszahúzódott, holott egyébütt mindenhol tömött kötszövet-hártyákkal oda van rög­zítve. A jobb tüdő hátsó felső kerületében oda tapadt; mind a két tüdő finom habbal telt, vizenyős, vérrel mér­sékelten ellátott. A szívburokban néhány nehezéknyi sárgás vörös savó; a szív nagy, petyhüdt, a szívizomzat halvány­vörös, üresben cseresznyevörös híg vér. A máj tömött, az epehólyagban világos sárga epe. A lép barnavörös, tömött. A gyomor és belek gázok által mérsékelten kitágítvák. Az előbbinek nyákhártyája a fenékben kissé feliágyott, a gyomorcsuk táján szemöl­­csös (mammelonirt). A belekt nyákhártyája halvány, űrökben epe által festett sár. Mind a két vese vérrel mérsékelten ellátott. A bal vese felületében csíkos genygóczoknak több mint dió nagyságú halmazata, s ezek legközelebbi környékében belövelés. A húgyhó­lyagban néhány obon tiszta vizelet. A gerinczagy hátsó kötegén, kivált aláfelé szür­kés-vöröses péppé átváltozva, a többi gerinczvelt erő­sen vizenyős, a metszlapon túl kiduzzadó. Hlyperaemia meningum, hyperaemia et atrophia cerebri cum hydrocephalo chronico. Degeneratio grisea medullae spi­nalis. Gangraena digiti medii manus dextrae articulationem ejus interphalangeam ultimam perforans. Metastases in tela November 26. Megjelen minden vasárnap Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztő­ségnél, ujtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, viczi­­utcza Parkfrieder-féle házban. *) E közleményeket Rokitansky tanár segéde Scheuthauer tr. és Mey­nert m. tanár szívességének köszönjük. Úgy hiszszük, hogy ezen ada­tokat jeles kórbuvárunk halálos betegségére nézve érdekkel fogják venni nemcsak a boldogultnak tisztelői, de kórtani becsüknél fogva a tudományos buvárlat minden barátai is. Sz.

Next