Orvosi Hetilap, 1865. november (9. évfolyam, 45-48. szám)
1865-11-26 / 48. szám
Pest, 1865. 41. ix. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. ■Á. i ■ «-м» i E* ev Го Iita. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Scheuthauer és Meynert írók . Semmelweis Ignácz tmr holtteste bonczvizsgálatának eredménye. — Traube tir föltevénye a lázról. Közli Helle J. tr. — Könyvismertetés. Electrotherapie mit bes. Rücksicht auf Nervenkrankheiten. Von Dr. Carl Frommhold. Folyt. Ismerteti Korányi Fr. tr. — Lapszemle. Szívburokbeli savógyülem, csapolás, gyógyulás. — A szemideghártya vérömlenye sat. gümös agyburokoknál. — Mellhártyaürbeni vérzés ráknál. Tároza: A miskolczi közkórház életkérdése. — Közegészségi ügyek. — Vegyesek. — Szerk. levelezés. ________ Melléklet: A „Szemészet“ 11-ik száma.______________________________ | Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr Semmelweis Ignácz tanár holttestének vizsgálata.*) I. Átalános bonczvizsgálat. Scheuthauer Jr. a kórboncztudományi tanszék elsősegédétől Bécsben. A test közép nagyságú, jól táplált, halvány sárgás, hátán és a végtagok oldalain violaszintű hullafoltokkal borított. A hajzat szürke, a láta szűk. A nyak vastag, a mellkas domború. A bal nagy mellizomnak megfelelő helyen a bor szennyes zöld, légpárna tapintata daggá fölemelt. A has bevont. A jobb közép ujj utolsó percze, továbbá a másodiknak hegye s egy bab mekkoraságú része az első pereznek részben lecsupaszított és szennyes, részben csak elmálló szövetezafarokkal fedett. Az ujjperez közötti utolsó ízület megvan nyitva s perczboritékától megfosztva. A jobb oldali könyökcsúcsnak megfelelő helyen aláásott, genyesen beszűrődött szélekkel körülvett, s a csonthártyáig ható ezüst garas nagyságú állományveszteség. A bal karon, továbbá a térden az alsó végtag külső bütyke mellett mindenhol mogyoró mekkoraságú hiány (Lücke). A bal mutató ujj-percz kézközépi ízületének megfelelően a bőr diónagyságú recsegő daggá fölemelt. A koponyaboltozat tömött, vastag falú. A kemény agyburok azzal bensően összenőve, a belső agyburkok vérdúsak, savósan beszűrödvek, a kitágult kígyózó edények hosszán tejszerűen zavarosak, levonásuknál helyenként a kéregállományhoz tapadvak. Az agytekercsek a mellső lebenyek helyén megvékonyultak, az agyállomány, kivált a szürke, vérdús, durva (derb), mérsékelten nedves, az agyürekben mindenhol egy obonnyi tiszta savó, bélésök megvastagodott. A sövény néhány helyen áttörve, puhább; a bal középső koponyaárokban több mint bab mekkoraságú, finom, borseprő szimálhártya. A pajzsmirigy tömött, colloid-tartalmú. A légcsőben, melynek nyakhártyája halvány, habos folyadék. A bal bordaív nagyobb mint diónagyságú helyén a bőr alatti kötszövetben sárgás zöld genynyel telt gócz. A bal mellkas dagának megfelelő helyen, a nagy és kis mellizom közt, bűzös gázokkal vegyes, szennyes sárga genyt tartalmazó evgócz; a két nevezett izom, valamint a bordaközöttiek is a góczhoz legközelebb fekvő rétegeikben erősen beszűrődvek, azokon túl pedig szennyes színűek. Az első bordaporcz, mellső végüktől egész a hátsó végig helyenkint szennyes színű csonthártyával fedettek; a 8-ik baloldali borda közötti izom, a bordaporezhoz tapadásának közelében valamint a borda mellhártya is körülbelől borsó nagyságú gilikkal átfúrt. Ezen helynek megfelelően a bal mellkasban férfiököl nagyságú ergócz, melynek falait egyrészt a bordái, másrészt a zsigeri mellhártya és a szívburok képezik. A bal tüdő ezen ergócz terjedelmében szabad és visszahúzódott, holott egyébütt mindenhol tömött kötszövet-hártyákkal oda van rögzítve. A jobb tüdő hátsó felső kerületében oda tapadt; mind a két tüdő finom habbal telt, vizenyős, vérrel mérsékelten ellátott. A szívburokban néhány nehezéknyi sárgás vörös savó; a szív nagy, petyhüdt, a szívizomzat halványvörös, üresben cseresznyevörös híg vér. A máj tömött, az epehólyagban világos sárga epe. A lép barnavörös, tömött. A gyomor és belek gázok által mérsékelten kitágítvák. Az előbbinek nyákhártyája a fenékben kissé feliágyott, a gyomorcsuk táján szemölcsös (mammelonirt). A belekt nyákhártyája halvány, űrökben epe által festett sár. Mind a két vese vérrel mérsékelten ellátott. A bal vese felületében csíkos genygóczoknak több mint dió nagyságú halmazata, s ezek legközelebbi környékében belövelés. A húgyhólyagban néhány obon tiszta vizelet. A gerinczagy hátsó kötegén, kivált aláfelé szürkés-vöröses péppé átváltozva, a többi gerinczvelt erősen vizenyős, a metszlapon túl kiduzzadó. Hlyperaemia meningum, hyperaemia et atrophia cerebri cum hydrocephalo chronico. Degeneratio grisea medullae spinalis. Gangraena digiti medii manus dextrae articulationem ejus interphalangeam ultimam perforans. Metastases in tela November 26. Megjelen minden vasárnap Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, ujtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, vicziutcza Parkfrieder-féle házban. *) E közleményeket Rokitansky tanár segéde Scheuthauer tr. és Meynert m. tanár szívességének köszönjük. Úgy hiszszük, hogy ezen adatokat jeles kórbuvárunk halálos betegségére nézve érdekkel fogják venni nemcsak a boldogultnak tisztelői, de kórtani becsüknél fogva a tudományos buvárlat minden barátai is. Sz.