Orvosi Hetilap, 1866. február (10. évfolyam, 5-8. szám)

1866-02-25 / 8. szám

133 134 A változások, melyek a bőrön az electrolysis folytán mutatkoznak a következők: A positiv sarknál pörk (Schorf) képződik, mely hasonló ahhoz, mit ége­tés idéz elő, s mely sáncz által vétetik körül. Midőn a pörk levált, genyedő felület marad vissza, s a helyek, melyekre a positiv sark illesztetett, gyakran úgy néz­nek ki, mint ha Autenrieth-kenőcs által hozattak volna elő. H ha van hatás, mit elvonónak (revulsiv) ne­vezünk, akkor azt a positiv sarknak lehet tulajdoní­tani.­­ A negatív sarknál csaláncsbibircsek (Quad­demn) képződnek, Remak szerint néha genytüszők (Pusteln) is. A positiv sarknál tehát bemélyedés, a ne­­gativnál duzzanat észlelhető. A nyákhártyáknál, péld. az orr- és száj­üregben a positiv sarknál szintén pörk képződik s a tojásfehérhez hasonló megalvás, a negativ sarknál el­lenben a víz felbontása folytán a rézsodrony ele­­nyittetik. A vérben hasonló folyamat jö létre; a rostonya úgy viseli magát, mint a fehérnye, s a vértekecsek je­lenléte csak annyiban okoz némi különbséget, hogy meg­aludván a fehérnye és rostonya azokat magába zárja, miáltal tömeges szilárd alvadék támad. Gyakorlatilag is értékesíthető ezen megalvasztás akkor, midőn rend­ellenes vérgyülemeket akarunk ez úton megszüntetni. Lehetne ezt például a fejvérdagnál (Kephalhaem­atoma) megkísérleni, ha a megalvás másként nem találna létre jönni. Ugyanígy lehet atérdagokat is gyógy­kezelni, midőn guttaperdiával vagy fénymázzal be­vont tűk száralnak be a­dagba. Petrequin és vele más sebészek azonban nem tanácsolják ezen mű­tételi eljá­rást aneurysmáknál, mert, úgy mondják, a tűk beszú­rásánál valamely kis edény is sértethetik meg, mi a betegnek nem árt ugyan, de a műtételt még­is meg­hiúsíthatja, főleg pedig azért, mert az alvadék a vér által tova­sodortatván, edénydugulás által életveszé­lyessé is válhat. Az utóbbi­aknál fogva a positív sark általi megalvasztás, visszerek tágulatainál, vértaplók­nál (teleangiektasia) s erectilis szöveteknél sincs hasz­nálatban. A viszonylag egészséges húgy vizsgálatánál a positiv sarknál megaludt fehérnyét, a negativnál lúga­­sokat­ találtak. Az úton a positiv sarktól a negativ sarkhoz folytonos szétbontás és tíjbeli egyesülés tör­ténik, a positiv sarknál az electronegatív, a negatív sarknál a sónak electropositív alkatrésze rakódik le, e szerint úgy látszik, mint­ha semmi változás nem történt volna, s csak a fehérnyének megalvása tűnik fel még oly állati folyadékokban is, melyekből azt más kémszerek kiválasztani nem képesek. A vizeletnek electrolyticus vizsgálata tehát kórismés tekintetben gyakorlati értékkel is bír, sőt mint gyógyhatány is már megkíséreltetett a húgykövek feloldására. Bonnet és Melicher ezen czélra elmés készülékeket ajánlottak, melyeknek leírása azonban jelen feladatomhoz nem tartozik. Tisztán genyedő sepfelületeknél a posi­tív sark elpusztítja a bujálkodó sarjadzást; tisztátalan, renyhe, szalonnás fekélyeknél javítólag hat a felületes rétegnek pörkké való változtatása és vegyi szétbontás által. A negatív sark egyszerű fekélyfelületek gyó­gyulását nem sietteti, de renyhe fekélyeknél az iz­­zadmány folyósítása és szerves savak képzése által gyógyítólag hat. A gyógyanyagoknak az állati testen való keresz­­tülvezetésére nézve villamosság által Bequerel-nek kí­sérletei minden kétséget eloszlattak. Ugyanezt bizo­­nyítják Vergnier és Boly kísérletei, kiknek a higanyt az emberi testből kivonniok sikerült, mely kísérlete­ket Hal és Meding ismételtek s egyszerűsítettek az által, hogy a savanyitott, teli fürdő helyett, csak az illető egyén lábait állították ily savanyított vízbe. Azon kísérletek, melyeket én Bequerel után jod­­kaliummal, két a felbőrbe szúrt rézítível tettem, any­­nyiban sikerültek, hogy a hamanyiblagnak kémhatása a keményítőre előállott. A jobb kéz jodkalium olva­dékába lön mártva, a balnak ujjai keményítőt tartal­mazó vízbe, az elsőbe a positiv sarknak, az utóbbiba a negativ sarknak tűjét szúrtam be. A szétbontás és keresztülvezetés akként tűnt ki, hogy a negativ vissz­­hatású anyag a positiv, a positiv visszhatású ellenben a negativ sarknál rakódott le. Az iblang e szerint a testen át hatolt, de hogy mely úton, vagyis mely szö­veten át tette ezen vándorlását, az élettani kísérletek által, tudtommal eddig bebizonyítva nincs, s csak a villámnak hódítő hatása alapján lehet gyanítanunk, hogy ezen út talán az idegrendszer. A gyógyanyagoknak átvitele a beteg szervezetre galvanismus által eddig inkább csak játéknak látszik; hasznát és horderejét csak a jövő határozhatja meg. Koponyatörés repedésekkel s az agy egy részének elmállásával, a halál 20 nap után. Fehér Nándor tudor, dobsinai v. orvostól. Következő kereset a sértés nagyságára nézve a rit­kábbak egyike, s úgy kórtani mint orvostörvényszéki tekin­tetben érdekes lévén, röviden közlöm e lapok t. olvasóival. Elmúlt sept. 1-én este 7 órakor a „Goldschmidt’s Laen­­del“ nevű aknában tizenegy ölnyi magasságról körülbelül két mázsás érc­tonna lezuhanván, Burger L. 18 éves ifjú fejére esett, ki is azonnal vértől ellepve összerogyott és hányni kez­dett. Kém sokára magához térvén, pajtásai hiteles állítása szerint azok csekély segítségével 6 ölnyire mászott létrákat a kijárás felé, mire lepedőbe burkolva haza hozatott; útközben többször hányt. Későn este hozzá sietvén, a következő állapo­tot találtam. A koponya bal oldalán a halántékizom fölső vagpontja táján vérrel beszennyezett lágy gomba alakú s nagyságú lük­tető dudor, mely közelebbi szorgos vizsgálatnál elmállott agygyurmának bizonyul. Az agypép eltávolíttatván — mert visszahelyezése nem tanácsos, de még nem is volt lehetséges — a koponya boltozaton mintegy hüvelyknyi átmérőjű megle­hetős kerek csonthézag mutatkozott; a hiányzó csontrészletet darabonkint részint az agyon, részint mélyebben a koponya­­űrben magában az agygyurmában találtuk, a­honnan összesen hat kisebb nagyobb csontdarabocskát sikerült kihúzni; a leg­nagyobb közöttük körülbelül egy ujjnyi hosszú, szélesebb vé­gén fél ujjnyi széles volt. Az említett csonthézagtól 3 irányban sugárszerűleg terjedő, a koponyaboltozat egész vastagságát át­ható csontrepedés találtatik, melynek végét a puhatoló ujj ki nem tapinthatta.­­­ltalában a vizsgálat a legnemesebb szer­vek egyikével foglalkozván, csak a legszigorúbb óvatossággal történhetett. A koponya jobb oldalán a leírt sebzés ellenkező irányában körülbelül egy ujjnyi hosszú, 2—3 vonalnyiva­l.-

Next