Orvosi Hetilap, 1866. február (10. évfolyam, 5-8. szám)
1866-02-25 / 8. szám
133 134 A változások, melyek a bőrön az electrolysis folytán mutatkoznak a következők: A positiv sarknál pörk (Schorf) képződik, mely hasonló ahhoz, mit égetés idéz elő, s mely sáncz által vétetik körül. Midőn a pörk levált, genyedő felület marad vissza, s a helyek, melyekre a positiv sark illesztetett, gyakran úgy néznek ki, mint ha Autenrieth-kenőcs által hozattak volna elő. H ha van hatás, mit elvonónak (revulsiv) nevezünk, akkor azt a positiv sarknak lehet tulajdonítani. A negatív sarknál csaláncsbibircsek (Quaddemn) képződnek, Remak szerint néha genytüszők (Pusteln) is. A positiv sarknál tehát bemélyedés, a negativnál duzzanat észlelhető. A nyákhártyáknál, péld. az orr- és szájüregben a positiv sarknál szintén pörk képződik s a tojásfehérhez hasonló megalvás, a negativ sarknál ellenben a víz felbontása folytán a rézsodrony elenyittetik. A vérben hasonló folyamat jö létre; a rostonya úgy viseli magát, mint a fehérnye, s a vértekecsek jelenléte csak annyiban okoz némi különbséget, hogy megaludván a fehérnye és rostonya azokat magába zárja, miáltal tömeges szilárd alvadék támad. Gyakorlatilag is értékesíthető ezen megalvasztás akkor, midőn rendellenes vérgyülemeket akarunk ez úton megszüntetni. Lehetne ezt például a fejvérdagnál (Kephalhaematoma) megkísérleni, ha a megalvás másként nem találna létre jönni. Ugyanígy lehet atérdagokat is gyógykezelni, midőn guttaperdiával vagy fénymázzal bevont tűk száralnak be adagba. Petrequin és vele más sebészek azonban nem tanácsolják ezen műtételi eljárást aneurysmáknál, mert, úgy mondják, a tűk beszúrásánál valamely kis edény is sértethetik meg, mi a betegnek nem árt ugyan, de a műtételt mégis meghiúsíthatja, főleg pedig azért, mert az alvadék a vér által tovasodortatván, edénydugulás által életveszélyessé is válhat. Az utóbbiaknál fogva a positív sark általi megalvasztás, visszerek tágulatainál, vértaplóknál (teleangiektasia) s erectilis szöveteknél sincs használatban. A viszonylag egészséges húgy vizsgálatánál a positiv sarknál megaludt fehérnyét, a negativnál lúgasokat találtak. Az úton a positiv sarktól a negativ sarkhoz folytonos szétbontás és tíjbeli egyesülés történik, a positiv sarknál az electronegatív, a negatív sarknál a sónak electropositív alkatrésze rakódik le, e szerint úgy látszik, mintha semmi változás nem történt volna, s csak a fehérnyének megalvása tűnik fel még oly állati folyadékokban is, melyekből azt más kémszerek kiválasztani nem képesek. A vizeletnek electrolyticus vizsgálata tehát kórismés tekintetben gyakorlati értékkel is bír, sőt mint gyógyhatány is már megkíséreltetett a húgykövek feloldására. Bonnet és Melicher ezen czélra elmés készülékeket ajánlottak, melyeknek leírása azonban jelen feladatomhoz nem tartozik. Tisztán genyedő sepfelületeknél a positív sark elpusztítja a bujálkodó sarjadzást; tisztátalan, renyhe, szalonnás fekélyeknél javítólag hat a felületes rétegnek pörkké való változtatása és vegyi szétbontás által. A negatív sark egyszerű fekélyfelületek gyógyulását nem sietteti, de renyhe fekélyeknél az izzadmány folyósítása és szerves savak képzése által gyógyítólag hat. A gyógyanyagoknak az állati testen való keresztülvezetésére nézve villamosság által Bequerel-nek kísérletei minden kétséget eloszlattak. Ugyanezt bizonyítják Vergnier és Boly kísérletei, kiknek a higanyt az emberi testből kivonniok sikerült, mely kísérleteket Hal és Meding ismételtek s egyszerűsítettek az által, hogy a savanyitott, teli fürdő helyett, csak az illető egyén lábait állították ily savanyított vízbe. Azon kísérletek, melyeket én Bequerel után jodkaliummal, két a felbőrbe szúrt rézítível tettem, anynyiban sikerültek, hogy a hamanyiblagnak kémhatása a keményítőre előállott. A jobb kéz jodkalium olvadékába lön mártva, a balnak ujjai keményítőt tartalmazó vízbe, az elsőbe a positiv sarknak, az utóbbiba a negativ sarknak tűjét szúrtam be. A szétbontás és keresztülvezetés akként tűnt ki, hogy a negativ visszhatású anyag a positiv, a positiv visszhatású ellenben a negativ sarknál rakódott le. Az iblang e szerint a testen át hatolt, de hogy mely úton, vagyis mely szöveten át tette ezen vándorlását, az élettani kísérletek által, tudtommal eddig bebizonyítva nincs, s csak a villámnak hódítő hatása alapján lehet gyanítanunk, hogy ezen út talán az idegrendszer. A gyógyanyagoknak átvitele a beteg szervezetre galvanismus által eddig inkább csak játéknak látszik; hasznát és horderejét csak a jövő határozhatja meg. Koponyatörés repedésekkel s az agy egy részének elmállásával, a halál 20 nap után. Fehér Nándor tudor, dobsinai v. orvostól. Következő kereset a sértés nagyságára nézve a ritkábbak egyike, s úgy kórtani mint orvostörvényszéki tekintetben érdekes lévén, röviden közlöm e lapok t. olvasóival. Elmúlt sept. 1-én este 7 órakor a „Goldschmidt’s Laendel“ nevű aknában tizenegy ölnyi magasságról körülbelül két mázsás érctonna lezuhanván, Burger L. 18 éves ifjú fejére esett, ki is azonnal vértől ellepve összerogyott és hányni kezdett. Kém sokára magához térvén, pajtásai hiteles állítása szerint azok csekély segítségével 6 ölnyire mászott létrákat a kijárás felé, mire lepedőbe burkolva haza hozatott; útközben többször hányt. Későn este hozzá sietvén, a következő állapotot találtam. A koponya bal oldalán a halántékizom fölső vagpontja táján vérrel beszennyezett lágy gomba alakú s nagyságú lüktető dudor, mely közelebbi szorgos vizsgálatnál elmállott agygyurmának bizonyul. Az agypép eltávolíttatván — mert visszahelyezése nem tanácsos, de még nem is volt lehetséges — a koponya boltozaton mintegy hüvelyknyi átmérőjű meglehetős kerek csonthézag mutatkozott; a hiányzó csontrészletet darabonkint részint az agyon, részint mélyebben a koponyaűrben magában az agygyurmában találtuk, ahonnan összesen hat kisebb nagyobb csontdarabocskát sikerült kihúzni; a legnagyobb közöttük körülbelül egy ujjnyi hosszú, szélesebb végén fél ujjnyi széles volt. Az említett csonthézagtól 3 irányban sugárszerűleg terjedő, a koponyaboltozat egész vastagságát átható csontrepedés találtatik, melynek végét a puhatoló ujj ki nem tapinthatta.ltalában a vizsgálat a legnemesebb szervek egyikével foglalkozván, csak a legszigorúbb óvatossággal történhetett. A koponya jobb oldalán a leírt sebzés ellenkező irányában körülbelül egy ujjnyi hosszú, 2—3 vonalnyival.-