Orvosi Hetilap, 1867. május (11. évfolyam, 18-21. szám)
1867-05-26 / 21. szám
ORVOSI HETILAP. Pest, 1867. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr. 5 vidéken egész évre 11 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. Május 26. Megjelen minden vasárnap Megrendelhető minden cs. kir postahivatalnál, a szerkesztőségnél, újtér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. Honi s külföldi gyógyászat és kólbuvárlat közlönye. TiaLem.egyeAi.l. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. Tartalom : Balogh Kálmán tartól : Ráknövedék a vékonybélben, — hashártyaláb, — halál. — A terhes és gyermekágyas nők himlőbeni megbetegedéseiről Kohn Mór írtól, Vége. — Könyvismertetés. Handbuch der speciellen Therapie etc. Von Dr. Reinhold Köhler. Tuebingen 1857. 1-ter Band Ite Abth. — Medicinische Klinik des Hotel-Dieu in Paris von Trousseau, deutsch v. Culmann, Würzburg. — Lapszemle. A porczhártya idegeinek végződéséről. — A bódítás értéke a rendes szüléseknél. Tömlő az alsó állkapocsban, — eltávolítása. — A nyelv túlfejlettsége, — részletes eltávolítás, — gyógyulás. Tárca: Korányi Frigyes tartól: A weimari choleraértekezlet. Folyt. — Kir. magy. természettudományi társulat. — A történet előtti embertani és régiségtani nemzetközi értekezlet Párisban. — Vegyesek. Adatok a hashártyalob kóroktanához. Balogh Kálmán ny. r. tartól Kolozsvárott. I. Ráknövedék a vékonybélben, — hashártyalob, — halál. 1866-ki dec. 19-én a kolozsvári közkórházba középkorú, sovány asszonyt hoztak, ki ott hashártyalob tünetei között másnap meghalt. A beteg életét átalában véve egészségesnek lehetett mondani, s mi baja sem volt, midőn körülbelől egy hét előtt hányni kezdett és hasmenése lett. Az otthon levők, minthogy ezen jelenségek rögtön merültek fel, cholerára gondoltak, de a hányás, valamint a hasmenés is később magától megszűnt, s midőn a beteget a kórházba hozták, a hashártya lábja már oly mértékben ki volt fejlődve, hogy a halál gyors bekövetkezését biztosan lehetett várni. A bonczolás halál után 24 óra múlva december 19-én történt. A vékonybelek kacsai részint egymással, részint a cseplezzel, hártyaszerű, csekély vastagságú, zöldessárga, sávosan fénylő, rostosan meghasadozó és könnyen szétdörzsölhető anyag által össze voltak tapadva, mely górcsei vizsgáláskor fehérnyealvadékból állónak bizonyutt. Azok savós hártyája duzzadtnak, finom szemcsésen egyenetlen felületűnek, a hámsejtek helyenkint leválása következtében, továbbá sávosan fénylő, az izomrétegzetről könnyen leválasztható, nemkülönben igen szakadékonynak találtatott. Véredényei szerfelett meg lévén vastagodva, ezek elágazásai sötétvörös színben nyilvánvalóan látszottak, a kisebbek határvonalai pedig egymásba elmosódván, ezáltal az egész halavány vörös színt nyert. A nyombél kezdetétől körülbelől kilencz deciméternyire a vékonybéli savós hártya mintegy négy centiméternyi hoszszúságban sokkal vastagabb volt, mint egyébbel, s egyenletesen feketevörösen nézett ki, a bélfalzat többi rétegeiről levonni nem lehetett, de könnyebben szakadt mint a szomszéd helyeken. A duzzadás a határon a szomszédság csekélyebb duzzadtságába lassan kint ment át, mint szinte ott a feketevörös szín elmosódva a halavány vörösbe átváltozott, midőn egyszersmind a megvastagodott edényelágazások is eltűnni kezdettek. Az átalában szerfelett felfúvódott vékonybelet azon a helyen bemetszvén, falzatát hat centiméternyi egész kerületében és három centiméter hosszúságban másfél milliméternyire megvastagodva találtam, s ezen a helyen a belső felület a szomszéd részeken 10 milliméternyire túlemelkedett, az emelkedés pedig sima felületű, fakósárga színű volt, míg sokszorosan kiöblösödő, majd előre nyúló határszélei függélyesen és élesen végződtek. A közvetlen szomszédságban levő nyákhártya, mint a vékonybelek nyákhártyája átalában véve halavány fakószürke, rendes vastagságú és szívós összetartást volt, s kevés sűrű sárgás folyadék által fedezett. Az említett lapos, de terjedelmes daganat a nyákhártya alatti szövetbe, mely megvastagodott, fehéresebb, tömöttebb és szívósabbnak észleltetett,0 milliméter vastagságig beért, minél fogva egész vastagsága egy millimétert tett ki. A bél szabad felületén, mellfelé és körülbelől a fekete-vörösre színeződött táj közepén a daganat, mely egyéb helyén nehezen szakítható, szívós összetartásúnak találtatott, lencsényi kiterjedésben sárgás, mállékony tömeggé vált lágyéivá, valamint azon a helyen hasonló anyaggá lágyéit a nyákhártyaalatti kötszövet, nemkülönben a bél fali izomzata, a duzzadt savós hártya azonban teljes folytonosságban meg volt. A daganatot bemetszvén, a metszéslapon mindenhol sárgás, tejfelsűrűségű folyadék bőven szivárgott elő. Górcsős vizsgálatra Harmack-féle kitűnő eszközt használtam a 11-dik számú vízréteges tárgylencserendszerrel (Immersionssystem Nro 11) és a 3-ik számú szemcsével (Ocular), mely úton a tárgyakat 1200-szoros vonalszerinti nagyításnál ritka jó világosság és tisztaságnál láthattam, a mellékelt rajzaimban pedig a határvonalakat Oberhauser-féle chambre claire segélyével húztam, míg a részleteket górcső mellett szabad szemmel dolgoztam ki. Az 1 -ső ábra a daganat szívós összetartású szövetéből lapszerinti finom metszés és mérsékelt kiecsetelés útján előállított vékony, igen átlátszó készítményt mutat, melyet ökörszembeli csarnoknedv itatott át. Alapját rostokká széthasadozó kötszövet (a, a1, a') tette, melynek kötegei a legkülönbözőbb irányban húzódtak idestova, az ekként származott fonadék szívósságát pedig a finom ruganyos rostok (dd), melyek szinte a legkülönbözőbb irányban haladtak, kétségkívül igen emelték. A rostkötegek között majdnem egészen gömbölyded, halavány, szemcsés külemű, kevéssé sötét, finoman szemcsés magvú sejtek foglaltak helyet, majd