Orvosi Hetilap, 1868. január (12. évfolyam, 1-4. szám)

1868-01-26 / 4. szám

Pest, 1868. Január 26. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztiségnél, újtér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében vácai utcza Drauche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kötyuvázlat közlönye. miAl v.«" ■■ S" S, t «“«! ■ W é-vfoly ssna. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Báthory István tr.: A terhes méh hátradőléséről. —Verebélyi László tr.: A veseköveknek (calculi renales) hat hetes csecsemőnél kiürítéssel és gyógyulással végződött ritka esete. Vége. — Könyvismertetés. Grundzüge der ärztlichen Praxis von Dr. Hermann Lebert, Professor der med. Klinik zu Breslau. — Lapszemle. Eulenberg és Landois. Az edények mozgató idegeinek bántalmairól. — Méhen kivüli terhesség, hasmetszés, gyógyulás. — A rosanilin kémhatása a halmájolajra. Jacobsen Jr.-tól — Szén kéneg helybeli érzéstelenítése. — Ideg csillapító és enyhítő szer. T á r e z a: A cholera-ragály. H a 11 s e r tan. után. Vége. — Magyar tud. akadémia. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet: A „Szemészet el-ső száma. Véfietési ár : helyben egész évre 9 frt., félvéte 4 frt. 50 kr.s vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 új br. A terhes méh hátradőléséről. *) Báthory István tr. volt szülészeti tansegédtől. A méh helyzetváltozásai nagy befolyással bírnak nemcsak azon szerv működésére, hanem egyszersmind a szomszéd szervekre is, és számos jelenség, mely egyébként rejtélyesnek tetszenék, nem egyszer könnyen megfoghatóvá lesz, ha figyelmünket a szóban levő élelművegre fordítjuk és ennek helyzetében való változást kimutatnunk, s ezt szabatosan megállapítanunk sikerül. Ha e pontig eljuthatunk, alkalmas kézbeli műveletek által nem egyszer segíthetünk a beteg baján, mely egyébként vagy mint gyógyíthatlan tekintetett, vagy akként kezeltetett volna, mi czélhoz nem vezethet. S még azon esetben is, midőn ismereteink és közműveleteink által a jelenlevő rendellenességen, és annak folyományain nem segíthetünk, sok van nyerve már azáltal is, ha a dolog mibenléte iránt tisztában vagyunk, ekként pedig a szenvedőt megkímélhetjük oly gyógyítási eljárásoktól, melyek a téves jelzésből folynak. A terhes méh helyzetváltozásai között a hátradülés kétségen kívül azok közé tartozik, melyek a jelzésben nagy figyelmet, sok gondot igényelnek, minélfogva célszerűnek tartom itt arról szólani, s noha eseteim száma kevés, összesen kettőre menvén azok, de arra eléggé érdekesek, hogy nyilvánosság elé bocsáttassanak, valamint eléggé tanulságosak, hogy belőlük kiindultan azon ismereteket, melyek ide vonatkozólag elévettek, körülményesen s tüzetesen előadhassam. Eseteim elsejét a m. k. egyetemi szülkórodán 1864-ki december közepén volt alkalmam észlelni. — Mintegy 30 éves nő, a terhesség negyedik havában keresett segélyt a kórodán, ki már akkor harmadizben volt terhes, s két nap óta csekély méhvérzés, nehézvizelés s székrekedésben szenvedett. Külvizsgálat alkalmával az alhasi táj érzékenynek, fájdalmasnak és a telt húgyhólyag alapja a fancsontok fölött mintegy másfél ujjnyira kiterjedve találtatott. Belvizsgálatkor gömbölyded, a keresztcsont vájulatának megfelelőig fájdalmas test észleltetett, míg a hüvelyes rész, a méhszájjal együtt erősen mellfelé irányulva, a faníz mögött tapintatott. Boldogult Semmelweis tanár azonnal figyelmessé ten a hátradőlésre, melyet ő a húgycsapolás után az oldalt fekvő nőnél, alább leírandó modor szerint, egy pillanat alatt azonnal helyreigazított, ezután gyenge hashajtót és allövezetet rendelvén, a nehézvizelés aznap megszűnt. Másnap délután a beteg ismét nehézvizelésől panaszkodván, hogy csapolás után az újra megdőlt szervet egész könnyűséggel helyreigazítottam. Tíz nap alatt többé nem ismétlődött, s miután valamenyi kóros jelenség végkép alábbhagyott, az egyén kikivánkozott, mi azon meghagyással engedtetett meg neki, hogy ha az előbbi tünetek újólag mutatkoznának, siessen azonnal a szülkórodába. Utólagosan volt tanítványnéim egyikétől hallom, miszerint rendes időre szerencsésen megszült. A második esetet 1866-ik év elején a bécsi közkórházban észleltem. Közel 80 éves, állítólag negyedízben terhes nő lehető legnyomorultabb állapotban hozatott be, kinél váltakozva majd hányinger, hányás, majd kábálom, később görcsök jelentkeztek. Sajnos, hogy felvétele alkalmával az előzményekre vonatkozólag sem tőle, sem bekísérőitől nem valánk képesek valami bizonyost megtudni. Külvizsgálat alkalmával a roppantul kitágult húgyhólyag alapja a köldökön felül mintegy másfél ujjnyira volt kipuhatolható ; a duzzadt, forró hüvelybe vezetett ujj a hátsó hüvelyboltozatban igen érzékeny, gömbölyded testre bukkant; a nem nehezen elérhető hüvelyes rész pedig a nyílt méhszájjal együtt a favíz felé s mérsékelten aláfelé volt irányozva. Ez esetben ép úgy mint rendszerint észlelhető, a húgy a hólyagból folyton, bár igen csekély mennyiségben csepegett. Kuhn Jr., jelenleg salzburgi tanár, s a mostani szülészek egyik jelese, azonnal a helyretevéshez fogott, mely ugyan nem nagy fáradsággal, de több időt igényelve teljesen sikerült. Nem volt azonban biztosan meghatározható, váljon a helyreigazítás előtt vagy utána kezdődött-e a magzatvíz kiürülése, minthogy a vizelet a hütött hólyagból, részint a húgycsapon keresztül, részint mellette nagy mennyiségben és folyton ürült ki- E közben csakhamar méhösszehúzódások észleltetek, mire néhány óra alatt a szülés önkényt végbement, s ezután a nő rövid idő alatt élni megszűnt. Bonczolás alkalmával különösen feltűnt az óriási nagyságú húgyhólyag, ennek szerfölötti megvastagodása, azonkívül az igen kiterjedt veseláb, a méhláb, és az, hogy a hátradülés csekély hátrahajlással van párosulva. Pótlólag meg kell még jegyeznem, hogy a méh nagysága és a holt gyermek hossza, mely tizenegy hüvelyknyi volt az ötödik hó első felében levő terhességi időnek felelt meg.4 *) Előadatott a budapesti k. orvosegylet dec. 14-iki ülésében.