Orvosi Hetilap, 1868. február (12. évfolyam, 5-8. szám)

1868-02-23 / 8. szám

Tartalom: Kohn M. tr.: A bujakóros kütegek sokalakuságáról és azonosságáról.—A 11 st­ä d­­­e­r M. tr. Nőgyógyászati balzac. — Könyv­­ismertetés. La chlorose, par le docteur Augustin Pabre. — Lapszemle. Az ebvészmag használása a vérhas és vérhastéli hüdö­­sek ellen. — Halvánsavas hamany fekélyes rákfélék ellen. — Hasnyálfejet sorvasztó betegségek ellen. T­á­r­c­s­a: A közegészségügyi értekezlet tárgyában. — A budapesti kir. orvosegylet. — Vegyesek. Pest, 1867. ££• Február 23. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., felvéte­l frt. 50 Megjelen minden vasárnap. br., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények Megrendelheti­ minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztő-és fizetések bérmentesitendők­­ségnél, újtér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. váczi utcza Drasche-féle házban. ()i:­OSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórüavázlat közlönye. QCiben.kettedlil£ évfoly­s^BBI. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. A bujakóros kiltegek sokalakuságáról és azonosságáról (Multiformität und Identität.) Kohn Mór bécsi egyete­m. tanár és Hebra korodájának első segéd­orvosától. Míg a k­ütegek általában alapos és természettudomá­nyi buvárlat tárgyai nem lettek, s az orvosok, az ilyféle buvárlatra támaszkodva, nem tanulták meg a bőrkütegeket egy­más­tól szabatosan és biztosan megkülönböztetni, nem igen lehetett arról szó, hogy a bujakóros kütegek a kórismére és kórrajzra vonatkozólag világosan elkülöníthetők legyenek. A tudomány ez állásánál természetes, hogy Pl­ének és W i 11 a n-B a t e m a n idejéig a bujasenyvről szóló orvosi munkák hol csak igen határozatlanul tárgyalják a syphilis által előidézett ki­tegeket, hol pedig a nem syphiliticus kü­­teg nemekkel vegyítik azokat össze, ezáltal a bujafenyvtan­­nak ezen részében ugyanazon zavart honosítván meg, mely a dermatologiában mindaddig sajnos polgári joggal birt. Mi­dőn például minden pikkelyekkel és kérgekkel járó bőrbeteg­séget a Psora, Lepra, Tinea, Porrigo, sőt Scabies czime alá soroltak, csak a kültakarónak fekélyes kórtüneményeit vélték a bujasenyv hatásának tulajdoníthatni, hogy ha ezt is Carcinoma, Elephantiasis, Noli me tangere sat. nevek alatt nem hitték inkább tárgyalandónak. Csak miután a múlt század utolsó évtizedeiben eleinte Pr­enck ')és utánna főleg Wi 1l an a)és Ba­t­eman * 2 3)angol orvosok az egyes kivirágzások fogalmát és elnevezését sza­batosan megállapították, és nevezetesen Willan-Bateman a kütegek nagy számát, ezen tíz értelemhatározatra alapítva osztályozták volna, vált lehetségessé azon kütegnemeket is részletesebben szemügyre venni, melyek a bujasenyv által okoztatnak. Jóllehet tehát a Willan-féle osztályozás és szabatos ér­telmezés véget vetett azon tömérdek zavarnak és határozat­lanságnak, mely a kötegtanban mindaddig uralkodott, megne­hezítvén annak tanulását úgymint oktatását, és ámbár a követ­kező angol, német és franczia szakírók, az ő nyomán ind­ítva, a dermatológiát bőven kifejtették , mégis nemsokára ki­tűnt, hogy tisztán az efflorescentiák méltatása távolról sem elegendő arra, hogy az egyes ketegnem­ két egymástól kel­lőképen megkülönbözteth­essük, sőt még az egyes bőrbeteg­ségeket is alaposan fölismerhessük. Hebra bécsi tanár már ezelőtt 25 évvel sok kórodai és kísérleti tapasztalatok nyomán világosan kijelentette, hogy hacsak az efflorescentiák vétetnének folytonosan a kór elnevezésének alapjául, egymástól igenis különböző és külön fontosságú kötegnemeket ugyanazon czím alá kellene sorozni, és hogy másrészt ugyanazon bőrkor, miután azon ele­mi kütegek, melyekből az áll, külalakjukat és nemüket idő folytán megváltoztatják, két-három különféle kórfaj alá esnek. Ezek szerint Hebra volt az első, ki a Willan-Bateman­­féle tannak ezen hiányát pótolni törekedvén, a kütegek tanát is azon alapra vezette vissza, melyen a többi kórok tana, — a pathologia universalis — biztos gyökeret vert és a legszebb életre serdült, tudniillik a kórboneztani alapra. Ez alapon épült fel tehát a kötegek­nek Hebra által életbe léptetett rendszere, mely lényegére nézve kórboneztaninak nevez­hető ugyan, de mely egyszersmind megengedi, hogy a be­tegek kórodai folyamatát is figyelembe vegyük, mi­által az elméletileg és gyakorlatilag leginkább kielégítő rendszernek bizonyul. Ezen előnyök következtében a Hebra-féle rendszer a legtávolabb földrészek orvosainál is napról-napra min­d in­­­kább terjed és ő neki köszönheti a kütegtan szabatosságát úgy mint a haszonvehetőség és tudományosság azon magas fokát, melyen azt mai nap lenni látjuk. A bujakóros kütegek az általános kütegtannak ezen jótékony újításaiban nem részesültek arányosan. Plenck, ki a nem bujakori kütegekre nézve új utat nyitó reformátor­nak tekinthető, a syphiliticus exanthemák terén mozdulatla­nul megállt. A „Doctrina de morbis venereis“ ‘) czímű s a bujasenyvről szóló könyvében részint oly nevekkel említi a bujakor által előidézett küllegeket, melyek mai nap ily érte­ 1) Jos. Jac. Plenck, Doctrina de morbis cutaneis, Viennae 178A 2) Die Hautkrankheiten und ihre Behandlung von Rob. W i 11 a n, aus d. Engl v. Fr. G. Friese, Breslau, 1799. 3) Bateman, Prakt. Darstellung der Hautkr. nach Willan’s Sy­stem, aus dem Eng. von Hahnemann, Halle, 1815. •) Josephi Jacobi Plenck etc. Doctrina do morbis venereis. Ed. sec em. Viennae apud Graeffer, 1787, pag 79. et sequ8

Next