Orvosi Hetilap, 1868. november (12. évfolyam, 44-48. szám)

1868-11-08 / 45. szám

775 776 mögötti tályognak legkifejlettebb tünetei mutatkoztak a gyerme­ken, s a garat hátsó falán diónyi feszes daganatot lehetett újjal tisztán érezni. Legelőször a nyakon baloldalt levő tályog fel­nyitásához fogtam, azon reményben, hogy ezáltal a belső daganat is kisebbedni fog, de másnapra a nehéz légzés tünetei oly ijesztő fokban léptek fel, miszerint a gyermek életének veszélyeztetése nélkül a garattályognak felnyitását továbbra halasztani nem lehe­tett. A műtétek­ segédkedésem mellett ismét dr. Horváth György volt szíves végezni, mire a fuladási tünetek is elmúltak. A nyakon levő tályogokat azonban később még egy-két ízben fel kellett nyitni, s a gyermek csak lassan nyerte vissza egészségét. A nyakcsigolya szuvasodásából eredt garat mögötti tá­lyogok inkább nagyobb gyermekek és felnőtteknél fordulnak elő, kisdedeknél igen ritkán; ilyent gyermekgyógyintézetem­ben, melyben megnyitása óta nem egészen másfél év alatt 1600 beteg gyermek fordult meg, még nem volt alkalmam észlelni. — Azon tályogok, melyek gümőkóros természetűek, úgy látszik felette lassan támadnak, s a lábos tünetek ná­luk sokkal kisebb mértékben vannak kifejlődve, miért ilyen­kor a baj csak későbbi szakában ismerhető fel, de néha felis­meretlen is marad. Ily esetet közöl legújabban Henoch : „Beiträge zur Kinderheilkunde“ czimű munkájában. Következő, általam 1868. évi mártius 28-kán észlelt eset, a körülmények után ítélve, valószínűleg szinte gümős természetű volt, noha erről bonczlelet által meg nem győ­ződhettem. B. József, 16 hónapos fiú, gyenge kifejlődésű, senyves kül­lemű, elsoványodott angolkóros gyermek; állani még nem bir, foga csak 6 van. Az asszony, kinél a gyermek daj­kaságban volt, beszéli, hogy a fiú több hónap óta köhécsel és soványodik, már egy ne­gyedév óta folyton nehezen vesz lélekzetet, s alvás közben nagyon hortyog, hosszabb idő óta, kivált a legutóbbi hétben igen nehe­zen nyel, s 8 nap óta csak folyadékot képes magához venni. Szá­mos nyakmirigy babnagyságnyira duzzadt; erős orrhurut 14 nap óta van jelen, s szája nyakkal folyton teli. A torokűr megtekintése­kor feltűnik a nyelclapnak duzzadt és vizenyős volta, nyelvlapocz segélyével a nyelv lenyomása meglehetősen sikerül, s ekkor a meg­­szűkült garatnyíláson át fel lehet ismerni, hogy a garat hátsó fala a középvonaltól kissé balfelé gömbszerűleg elődomborodik; különben a garat fakhártyájának színe a rendesnél alig vörösebb. Ujjali vizsgáláskor mogyorónál nagyobb, feszes, homályosan hul­lámzó daganatot lehet felismerni — kusztúra segélyével a dagana­tot megnyitottam, s abból körülbelül kávéskanálnyi mennyiség­ben sűrű, zöldessárga geny ürült ki. — A műtét után a gyermek lé­­lekzete könnyebb len, nyelni jobban birt, de már két napra rá a seb­­nyilás széleinek összetapadása következtében a tályog ismét meg­telt, s felnyitása újból szükségessé vált. Ápril 1-én a daganatot újra felnyitottam, de a sebnyilásból alig ürült néhány csepp vér, s a daganat maga tapintásra keményes­nek mutatkozott,s úgy a gerinczoszlopon, mint a sebnyiláson át némi érdességet is lehetett érezni (csigolyaszuvasodás ?). A nehézlégzési tünetek ismét nagyobb fokot értek el, s alvás közben hortyogás újra jelenkezett. — Ezután a gyermeket nem láttam többé, ápoló anyja valószínűleg elrettenve lévén a többször ismételt műtétei által. * * * összevonván a leírt kóresetekből szerzett tapasztalato­kat, ezek következők : 1. A garat mögötti tályog többnyire már korán ismer­hető fel, az önszenvileg vagy a nyakmirigyek elgengedése után létrejötteknél kórjellegző tünet, hogy akadályozva vagyunk a garatűrt megtekinteni, a garatot alkotó részek lábja és sa­­vós átivódása következtében, úgy a szájban nagy mennyi­ségben összegyülemlő nyál miatt. 2. Erős orrhurut, bő nyákgyülem a szájban, később nehezített légvétel, mindig kiséri e bajt. 3. A tályogokat, hogyha maguktól fel nem fakadnak, késsel kell felnyitni, nem szükség azonban e felnyitással sietni; czélszerű a genyedés elősegítése végett pépborogatá­sokat vagy Priesnitz-féle begöngyöléseket alkalmazni a nyakra. 4. A nyakmirigyek elgenyedéséből származott tályo­goknál, a nyakon levő daganat felnyittatván, lehetséges, hogy maga a garatdaganat is elmúlik. 5. Glümős tályogoknál a genygyülem csak hónapok múlva jön létre s a lábos tünetek nem szoktak nagyfokúak lenni, ennélfogva lehetséges, hogy a daganat jelenlétéről látás által is meggyőződhetünk. A méh bántalmairól. Skyfert prágai tanár e. i. augustus havi előadásai nyomán közli Pl.IHÁL FeRENCZ. IV. A méh vérzéseknél, mint ok, a méhrák gyakran szerepel. S­k­y­­fert a méhrák két alakját különbözteti meg; egyik és leggyak­rabban előforduló a „carcinoma vulgare“, e tulajdon miatt így ne­vezve, mely közönségesen „medullare“ névvel jelöltetik, de e helyett czélszerűbb az előbb említett elnevezés, a másik pedig a „c. epithe­liale“. Rostos rák (c. fibrosum) L. szerint nem létezik, mert a ve­lős rák is az kezdetben. A skyrrhus név csak tévedésekre nyújt al­kalmat, minthogy gyakran a méh hüvelyes részének túltengését illetik e névvel, miért is teljesen mellőzendő. A „cancroid“ (a cancerhez hasonló) szinte hibás megnevezés, mert mi a rákhoz csak hasonló, az nem rák. Úgy a „carcinoma vulgare“ mint az „epitheliale“ a legtöbb esetben a méh hüvelyes részén mint kiter­jedő beszűrődés vagy körülírt csomók alakjában veszi kezdetét; a „c. epitheliale“ gyakran hasonló karfiolhoz, innét „cauliflower“ „Blumenkohlgewächs“ e szemölcs-dag neve, s az előbbitől lefolyá­sára nézve abban üt el, hogy a környezetet oly gyorsan nem támadja meg. Ismert tüneteik: vérzés, mi miatt többnyire orvoshoz folyamod­nak, fájdalom, genyes éves váladék a hüvelyből, mi pedig jellemző, mi a betegség felmérésénél határozottan irányadó, s mire belső vizs­gálatkor minden esetben reá akadunk, az az elfajult méh fénylő, színtelen vagy fehéres, szágához hasonló dudorainak könnyű letör­­delhetősége. Hol a méhszövete ezen morzsolékonysági jelleggel bír, méhrákot biztosan jelezhetünk, hol pedig ez nincs, ott határozottan sohase nyilatkozzunk. A baj további folyamatában, a roncsolás elő­­haladtával a felismerés semmi nehézséggel se jár. Mi legyen e veszt­­hozó baj oka, e kérdésre oda kell nyilatkoznunk, hogy se hajlamizó, se előidéző okait nem ismerjük, s semmi se mutatja annyira a tanköny­vek átalános lazaságát, mint midőn légből kapott okoskodásokkal lapokat töltenek be. Valamint az ok ismeretlen, úgy a baj gyógyí­tására irányzott minden törekvésünk sikertelen, a méhrák nem gyó­­gyul meg teljesen, s Rokitansky és mások észleletei S­eyfert sze­rint csalódáson alapulnak. A méhrák nem gyógyul teljes szétesés folytán sem , a baj legfelebb szünetelhet, s így javulás állhat be, mely azon­ban, habár több évig tartott legyen is , nem tekinthető gyó­gyulásnak. E javulás leggyakrabban követi a méhrák művi el­távolítását, mely felhámrák bunkós alakjánál (kolbiges), hol a roncsolás egyik vagy mindkét ajkon ül , a hüvelyes részen tovább nem terjed, s hol a műtét a hashártya megsértése nélkül kivehető, mindig jótékony. A műtéthez a Museux-féle fogón és lap­jára hajlított ollón kívül egyébre nincs szükség. A vérzés csillapí­tására tömesz kell. Az esetek többségében azonban, a k­ezelést a veszélyes vagy kellemetlen tünetek ellen irányozva, főleg a vérzés

Next