Orvosi Hetilap, 1868. november (12. évfolyam, 44-48. szám)
1868-11-08 / 45. szám
775 776 mögötti tályognak legkifejlettebb tünetei mutatkoztak a gyermeken, s a garat hátsó falán diónyi feszes daganatot lehetett újjal tisztán érezni. Legelőször a nyakon baloldalt levő tályog felnyitásához fogtam, azon reményben, hogy ezáltal a belső daganat is kisebbedni fog, de másnapra a nehéz légzés tünetei oly ijesztő fokban léptek fel, miszerint a gyermek életének veszélyeztetése nélkül a garattályognak felnyitását továbbra halasztani nem lehetett. A műtétek segédkedésem mellett ismét dr. Horváth György volt szíves végezni, mire a fuladási tünetek is elmúltak. A nyakon levő tályogokat azonban később még egy-két ízben fel kellett nyitni, s a gyermek csak lassan nyerte vissza egészségét. A nyakcsigolya szuvasodásából eredt garat mögötti tályogok inkább nagyobb gyermekek és felnőtteknél fordulnak elő, kisdedeknél igen ritkán; ilyent gyermekgyógyintézetemben, melyben megnyitása óta nem egészen másfél év alatt 1600 beteg gyermek fordult meg, még nem volt alkalmam észlelni. — Azon tályogok, melyek gümőkóros természetűek, úgy látszik felette lassan támadnak, s a lábos tünetek náluk sokkal kisebb mértékben vannak kifejlődve, miért ilyenkor a baj csak későbbi szakában ismerhető fel, de néha felismeretlen is marad. Ily esetet közöl legújabban Henoch : „Beiträge zur Kinderheilkunde“ czimű munkájában. Következő, általam 1868. évi mártius 28-kán észlelt eset, a körülmények után ítélve, valószínűleg szinte gümős természetű volt, noha erről bonczlelet által meg nem győződhettem. B. József, 16 hónapos fiú, gyenge kifejlődésű, senyves küllemű, elsoványodott angolkóros gyermek; állani még nem bir, foga csak 6 van. Az asszony, kinél a gyermek dajkaságban volt, beszéli, hogy a fiú több hónap óta köhécsel és soványodik, már egy negyedév óta folyton nehezen vesz lélekzetet, s alvás közben nagyon hortyog, hosszabb idő óta, kivált a legutóbbi hétben igen nehezen nyel, s 8 nap óta csak folyadékot képes magához venni. Számos nyakmirigy babnagyságnyira duzzadt; erős orrhurut 14 nap óta van jelen, s szája nyakkal folyton teli. A torokűr megtekintésekor feltűnik a nyelclapnak duzzadt és vizenyős volta, nyelvlapocz segélyével a nyelv lenyomása meglehetősen sikerül, s ekkor a megszűkült garatnyíláson át fel lehet ismerni, hogy a garat hátsó fala a középvonaltól kissé balfelé gömbszerűleg elődomborodik; különben a garat fakhártyájának színe a rendesnél alig vörösebb. Ujjali vizsgáláskor mogyorónál nagyobb, feszes, homályosan hullámzó daganatot lehet felismerni — kusztúra segélyével a daganatot megnyitottam, s abból körülbelül kávéskanálnyi mennyiségben sűrű, zöldessárga geny ürült ki. — A műtét után a gyermek lélekzete könnyebb len, nyelni jobban birt, de már két napra rá a sebnyilás széleinek összetapadása következtében a tályog ismét megtelt, s felnyitása újból szükségessé vált. Ápril 1-én a daganatot újra felnyitottam, de a sebnyilásból alig ürült néhány csepp vér, s a daganat maga tapintásra keményesnek mutatkozott,s úgy a gerinczoszlopon, mint a sebnyiláson át némi érdességet is lehetett érezni (csigolyaszuvasodás ?). A nehézlégzési tünetek ismét nagyobb fokot értek el, s alvás közben hortyogás újra jelenkezett. — Ezután a gyermeket nem láttam többé, ápoló anyja valószínűleg elrettenve lévén a többször ismételt műtétei által. * * * összevonván a leírt kóresetekből szerzett tapasztalatokat, ezek következők : 1. A garat mögötti tályog többnyire már korán ismerhető fel, az önszenvileg vagy a nyakmirigyek elgengedése után létrejötteknél kórjellegző tünet, hogy akadályozva vagyunk a garatűrt megtekinteni, a garatot alkotó részek lábja és savós átivódása következtében, úgy a szájban nagy mennyiségben összegyülemlő nyál miatt. 2. Erős orrhurut, bő nyákgyülem a szájban, később nehezített légvétel, mindig kiséri e bajt. 3. A tályogokat, hogyha maguktól fel nem fakadnak, késsel kell felnyitni, nem szükség azonban e felnyitással sietni; czélszerű a genyedés elősegítése végett pépborogatásokat vagy Priesnitz-féle begöngyöléseket alkalmazni a nyakra. 4. A nyakmirigyek elgenyedéséből származott tályogoknál, a nyakon levő daganat felnyittatván, lehetséges, hogy maga a garatdaganat is elmúlik. 5. Glümős tályogoknál a genygyülem csak hónapok múlva jön létre s a lábos tünetek nem szoktak nagyfokúak lenni, ennélfogva lehetséges, hogy a daganat jelenlétéről látás által is meggyőződhetünk. A méh bántalmairól. Skyfert prágai tanár e. i. augustus havi előadásai nyomán közli Pl.IHÁL FeRENCZ. IV. A méh vérzéseknél, mint ok, a méhrák gyakran szerepel. Skyfert a méhrák két alakját különbözteti meg; egyik és leggyakrabban előforduló a „carcinoma vulgare“, e tulajdon miatt így nevezve, mely közönségesen „medullare“ névvel jelöltetik, de e helyett czélszerűbb az előbb említett elnevezés, a másik pedig a „c. epitheliale“. Rostos rák (c. fibrosum) L. szerint nem létezik, mert a velős rák is az kezdetben. A skyrrhus név csak tévedésekre nyújt alkalmat, minthogy gyakran a méh hüvelyes részének túltengését illetik e névvel, miért is teljesen mellőzendő. A „cancroid“ (a cancerhez hasonló) szinte hibás megnevezés, mert mi a rákhoz csak hasonló, az nem rák. Úgy a „carcinoma vulgare“ mint az „epitheliale“ a legtöbb esetben a méh hüvelyes részén mint kiterjedő beszűrődés vagy körülírt csomók alakjában veszi kezdetét; a „c. epitheliale“ gyakran hasonló karfiolhoz, innét „cauliflower“ „Blumenkohlgewächs“ e szemölcs-dag neve, s az előbbitől lefolyására nézve abban üt el, hogy a környezetet oly gyorsan nem támadja meg. Ismert tüneteik: vérzés, mi miatt többnyire orvoshoz folyamodnak, fájdalom, genyes éves váladék a hüvelyből, mi pedig jellemző, mi a betegség felmérésénél határozottan irányadó, s mire belső vizsgálatkor minden esetben reá akadunk, az az elfajult méh fénylő, színtelen vagy fehéres, szágához hasonló dudorainak könnyű letördelhetősége. Hol a méhszövete ezen morzsolékonysági jelleggel bír, méhrákot biztosan jelezhetünk, hol pedig ez nincs, ott határozottan sohase nyilatkozzunk. A baj további folyamatában, a roncsolás előhaladtával a felismerés semmi nehézséggel se jár. Mi legyen e veszthozó baj oka, e kérdésre oda kell nyilatkoznunk, hogy se hajlamizó, se előidéző okait nem ismerjük, s semmi se mutatja annyira a tankönyvek átalános lazaságát, mint midőn légből kapott okoskodásokkal lapokat töltenek be. Valamint az ok ismeretlen, úgy a baj gyógyítására irányzott minden törekvésünk sikertelen, a méhrák nem gyógyul meg teljesen, s Rokitansky és mások észleletei Seyfert szerint csalódáson alapulnak. A méhrák nem gyógyul teljes szétesés folytán sem , a baj legfelebb szünetelhet, s így javulás állhat be, mely azonban, habár több évig tartott legyen is , nem tekinthető gyógyulásnak. E javulás leggyakrabban követi a méhrák művi eltávolítását, mely felhámrák bunkós alakjánál (kolbiges), hol a roncsolás egyik vagy mindkét ajkon ül , a hüvelyes részen tovább nem terjed, s hol a műtét a hashártya megsértése nélkül kivehető, mindig jótékony. A műtéthez a Museux-féle fogón és lapjára hajlított ollón kívül egyébre nincs szükség. A vérzés csillapítására tömesz kell. Az esetek többségében azonban, a kezelést a veszélyes vagy kellemetlen tünetek ellen irányozva, főleg a vérzés