Orvosi Hetilap, 1869. február (13. évfolyam, 6-9. szám)
1869-02-14 / 7. szám
Előfizetési ár : helyben égési évre 9 frt., félvére 4 frt. 50 kr., vidéken égési évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények es fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. megjelen minden vasarnap. Mlegrendelhető minden kir. postahivatalnál, a cserkesütéieknel, Erxtébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében ▼riczi uieza Drasche-féle hasban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Pest, 1869. 20. mx* Február 14. T isexalafannssdlb: é'violyrain. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Lenhossék J. tr. A Santorini-féle visszéri fonat férfinál. — N á g e 1 E. tnr. Gyakorlati jegyzetek a hangyanyhalyag általi bódításról és az ezzel egybekötött veszély kikerüléséről. II. (Vége). — Könyvismertetés. The Causes and Treatment of Lateral Curvature of the Spine. By Richard Barwell. — Lapszemle. Az izomrángásjelző, s ennek haszna az egészséges és beteg emberek kezelésekor. — Koponyatörés negyedfél éves gyermekeknél. — Apróbb szemelvények. Tárcza. A tanszabadság kérdése az orvosi tanítás terén. I. — Kivonat az 1868-diki XL. törvényczikkből. — Az emberforgalom Parisban. — Liernur kapitánynak a csatornák tisztítására vonatkozó terve. — Vegyesek. — Pályázat. A Santorini-féle visszéri fonat a férfinál. *) Leshossek József tr., a leiró és tájboncztan ny. r. tanárától Pesten. A férfi medenczéjében levő azon szervek, melyek a Retzius-féle tokban feküsznek, hatalmas visszéri gomoly által vétetnek körül, ezt pedig szakadatlan folytonosságánál, továbbá világosan szemlélhető elhatárolásánál fogva önálló visszéri szervnek tekinthetjük, de meg nem engedhetőnek látszik, hogy azt a határos szervek szerint több kisebb fonatra osszuk. Ezen gomoly visszeres, bélszerű kanyarodásokat képezve, futnak le, s majdnem mindenhol többé-kevésbé kiöblösödvék, mi a bennük levő szövetgerendázat és billentyűk által okoztatik (J. D. Santorini, C. Sappey és C. Langer), s azok egyszersmind egymással közlekednek. Ezen visszéri gomoly sajátságos alakjánál és helyrajzi fekvésénél fogva felső és alsó részletre oszol, ezenkívül pedig mindegyik oldalon mindkét részre nézve közös szarvat lehet megkülönböztetni. A visszéri gomoly felső részlete (II. ábra, XV) mindjárt a fantási alsó íves szalag mögött kezdődik, ez és a hiígyhólyag közti tért teljesen kitölti, s a húgycső hártyás része és a düllmirigy mellső-felső felülete között elhalad, minek megtörténte után egymástól széttörő két szárra oszol, melyek mindegyike szorosan körülfogja a düllmirigyet és a húgyhólyag alapjának oldalsó részét, (itt rosszul hólyagnyaknak nevezve, mint ezt már Hyrtl J. is találólag megjegyzi), s azután a hátsó szarv képezéséhez járul. Ezen felső részlet azon darabja, mely a fanizülettől a húgyhólyagig terjed, felfedezője J. D. S a n to r i n i (1724) után visszéri tömkeleg (labyrinthus venosus) nevet visel, a későbbi boncznokoknál azonban közönségesen „plexus venosus pubicus impar, aut prostaticus, aut prostatico-vesicalis“ név alatt fordul elő. J. D. Santorini továbbá az annak oszlása folytán keletkezett szárakat „sinus prostaticus“ névvel jelöli, míg az utánna következő boncznokok „plexus venosus vesicalis, aut prostaticus“ neveket használnak. Az egészet felülről tekintve, az latin V-hez hasonló, tompa mellső szöglettel és kifelé görbített szarvakkal. Az egyes visszerek többé-kevésbé kelalakúlag tekeredő lefolyásaik daczára átalában véve hosszanti irányt követnek, elölről hátrafelé, s egymás felett oly tömötten foglalnak helyet, hogy az alattuk fekvő szervekből semmise tetszik át. A visszéri gomoly alsó részlete (I. ábra, X a középen) harántul elhelyezett övet mutat, mely a düllmirigy hátsó-alsó részéből és a határos hártyás húgycsőrészletéből annyit fed, hogy az elsőnek körülbelül csak felső harmada, míg az utóbbiból csak 11/»—2'' hosszú darab marad szabadon, s azután annak végei, a düllmirígy oldalán ferde irányban fel és hátrafelé fordulva, a felső részlet száraival egybeolvadnak, ekként pedig a mindkétoldali szarv képzéséhez járulva, düllmirígy húgycsői visszéri öv (circulus venosus prostaticouretralis) jön létre. Erről csak kevés boncznoknál (B. Winslow, F. W. Theile,L. Hollstein és H. Luschka) találunk valamit feljegyezve, s ez is egyedül a húgycső hártyás részére szorítkozik. Az egészet alulról tekintve, látható, hogy kerekded alapja ott van, hol a düllmirigyet és a hártyás részletet körülfogja, szarvai pedig a felső részletbe való átmeneteli helynek felelnek meg. A mondottakból foly, hogy a visszéri gomoly két részlete együttvéve jármot képez, melyen a húgycső hártyás részlete keresztül hatol. Ezen alsó részlet visszerei igen erős kanyarodásokat képeznek, melyek erősebbek mint a felső részletbeliek, s különösen a középen levőket kell megemlíteni, melyek egymással tömkelegszerüleg egybefonódott hatalmas visszerekből álló gomolyt alkotnak, határozott lefolyási irányra mutató minden hajlam nélkül, míg az oldalvást helyet foglaló visszerek lefolyása fel- és hátrafelé határozottan kifejezett haladási irányt mutat. Ezen visszéri gomoly, teljesen befecskendve, elölről hátrafelé, a közepetti vonalban HXV—8VV" széles, s mindenhol annyira tömött, hogy az alatta levő szervek rajta keresztül nem tűnnek. A visszéri gomoly mindkét oldali szarva (Iső ábra, X. X. jobbról és balról), mely, mint már mondottuk, a felső részlet szárainak az alsó részlet szarvaival való összefolyása által származik,átalában véve hátra-és felfelé halad, egyenesen *) Ezen értekezet az akadémia számára készült nagyobb munkából való kivonat.