Orvosi Hetilap, 1869. február (13. évfolyam, 6-9. szám)
1869-02-21 / 8. szám
Pest, 1869. Február 21. 8 . »2E. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., féltére 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében táczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kertevárlat közlönye. U av.«Ki k. étfoly»m. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán, tanár. Tartalom. Lenhossék J. tr. A Santorini-féle visszéri fonat férfinál. (Folytatás). — Verebélyi L. tr. Bold. Balassa tanár sebészeti korodájának betegforgalma 1868. nyári félévben. (Folyt.) — Könyvismertetés. Le Mexique au point de vue médico-chirurgical, par M. Leon Coindet. — Lapszemle. A nehézkor mesterséges előidézése. —• A vérömlenyek kezeléséről bonyolódott csonttörések eseteiben. Tárcza. A budapesti kir. orvosegylet 1869-diki február 13-diki szakülése. — A marhaveszteglési ügy az erdélyi ,moldva-oláhországi határokon. — A belügyminister újabb körrendelete a titkos gyógyszerek árulása tárgyában. — Vegyesek. — Pályázat. Melléklet: „Közegészségügy és törvényszéki orvostan“ 1869- 1-ső száma. A Santorini-féle visszéri fonat a férfinál. Lenhossék József tr., a leiró és tájboncztan ny. r. tanárától Pesten. (Folytatás.) A visszéri gomoly felső részletébe a következő visszerek mennek át : 1) Mindegyik oldalon a kettősen előjövő alsó fanvisszerek (II. ábra, IV, IV). Ezek a fancsontok haránt ága medenczebeli felületének alsó szélén, párhuzamosan elhelyezve, futnak le. Közülük a felső a fanízület mögött teljesen egybeolvad, s innét lefelé húzódó visszérgyökök mennek tova, melyek a közvetlen szomszédságban levő visszéri fonatba mélyednek. Közülük pedig az alsó a másik oldalival szűkkörű visszérfonatot képez, mely szorosan a fancsont alsó íves szalagán, mint belső középső fantáji visszérfonat aláfelé halad, s a Santorini-féle visszéri tömkeleg vele érintkező részével egyesül. 2) A mindkét oldali felső mellső húgyhólyagvisszerek (II ábra, XIV, XIV, XIV). Ezek lefolyása azon edények jellegének felel meg, melyek összehúzékony üreges szervek falai felett foglaltak helyet, ennélfogva pedig annál inkább tekerődzve futnak le, minél inkább össze van a húgyhólyag húzódva, s viszont. Melyek közülük oldalvást feküsznek, a húgyhólyag tetejétől, míg a középen levők annak testétől indulnak ki. Eleinte meglehetősen finomak, aláfelé történő további lefolyásuk közben azonban a húgyhólyagtól eredő újabb és újabb visszérgyökök hozzájuk csatlakozása által erősödnek. Az oldalvást fekvők ezenkívül a húgyhólyag feneke közelében a később megemlítendő hátsó hólyagvisszerekkel nagyobbára ívszerű közti gyökök által fonatszerűleg egyesültek. A mindkét oldalon levő legmellsők, melyek a felsők folytatását képezik, s szorosan a húgyhólyag alapjának felületéhez illeszkednek, a visszeri tömkeleg legközelebb fekvő részébe, az oldalvást helyzetiek pedig a Santorini-féle düllemirigyi öbölbe mennek át. 3) A mindkét oldali monyháti visszér (II ábra, II, II). Ezek az egyszerű monyháti visszér kettéválásából származnak, mi a húgycső háromszögletű szalagán keresztülhatoláskor megy végbe. Mihelyt a keresztülhatolás megtörtént, az ágak azonnal széttérőleg, erősen tekerődzve haladnak, s visszéri fonattá lesznek, mely úgyszólván a visszéri fonat felületes végét képezi. Míg azok csekélyebb része a fonatban részt vesz, nagyobb részük a húgyhólyag feneke két oldalán, mint a Santorini-féle dülmirigyi öböl felső rétege hátrafelé megy, hogy a visszéri gomoly szarvát elérje, melyben visszerei nagy része elvész (J. E. Petrequin), míg csekélyebb részük, a szarv külső oldalán egyenesen hátrafelé haladva, elölről és álélról az alhasi visszérbe ömöl. Igen gyakran mindjárt a fanizület megett mind a két vagy csak az egyik menyháti ütértől igen hatalmas visszéri gyökered, mely a fancsont vízszintes ágának medenczebeli felületén felfelé húzódik, s részint a belső dugliki visszéri, részint azon visszéri fonatban feloszlik, mely a dugliktól ki- és felfelé (J. Hene) fekszik, az említett visszéren kívül még a belső dugliki fonattól, az alsó, nemkülönben a felső fanvisszerekből kap ágakat, s a felhasi visszerek fonatába nyílik. Ezen fonat háromszögletű, aláfelé tekintő alappal. Fekvésénél fogva az általam adott oldalsó belső fantáji visszéri fonat (plexus venosus pubicus internus lateralis) név nem látszik helytelennek. *) 4) A mony mély visszerei (I ábra, II, II), melyek a merevencsék hátsó és belső felületéből indulnak ki; továbbá : 5) A mindkét oldali húgycsőhagyma-visszér (vena bulbi urethrae, I ábra III), melyek a húgycsőhagyma hátsó felületéből jönnek ki. Az utóbb említett mindkét visszér (3 és 4), mindjárt kijövetele helyén, általuk közösen képezett jelentékeny visszéri fonatban hagymamerevencsi visszéri fonat (plexus venosus bulbo-cavernosus) — megy át (F. Führer), mely a hagymamerevencsi háromszöget **) teljesen kitölti, s feltűnően öblözetes kinézése van. Ebből ismét két irányban visszéri párnátok merülnek fel, melyek közül az egyik szorosan az alcsont felhágó és a fancsont lehágó ága medenczebeli felületén halad, s mint páros alsó fantáji visszéri fonat alulról a Santorini-féle visszéri tömkelegbe átmegy (F. W. Theile, C. F. Krause, J. Engel, J. Hyrtl, J. Henle); míg a másik, hátrafelé haladva, a belső szeméremütér törzsét és végtagjait kacsszerűleg körülveszi. *) II. ábra, VIII. bal oldalán. A kőnyomdász által hibásan rajzoltatott, hogy jobbról a dugótér belefoly. **) I ábra, 111 alatt jobbról, a kőnyomdász által hibásan kihagyatott. 8