Orvosi Hetilap, 1869. március (13. évfolyam, 10-13. szám)
1869-03-28 / 13. szám
ORVOSI HETILAP. Pest, 1869. 81 ££• mm* Martius 28. Honi s külföldi gyógyászat és kórtavárlat közlönye. Tixon Baisa**nadik ff «» ■ . Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. Tartalom. Brandt József tr. Kolozsvárott. Két húgyrekedési eset, az egyikben a hólyag szúrcsapolása kedvező sikerrel. — Bodor Károly tr. Az epekövek által okozott fájdalmak. — Könyvismertetés. — Fondement et organisation de la climatologie médicale, par le docteur Ed. Carriére. — Lapszemle. Ágyéktáji sérv esetei. — Adatok a bacteriumok keletkezése történetéhez. — Terpentinolaj a vilanymérgezés ellen. Tárea. A perigordi troglodytes. — A budapesti kir. orvosegylet mártius 20-án tartott szakülése. — Meghívás a m. kir. orvosi könyvkiadó társulat évi közgyűlésére. — Vegyesek. — Pályázat. Ififlíttíti ár : helyben eltesz évre 9 frt., félvéte 4 frt. 50 fcr., vidékén egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. Megjelen minden vasarnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőke nél, Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésele a váczi utcza Drasche-féle házban. Két húgyrekedési eset, az egyikben a hólyag szúrcsapolása kedvező sikerrel. Közli Brandt József tr. Kolozsvárott. Az itt közlendő húgyrekedések neme ős azoknak, habár az elméletben nem új, de gyakorlatban eddigelé tudtom szerint még nem használt eljárás által teljesen sikerült gyógyítása bírt arra, hogy azokat a nyilvánosság elé vigyem. A kórtünetek leírásában a kórtörténeti sorozatrendet követem, kijelölvén mindenütt azon elveket és néppontokat, melyek, a kór minőségéhez alkalmaztatva, kedvező sikert eredményeztek. Múlt évi october hó 31-én egy, állítólag húgyrekedésben szenvedő beteghez hivattam. A beteg 35 éves, kellőleg táplált egyén, 1854-ben húgycsőtakárt kapott, mely 6 hónap tartama alatt a húgyszervek működésének közvetlen megzavarása nélkül meggyógyult. Hugyozási nehézséget a beteg csak ezelőtt másfél évvel érzett, de az előtte oly csekély mérvűnek mutatkozott, hogy veszélyes következményűnek nem tartotta. Körülbelül m. é. od. elején a húgycső utóbbi eltakarosodásban szenvedett, mely orvosilag kezeltetett. A gyógykezelés első két hetében a takárral egy átaljában összekötött tüneteken kívül egyéb nem mutatkozott, s a beteg rendes foglalkozását végezhette. A harmadik hét vége felé hosszas járás okozta fáradság és egy pohár kávé elfogyasztása után azonban rögtön húgyrekedés állott be, mely a beteg csendes magatartása folytán másnapra ugyan valamenynyire könnyebbült, mindamellett a kezelő orvost arra indította, hogy a csapkezeléshez (katheterismus) forduljon. Két nap alatt többször tett kísérletek mellett sem lehetett bármily csapot is a csövön át a hólyagig bevinni , s a húgyrekedés a rendesen húgycsővérzéssel párosult kísérletek után még inkább fokozódott. A húgyrekedésnek a betegre nézve aggályosan terhesedő e körülményei közepett jelentem meg nála. A beteg nyugtalan és izgatott, érvelése gyorsított (96), hőmérséke emelt. Az alhas a fanív felett puffadt, érintésre fájdalmas, egyébként alanyilag feszítő érzést okozó ; az alhas feldomborulása egész a köldökig terjedett, melynek tapogatás és kopogtatás után észlelt oka a tojásdad alakban a fanív és köldök között kifeszített telt hólyag volt. A húgycsőből, annak simító nyomása folytán, a hagymától kezdőleg genyes folyadék tolódott ki. A húgycsőben kívülről tapogatás alkalmával épen a hártyás rész kezdetén borsó nagyságú, pár vonallal beljebb egy második hasonló keményedés volt érezhető; a végbéten át tett vizsgálat a húgycsőnek egyéb rendetlenségeit nem tüntette fel, a dülmirigy rendes állapotban volt. A vizeleti szervek működését illetőleg , a vizeletre való erőltetés a hólyag tájékon beállott feszítő fájdalmak kíséretében feltűnő gyakran jelentkezett; azonban a vizelet igen vékony, megmegszakasztott sugárban, s nagyon kevés mennyiségben szivároghatott ki, s kevéssé zavaros, különben rendes minőségű volt. A húgycső megvizsgálása végett, abba vékony fémcsapot vezettem be, de azt csakis a fennemlített keményedésig vihettem, minden további kísérletem meghiúsulván , ruganyos 5—1 számú csapok, valamint különféle vastagságú szálacsokkal ismételten megnyitott kísérletek sem vezetnek eredményhez. E kísérletek illő kimélettel kezeltetvén, a csőből alig szivárgott egynéhány csepp vér ki. E kísérletek eredménytelensége miatt megütődött beteget biztatva, hogy a szálacsozás másnap alkalmasint sikerülni fog, szoros étrendre utasítottam, székelését szabályoztam, az italtól lehető tartózkodásra intve, belsőleg narcoticumot s a hólyag környékére hideg borogatást rendeltem. Másnap reggelre azonban a kórtünetek aggályt ébresztőleg sulyosodtak. A hólyag terjedtsége a köldökhöz csaknem 1/2 g-ra közelített, a kifeszült alhas tapogatása már nagyobb fájdalmat okozott, s a vizeletre való erőltetés gyakrabban és a hólyagizmoknak csakhamar beálló elgyengülése kíséretében jelentkezett. A húgy sokkal kevesebb mennyiségben csepegett ki mint a megelőző napon és sokkal zavarosabb volt. A beteg felizgult állapotához javulása iránti kétségbeesés járult. A betegnek melegvízben fürdése és langyos olajnak a csőbe befecskendése után újólag erély és óvatossággal a legvékonyabb csapás szálacsokkal igyekeztem a hólyagba hatolni, azonban lehetetlen volt. Azon ismeretes eljárás sem vezető eredményhez , mely szerint több vékony húrszálacsot a csőbe a szűkületig betolván, valamelyiknek azon keresztülvitele sikerülene. Ily körülmények közepette beteget baja komoly voltára figyelmeztetve, kijelentettem, hogy nagyobb műtét szabadíthatja csak meg a különben bizonyosan bekövetkező haláltól, azonban megígértem, hogy a műtétet megelőzőleg délután még egyszer szalacsozással fogok szerencsét próbálni.13