Orvosi Hetilap, 1869. október (13. évfolyam, 40-44. szám)
1869-10-10 / 41. szám
679 dor szerint kezeltetett. A kórházban való tartózkodása alatt rögtön fájdalmakat kapott a jobb farizom (glutaeus) kiterjedésében, s 5 — 9 nap mulva a farizom alsó szélén hullámzás tisztán észleltetett. A képződött tályog Lister szerint megnyittatott, melyből félmeszely genynél több folyt és nyomatott ki. A tályogból még két napig geny, s a következő 5—6 napig csekély mennyiségű, csak a metszett sebből származó savós folyadék vált ki, a seb pedig 10 nap alatt gyógyult be. 3. — A kórház bujakóri osztályán ápolásban lévő fiatal leánynál a bal farizom alatt képződött, felette nagy daganatot okozó tályog hasonlókép Lister modora szerint nyittatott meg,mely alkalommal 10 cbon genynél több üríttetett ki. A genyedés a következő 5 nap alatt gyorsan apadt, s a tályog, valamint a felmetszés által okozott seb 12 nap alatt be volt gyógyulva. 4. A 25 éves fiatal nő, ki 3 hónap előtt a kórház szülészi osztályán történt szülése után rövid idő alatt munkájához visszatért, meghűlés következtében nagy hasfájdalmak és lázas tünemények között megbetegedett, s két hónapig a kórházon kívül gyógyittatott; miután azonban a fájdalmak az altestben folyvást fennmaradtak, sőt a jobb lágyékban mindig növekedő daganat támadt, mely hetekig meleg borogatásokkal eredmény nélkül gyógyittatott, — a kórház sebészi osztályára vétetett fel, hol a nagy mértékben elgyengült, vérszegény, folyvást lázas ingereltségben szenvedő beteg jobb lágyékán a Poupart-féle szalag fölé emelkedő hullámzó daganat találtatott, mely a medencze, különösen a jobb petefészek tájékából vette eredetét, s melynek hullámzását még a hüvelybe vezetett újjal is észre lehetett venni. Kétségen kívül a petefészek környékében létrejött izzadmány genyedéséből eredő nagy kiterjedésű tályog, karbolsavas-olajas függöny alatt,a Poupart-féle szalag felett csinált nyílással kifizittetett, s belőle egy meszelynél több éves geny nyomatott ki. A Lister-féle kötés, a nagyobb mennyiségben folyvást kifolyó geny miatt, a következő napokon minden 24 órában kétszer óvatossággal felváltatott, mely eljárás mellett a kifolyó geny már két nap alatt elveszté éves jelemét, mennyisége csökkent, a láz elmaradt, a beteg ereje és kinézése feltűnőleg javult, s 14 nap múlva gyógyulva bocsáttatott el az osztályról. 5. — 40 éves munkás, valószínűleg a munkánál történt csekély sebzés következtében a jobb kéz hátán, főleg a középújjánhüvelyében fellépett gyuladással és ebből támadt nagy kiterjedésű tályoggal jött a sebészi osztályra. A tályog Lister modora szerint nyittatott meg, — ámbár a bőr a tályog környékén a geny által nagy mértékben elmállott, továbbá az alatta fekvő kötszövet, sőt az inhüvely is üszkösödésben volt,—ámbár a genyedés a kéztenyerére is leereszkedett, s itt ellennyilás alkalmazása szinte (Lister szerint) szükségesnek találtatott : a sebek mégis feltűnő rövid idő alatt tisztultak, az alkarra terjedő daganat és pirosság gyorsan múlt, a genyedés megszűnt, s a beteg tizennyolc nap után gyógyult sebbel kibocsáttatott. 6. — Hét éves, halavány, gyenge fiúcska három hónap óta fennálló, ökölnagyságú, hátának baloldalán a 8 —10 borda tájékán fekvő tályoggal jött a kórházi ambulatóriumba. A daganat úgynevezett hideg tályog tüneményeit, — csekély fájdalmasságot, a bőr pirosságának hiányát stb. — mutatta; a bordacsont megbetegedésétől kellett tartani. A tályog Lister szerint nyittatott meg, s jelemző, görvélyes, híg geny eresztetett ki belőle; a kutasszali vizsgálás azonban csontbántalmat biztosan nem mutatott. A fiú szülei karbolsavas olajjal és péppel láttattak el, a kötés megújításának módja nekik megmagyaráztatott, s ámbár feltehetni, hogy a tályog tisztítása és bekötése nem minden kívánatos Az Addison-féle kór, vagyis a mellékvesék bántalmai. Hermann Adolf tr. kórházi főorvostól Pesten. (Folytatás.) 9. — 32 éves férfi, ki mindig legjobb egészségnek örvendett, 4 évvel ezelőtt hányásban és hasmenésben, melyek őt folytonosan gyengítők, kezdett szenvedni. Ezen időtől fogva lankadtan és gyengén érzé magát, s noha fájdalma nem volt, bizonyos nehézségi érzet a gyomor táján őt el nem hagyta, émelygésről és szétszorulásról folytonosan panaszkodván. Majdnem egyidejűleg, mint e tünetek jelenkeztek, bőrének színe sárgulni kezdett, s ez lassan barnává fajult- Kilencz hó óta már semmiféle munkára se volt képes,s midőn Stedman 372 évvel későbben a beteget kezelés alá vette, annak arcza mulatt emberéhez hasonlított; háta mahagónibarna, monya és boréka pedig fekete, mint a négernél. A tülkhártya kékesfehér, a szaruhártya fénylő. Kínai és vassali kezelés semmi eredményt se mutatott. Fél év múlva a beteg meghalálozott, utolsó két napja alatt folytonos émelygésben és hányásban szenvedvén. Bouczlelet: A hulla teste el nem soványodott, sőt ellenkezőleg mellső hasfala 1 */2 hüvelyknyi vastag bájréteget láttat. A mellékvesék kivételével minden szerv és zsiger ép és egészséges. A jobboldali mellékvese hiányzott.— Valószínűleg régebben fennállott genyes folyamat következtében végképen felszívódott. (?) A baloldali mellékvese nagyobb, kemény, gömbölyded és dudorzatos daggá változva, metszlapjának széle fehérnyedús, rostos állományú középpontján tejszínű, széjjelmálló egyes mészszemcséket tartalmazó anyaggal. 10. *) **) - Eléggé jól táplált és még hájréteggel bíró 54 éves asszony, ki mindig jó egészségnek örvendett, 17 évvel ezelőtt gyakran fellépő sárgaságban szenvedett. Minden egyes roham után a test bőrén sötétes foltok képződtek, melyek mindannyiszor nagyobb kiterjedést nyertek. Három év előtt sötétszínű foltok az ajkak nyakhártyáján is mutatkoztak. Hogy a beteg rosszullétről kezdett panaszkodni csak nyolc hónapja, de azon időtájban gyakori émelygések, rendkívüli nagyfokú gyengeség és lankadtság is jelenkezett. Egyúttal a bőr rendellenes sötét színe az egész testre elterjedt, s a beteg arcaa délamerikai ember külemét mutatta. A szemhéjak graphitfeketék, a tülkhártyák kékesfehérek. A nagy edényekben semmi zörej. Pár nappal meghalálozása előtt kedélybeli felhevülés után az erők nagy mérvben lankadni kezdtek, s a beteg arczán azonnal haldokló vészteljes vonásait lehetett látni, melyeket nemsokára a halál mámora váltott fel. Bonczlelet: A jobb mellékvese közszöveti hálózattá, melyben kicsiny dudoros kövecskék foglaltak helyet, összetöpörödött. A bal mellékvese rendes nagyságú, kis kövecskékkel telt tömlőt mutatott. A máj mellső felszíne fűzésnek megfelelő vájulatot láttat, különben rendes. A többi szervek a rendestől el nem térők. Czikkünk előbbi soraiban már nyújtottuk az A d d i s o ni ée kór átalános rajzát (l.OHL. 15. sz.),—legyen szabad jelenleg az egyes tüneteket visszapillantásképen taglalni, az itt felsorolt tíz kórtörténetre támaszkodva, melyek mindegyike jelemző példa gyanánt szolgálhat. A kór első fellépése, mint ez sok más egyéb idült bajnál előfordul, rendesen ki nem tudható, legtöbbnyire úgyszólván észrevétlenül csempészi be magát, vagy pedig a beteg figyelmét nem vonja magára. A betegek leginkább akkor jelennek meg az orvosnál, midőn már jelentékenyebb alkalmatlankodásról kezdenek panaszkodni, mert a betegségnek bőrelszintelenedéssel való kezdetét az illető egyének és ezek környezete rendesen napsütés *) John B. Stedman. Schmidt’s Jahrbücher, 1865. **) W h i t e f o r d. Edinburgh Med. Journal. 1866. 680 pontossággal és óvatossággal vitetett véghez, mégis három hét mulva, mikor a szülők a fiút újra bemutatták,a tályrog falai összeforrva találtattak, s a kissebbedett sebből csak csekély mennyiségű savós folyadék szivárgott ki. (Vége következik.)