Orvosi Hetilap, 1870. január (14. évfolyam, 1-5. szám)
1870-01-16 / 3. szám
Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Genersich Antal tr. Sokszoros idegdagok. (Folytatás). — Politzer Illés tr. Dobürben mozgó izzadmány esete, s annak gyógyulása dobhártyaszúrás folytán. — Könyvismertetés. Atlas d’anatomie pathologique par le docteur Lancereaux et M Lackenbauer. — Lapszemle. Az emberi hőmérsék s a vér és a húgy létrészeinek változatai közti viszony. (Folyt.) — Húgycsap eltávolítása a köldökön át. — Anyarozs befecskendése méhvérzéskor. — Liquor chloromorpfeiae comp. — Gyomorcsuk benövése újszülöttnél. — A hasi főér lekötése. T á r e z a. Ambró J. tr. A magyar orvosok és természetvizsgálók nagy gyűlései. (Vége). — A budapesti kir. orvosegylet 1870-diki január 8-kán tartott szakülése. — A pestvárosi szervező bizottság és a tiszti főorvosi állás. — Vegyesek. «Emrium fest, 1870. Január 16. Elöfizetési Ax. helyben egész évre 9 frt., félévre 5 frt. btkr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 njkr. Megjelen minden vezernap. Megrendelhető minden kár. postahivatalnál, a szerkesztőségi és Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasehe-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és körüvvázlat közlönye. Sokszoros idegdagok (multiple Neurome). Genersich Antal tudortól, Würzburgban. (Folytatás.) A kis medencze nagy dudoros dag által el van foglalva,mely mindenütt savós hártya alatti maradt, a hólyagot és a végbelet felnyomta, s egyes gumókra oszolva, a gerinczoszlop mentében a 3-ik ágyéki csigolyáig terjed. A Douglas-féle tér szűk térré lett, melynek falai egymást érintik. Mindkét csipőárokban (fossa iliaca) a hashártya alatt és különösen az izmok közt nagy csomók tapinthatók, melyek által a csipőárok ki van egyenlítve. A csipedények e csomók által erősen előfelé vannak nyomva, különösen jobboldalt. Az ágyéki fonat rendkívül megvastagodott, s egész tyúktojás-nagyságú dagokkal van ellátva. A nagyobb ágyéki dagok az átmetszeten igen tarkák, s váltakoznak itten vörös, edénydús és vérömlenyes, sajtos, meszes és halványszürkés vagy sárgásé áttünő részek, melyekbe apró üregek fektetvék, fonalt eresztő nedvvel megtelve. A csipőárokban a hashártya alatt fekvő dagok a csipőágyék(n. ileolumbalis) és a csipőlágyék-idegből (n. ileoinguinalis) indulnak ki. Mindkét oldalt a horpasz- és csipőizom (m. psoas, iliaeus) közt a daganatok egész sora találtatik, melyek a csipőizmot betakarják, s leginkább a czombideghez (n. cruralis) tartoznak. De a dugideg (n. obturatorius), a genitocruralis és a külső czombbőrideg (n. cutaneus femoris ext.) is részt vesznek a daganat képzésében. A czombháromszög szintén egészen ki van egyenlítve; a a lágyéki nyirkmirigyek azonban csak valamivel nagyobbak, halványpirosak. Az említett idegek ágai, különösen a középső és belső czombbőrideg rostjai szinte nagy csomókkal látvák el,s a czombideg izomágai is számos csomókat mutatnak ; jobboldali tyúktojásnál nagyobb daganat az egyenes czombizom (rectus fem.) felső része alatt fészkelvén, az izmot felemeli, de az izomhártyával nincsen összenőve. A nagy rózsaideg (n. saphenus m.) megdagadt, s mérsékelt számú csomókat mutat. A végbél középtágságú. Hátsó faláról 11/2"-nyire az allél fölött mogyorónyi, puha, vörhenyes pöfeteg lóg le vékony kocsányon. A mellső falba főtt borsónyi kemény dag nyomul be, mely több mással együtt a végbél körüli kötszövetben fészkel; az egyes dagok aprók ugyan, de igen sűrűn feküsznek egymás mellett, s nagy részt idegfonalak által függnek össze a kis medenczebeli daganattal,mely a végbéltől jobbra esik. Az utóbbi dag gyermekfejnyi, dudorzatos felületű , ellentálló, s se a hólyaggal, se a végbéllel, se a medencze falával nincsen szorosabb összefüggésben, csak a jobb állik táján (torischiadrcum), hol a jobb faron levő daganatba megy át; továbbá hátul a kereszten,hol szürkésen fehérlő csomókkal a csontba hatol, s ebben majdnem forintos nagyságú nyílásokat ásott, melyek a szerfelett kitágult keresztlibaknak felelnek meg. A nyílások csontos szélei érdesek, de a bennük levő, s rajtuk keresztül a keresztcsatornába folytatódó csomók sehol se léptek a csonttal szorosabb összeköttetésbe. A jobb nagy állik csontos széle szintén ki van eredve, minek folytán elik észrevehetőleg kitágult. A bal Altikon a hüvelykujjnyira csomósan megvastagodott alideg halad keresztül, mely a medenczebeli daggal szintén szorosan összeforrt. A nagy daganat metszlapján szembetűnő a vegyes színezet: főtömege áttűnő, sárgáló szövet által képezett lebenyekből áll, melyekben zavaros sárgásfehéres morzsalékony foltok és csíkok rajzolvák. A központi rész nyákos folyadékot tartalmazó leveses szövet által képeztetik, mely gerendezetes alkatot mutat; a dag környi részén pedig fehéres-szürkés tömöttebb csomók oda vannak forrva, s szétbontási kísérletnél az egész dag kisebb, egész ökölnyi csomókból összeforrt tömegként tűnik ki, egyszersmind a csomók közt, néhol ezek állományába forrás, kérges szürkésfehér, 1—6 mm. vastag kötegek találtatnak, melyek itt-ott már a metszlapon a dag többi állományától megkülönbözthetők. Az összehúzódott húgyhólyag kevés zavaros búgyot tartalmaz. Űrtere a hátulról mellfelé nyomuló medenczebeli dag miatt keskeny réssé szűkült. A mony merevencséi rövidek, vastagok, oldalról kissé erősebben összenyomottak, s majdnem derék szög alatt mellfelé görbülvén, összetévőleg egymás felé futnak. A mony tövén érintik egymást, de csak a makk állományában vannak egymással 2 mm-nyi hosszban összenőve, s itt a rendes mókon végződnek. A húgycső hártyás és hagymás részlete jól van kifejlődve, csak tágabb. A kakastaréj, s ennek nyílásai, úgyszintén a Cowpermirígyek épek. A dülmirigy a húgycső kezdetének hátsó falán fekszik, 23 mm. hosszú, 24 mm. széles és 11 mm. vastag, így a tág húgycső mellső kerülete 21 mm. hosszúságban nincsen dülmirígygyel körülvéve. E mirigy szövete a rendestől el nem tér. A hagymás rész mellső végével a húgycső a két monymerevencs