Orvosi Hetilap, 1870. július (14. évfolyam, 27-31. szám)
1870-07-10 / 28. szám
gény, vagy vérbeivódás következtében különböző fokban setéten színezett. Az említett boncztani elváltozások, a ragályozás különböző módja szerint, csaknem minden pokolvajban szenvedő állatfajnál találhatók, miközben — mint magától értetik _— az egyes állatfajoknál előforduló sajátlagos kórgóczok bizonyos módosulatokat tételeznek fel, melyekről alább még említést fogunk tenni. Sajátlagos a bonczlelet a lovak azon pokol var-megbetegedésénél, mely ezelőtt hibásan lóhagymáz elnevezés alatt volt ismeretes, jelenleg pedig pontosabb vizsgálatok alapján a pokolvar alakjaihoz számíttatik. A hagymázzali felcserélés — némely kórtünemények hasonlóságán kívül — főleg a két betegségnek, különösen a tápcső bonczleletére vonatkozó némi alaki hasonlóságán alapulhatott. A tápcső, különösen a gyomor- és vékonybél, ritkábban a vastagbél nyákhártyája az úgynevezett lóhagymáz kezdetén igen vérdús, duzzadt föllazult és vérömlenyeket mutat; a bolyhok duzzadtak, a nyákhártya alatti kötszövet kocsonyaszerű izzadmánnyal beivódott és rajta duzzadt edények ágazata mutatkozik. A Peyer-féle mirigypamatok is némely esetekben sötétvörös, rostaszerűen átsikasztott daganatok alakjában emelkednek a nyákhártya felülete fölé, s a betegség későbbi időszakában az egyes tüszők kivételesen szürke, nyákos, genyes tömeget tartalmaznak, mely azonban teljesen különbözik a hasi hagymáznak sejttúlképződésen alapuló tüszőbeli terményétől. Ezen előhaladt időszakban a nevezett nyákhártyák elváltozásai is nagyobb mérvben jellegeztek, s ezeken kékesfekete, nyúlós vagy kocsonyaszerű és sárga izzadmánycsíkokkal tarkázott tömegből álló, pokolvarszerű beszűrődések képződnek, különösen nagy fokban a gyomorcsak és nyomból táján, melyek a nyákhártyát fellazítják, alapjától leválasztják, s a mélységbe, néha egészen a savóhártya alatti kötszövetbe hatolnak. Ezen vérömlenyes termények folytán a kóros nyákhártyafelület kiömlött vérrel telt hólyaghoz hasonlít. A vastagbélben ezen vérömlenyes izzadmányok csekélyebb részletekre korlátozván. Maga a nyákhártya nyákos, szívós folyadékkal bevont, a bél üregében nem ritkán nagymennyiségű lazán vagy épen nem alvadt vér található. A beszűrődmények felszívódhatnak a befedő savóshártya sötét színezetének és töpörödésének visszahagyásával, közönségesen azonban üszkösen elhalnak; kezdetben nedves, azután megszáradó sárga pörk képződik, mely alapjától előbb kövületében, azután közepén is leválik és a teljes leválás előtt a bolyhok alakjában a bélüregbe befügg. A pörkökt leválása után megfelelő nagyságú, a gyomorban és nyombélben öblözetes vagy hosszas, csipkézett szélű, a vastagbélben inkább kerek, mintegy kitört, különböző mélységű fekélyek maradnak vissza, a szélek beszűrődvek és szürke, egészen kékesfekete színezetűek. A kisebb fekélyek a valódi hagymázas fekélyek módja szerint gyógyulnak; a kiterjedt fekélyek gyógyulását Roll nem észlelte. A bélhuzam különböző részletein a folyamat kifejlődési foka is különböző és egy s ugyanazon egyénnél minden lehető kifejlődési fok található. A folyamatot állandóan szokta kísérni a bélfodormirigyek és a lép duzzadtsága. Hasonló fekélyedési folyamat fejlődhetik az orr nyakhártyáján, melyen — vérrel vegyes kocsonyás izzadmány által feltételezett — vérpiros foltok mutatkoznak, melyek ritkán szívatnak fel, hanem közönségesen pörkké, fekélyekké válnak, a fekélyek az orr válaszfalát néha áttörhetik, de kötszövetsegek képzésével be is gyógyulhatnak. A bőrben egész 4" mélységű izzadmány-daganatok találhatók, továbbá kocsonyaszerű izzadmány, tömegek az izomközti kötszövetben. Az izmok puhultak, sötétkékes színezetűek, vérömleny-gócokkal telvek. Vérömlenyek különösen a bal szív izomzatában, a szemölcsizmok eredési helyén találhatók, melyek helyenkint szétroncsoltaknak, míg a szívbelhártya pettyezettnek vagy hólyagszerűen felemelkedettnek mutatkozik. Végre találhatók vérömlenyek a szemteke üregeiben; savós és kocsonyás beszűrődések a légzési nyákhártyákban ; a torok képleteiben vizenyő, lob, tüdőüszök, vérzések a mellhártya alatt, az agy és máj vérbősége. V. Kórkép. A lépfene megjelenési módja a különböző állatfajoknál meglehetősen különbözik, s a betegség helyi bántalmakkal, vagy azok nélkül is lefolyhat. A lépfene helyeződés (Lokalisation) nélkül (a vér, lépfenés láz, Blutseuche, Mitzbrandfieber) leggyakrabban juhoknál, különösen a nemesebb fajúaknál fordul elő, továbbá a szarvasmarhánál, ritkábban a lónál és sertésnél; ezen esetben vagy gutaütési, s ekkor rögtön vagy kevés óra múlva halálos alakban lép fel, vagy pedig 1—4 napig sőt több ideig is tarthat. A gutaütési pokolvarkór közönségesen a legjobban táplált, erős, fiatal állatokat lepi meg. Ritkán mutatkoznak előző tünemények, s ez esetben az állatok bágyadtak, kedvetlenek, az étvágy eltűnik, vagy pedig az állatok nagy mérvben izgatagok — dühöngő lépfene. Ezen előzmények után, de nagyobb részt ilyenek nélkül, az állatok rögtön összeroskadnak és rángások közt gyakran néhány perc múlva elhalnak, a rángások alatt szájukés orrukból véres hab ömlik ki. Vagy pedig megtörténik, hogy rövid időre, habár tökéletlenül, felüdülnek, ezután a roham ismétlődik, a légzés gyorsabb, szabálytalan, a szívműködés gyenge és gyors, a test hőmérséke kezdetben nagy mérvben fokozott, azután a végtagokon gyorsan csökken , az agy elégtelen vértartalmának tüneményei mutatkoznak, a láták tágulása, reszketés, rángások, a fogak csikorgása, habkiömlés a száj- és orrból, a ganaj kiürítése, s néhány óra múlva a halál következik be. A betegség huzamos ideig tarthat, s ezen esetben hidegség érzetével kezdődő nagyfokú láz, nagyfokú bágyadtság, kábultság, a szemhéjak és orrnyakhártya duzzanata és véres beszüremkedése, zsába-rohamok vannak jelen; a szívműködés és légzés mindinkább gyengül, mígnem a halál bekövetkezik, — tulajdonképeni pokolvarláz. — A bonczlelet a vérben a már említett elváltozásokat, a bőralatti és savóhártyaalatti kötszövetben kiterjedt vérzéseket, az agyban és tüdőkben vérbőséget, továbbá rendesen vagy lépdagot és a bélfodormirigyek duzzadtságát mutatja. A helyeződéssel járó pokolvar még nagyobb különbségeket mutat. A helyeződések egészben véve két alakban lépnek fel, ugyanis: 1.) Mint pokolvar szorosabb értelemben véve, mi