Orvosi Hetilap, 1870. július (14. évfolyam, 27-31. szám)

1870-07-10 / 28. szám

gény, vagy vérbeivódás következtében különböző fokban seté­ten színezett. Az említett boncztani elváltozások, a ragályozás külön­böző módja szerint, csaknem minden pokolvajban szenvedő állatfajnál találhatók, miközben — mint magától értetik _— az egyes állatfajoknál előforduló sajátlagos kórgóczok bi­zonyos módosulatokat tételeznek fel, melyekről alább még említést fogunk tenni. Sajátlagos a bonczlelet a lovak azon pokol var-megbe­tegedésénél, mely ezelőtt hibásan ló­hagymáz elneve­zés alatt volt ismeretes, jelenleg pedig pontosabb vizsgálatok alapján a pokolvar alakjaihoz számíttatik. A hagymázzali felcserélés — némely kórtünemények hasonlóságán kívül — főleg a két betegségnek, különösen a tápcső bonczleletére vonatkozó némi alaki hasonlóságán ala­pulhatott. A tápcső, különösen a gyomor- és vékonybél, rit­kábban a vastagbél nyákhártyája az úgynevezett ló­hagymáz kezdetén igen vérdús, duzzadt föllazult és vérömlenyeket mu­tat; a bolyhok duzzadtak, a nyákhártya alatti kötszövet ko­­csonyaszerű izzadmánnyal beivódott és rajta duzzadt edények ágazata mutatkozik. A Peyer-féle mirigypamatok is némely esetekben sötétvörös, rostaszerűen átsikasztott daganatok alakjában emelkednek a nyákhártya felülete fölé, s a beteg­ség későbbi időszakában az egyes tüszők kivételesen szürke, nyákos, genyes tömeget tartalmaznak, mely azonban teljesen különbözik a hasi hagymáznak sejttúlképződésen alapuló tü­szőbeli terményétől. Ezen előhaladt időszakban a nevezett nyákhártyák el­változásai is nagyobb mérvben jellegeztek, s ezeken kékes­­fekete, nyúlós vagy kocsonyaszerű és sárga izzadmánycsíkok­kal tarkázott tömegből álló, pokolvarszerű beszűrődések kép­ződnek, különösen nagy fokban a gyomorcsak és nyomból táján, melyek a nyákhártyát fellazítják, alapjától leválaszt­ják, s a mélységbe, néha egészen a savóhártya alatti kötszö­­vetbe hatolnak. Ezen vérömlenyes termények folytán a kóros nyákhártyafelü­let kiömlött vérrel telt hólyaghoz hasonlít. A vastagbélben ezen vérömlenyes izzadmányok csekélyebb rész­letekre korlátozván. Maga a nyákhártya nyákos, szívós folya­dékkal bevont, a bél üregében nem ritkán nagymennyiségű lazán vagy épen nem alvadt vér található. A beszűrődmények felszívódhatnak a befedő savóshártya sötét színezetének és töpörödésének visszahagyásával, közön­ségesen azonban üszkösen elhalnak; kezdetben nedves, azután megszáradó sárga pörk képződik, mely alapjától előbb kövü­­letében, azután közepén is leválik és a teljes leválás előtt a bolyhok alakjában a bélüregbe befügg. A pörkökt leválása után megfelelő nagyságú, a gyomor­ban és nyombélben öblözetes vagy hosszas, csipkézett szélű, a vastagbélben inkább kerek, mintegy kitört, különböző mély­ségű fekélyek maradnak vissza, a szélek beszűrődvek és szür­ke, egészen kékesfekete színezetűek. A kisebb fekélyek a valódi hagymázas fekélyek módja szerint gyógyulnak; a kiterjedt fekélyek gyógyulását Roll nem észlelte. A bélhuzam különböző részletein a folyamat kifejlődési foka is különböző és egy s ugyanazon egyénnél minden le­hető kifejlődési fok található. A folyamatot állandóan szokta kísérni a bélfodormirigyek és a lép duzzadtsága. Hasonló fekélyedési folyamat fejlődhetik az orr nyak­hártyáján, melyen — vérrel vegyes kocsonyás izzadmány által feltételezett — vérpiros foltok mutatkoznak, melyek ritkán szívatnak fel, hanem közönségesen pörkké, fekélyekké válnak, a fekélyek az orr válaszfalát néha áttörhetik, de köt­­szövetsegek képzésével be is gyógyulhatnak. A bőrben egész 4" mélységű izzadmány-daganatok találhatók, továbbá kocsonyaszerű izzadmány, tömegek az izomközti kötszövetben. Az izmok puhultak, sötétkékes szí­nezetűek, vérömleny-góc­okkal telvek. Vérömlenyek külö­nösen a bal szív izomzatában, a szemölcsizmok eredési he­lyén találhatók, melyek helyenkint szétroncsoltaknak, míg a szívbelhártya pettyezettnek vagy hólyagszerűen felemel­kedettnek mutatkozik. Végre találhatók vérömlenyek a szemteke üregeiben; savós és kocsonyás beszűrődések a lég­zési nyákhártyákban ; a torok képleteiben vizenyő, lob, tü­dőüszök, vérzések a mellhártya alatt, az agy és máj vér­bősége. V. Kórkép. A lépfene megjelenési módja a különböző állat­fajoknál meglehetősen különbözik, s a betegség helyi bán­­talmakkal, vagy azok nélkül is lefolyhat. A lépfene helyeződés (Lokalisation) nél­kül (a vér, lépfenés láz, Blutseuche, Mitzbrandfieber) leg­gyakrabban juhoknál, különösen a nemesebb fajúaknál fordul elő, továbbá a szarvasmarhánál, ritkábban a lónál és ser­tésnél; ezen esetben vagy gutaütési, s ekkor rögtön vagy kevés óra múlva halálos alakban lép fel, vagy pedig 1—4 napig sőt több ideig is tarthat. A gutaütési pokolvarkór közönségesen a leg­jobban táplált, erős, fiatal állatokat lepi meg. Ritkán mu­tatkoznak előző tünemények, s ez esetben az ál­latok bág­yadtak, kedvetlenek, az étvágy eltűnik, vagy pe­dig az állatok nagy mérvben izgatagok — dühöngő lép­fen­e. Ezen előzmények után, de nagyobb részt ilyenek nél­kül, az állatok rögtön összeroskadnak és rángások közt gyak­ran néhány perc­ múlva elhalnak, a rángások alatt szájuk­­és orrukból véres hab ömlik ki. Vagy pedig megtörténik, hogy rövid időre, habár tö­kéletlenül, felüdülnek, ezután a roham ismétlődik, a légzés gyorsabb, szabálytalan, a szívműködés gyenge és gyors, a test hőmérséke kezdetben nagy mérvben fokozott, azután a végtagokon gyorsan csökken , az agy elégtelen vértartalmá­­nak tüneményei mutatkoznak, a láták tágulása, reszketés, rángások, a fogak csikorgása, habkiömlés a száj- és orrból, a ganaj kiürítése, s néhány óra múlva a halál következik be. A betegség huzamos­ ideig tarthat, s ezen esetben hidegség érzetével kezdődő nagyfokú láz, nagyfokú bágyadt­­ság, kábultság, a szemhéjak és orrnyakhártya duzzanata és véres beszüremkedése, zsába-rohamok vannak jelen; a szív­működés és légzés mindinkább gyengül, mígnem a halál bekövetkezik, — tulaj­donképeni pokolvarláz. — A bonczlelet a vérben a már említett elváltozásokat, a bőralatti és savóhártyaalatti kötszövetben kiterjedt vér­zéseket, az agyban és tüdőkben vérbőséget, továbbá rende­sen vagy lépdagot és a bélfodormirigyek duzzadtságát mutatja. A helyeződéssel járó pokolvar még na­gyobb különbségeket mutat. A helyeződések egészben véve két alakban lépnek fel, ugyanis: 1.) Mint pokol­var szorosabb értelemben véve, mi­

Next