Orvosi Hetilap, 1870. szeptember (14. évfolyam, 36-39. szám)
1870-09-18 / 38. szám
▼ szenyő a pokolvar környezetében igen kiterjedt, halvány, az anthrax-nál kevésbé kiterjedt, véres vagy szederjes, vagy egészen hiányzik. A helyi folyamat kifejlődése a pokolvarnál sokkal gyorsabb mint az anthrax-nál. A pokolvar túlnyomólag gyengédebb, közönségesen be nem fedett bőrrészleteken fejlődik, az anthrax ellenben a tarkó-, hát-, a végtagok feszítő felületének tömöttebb bőrrészletein. A további lefolyásban az anthrax borító bőrének sokszoros átsikadása, innen a népies elnevezés darázsfészek, továbbá a bőségesen kiömlő, elhalt szövetczafatokkal kevert, sűrű geny minden kételyt eloszlat. Ezen anthraxon kívül mindenesetre még a takonykóros kelevény (Rotzcarbunkel) gerjeszthetne kételyt. Azonban a takonykór más sajátlagos tüneményeinek előremenetele, valamint ezen betegség többi ismérvei, elegendő támpontokat szolgáltatnak a megkülönböztetésre nézve. Legnagyobb hasonlatosságot mutat az arcznak azon takonykóros bántalma, melynél csak egy vagy kevés takonygöcsből kiindulólag kiterjedt, kemény, szederjes, hólyagosakkal fedett daganat képződik; azonban a többnyire előrement heves láz, a göcsöknek más testrészeken egyszerre vagy egymásután történő kitörése,azoknak fájdalmassága és a hozzájuk szegülő orrtakony világot vet a baj természetére. A vízráknál (noma) is fordulnak ugyan elő pörkök a külbőrön, melyeket azonban a nyakhártya elüszkösödése előz meg; a pörkök nagyok, lágyak. A mirigyvész-pokolvar (Pestcar bankei) a mirigyvész sajátlagos tüneményei, nagyfokú fájdalmassága, a törzs elfedett részletein való előfordulása, többszörös kitörései és nagy, kiterjedt pörkei által tűnik ki. A pokolvaras vizenyő kórismézése fellépésének első időszakában legyőzhetlen akadályokkal járhat. Néha azáltal könyebbíttetik, hogy az illető egyén oly családhoz vagy embercsoporthoz tartozik, kik közt ugyanakkor közönséges pokolvar is fordul elő, amint is néhány általam észlelt esetben történt. Különben pedig csak azon folyamatok kizárása, melyek másnemű vizenyőt szoktak előidézni, milyenek az orbáncz, rovarszúrás, a részek alatti csontok szuvasodása stb. képes a bántalom természetét gyaníttatni, melynek azután az épen uralgó pokolvar-járvány és a ragályozásra jelenlevő alkalom nagyobb valószínűséget kölcsönözhet. A szemhéj-vizenyőnél nemsokára a kiterjedt keményes daganat, vízhólyagcsák (Phlydaenen) és pörkök járulnak hozzá, melyek azután az esetet földerítik. IX. Jóslat: Megemlítettünk körülbelül mindent, ami a jóslatnál vezérfonalul szolgálhat. A pokolvar minden körülmények közt veszélyes megbetegedést képez, melynek kimenetele biztossággal előre nem határozható meg. Általában véve a beteg annál nagyobb veszélyben forog, minél nagyobbfokú volt azon állat betegsége, melyből a ragály eredt, minél elterjedtebbek és kifejlődésükben előbbre haladottak a pokolvaras helyi folyamatok. Azonban ezen esetekben is fordulnak elő kétséget nem engedő természetes gyógyulások. Ily természetes gyógyulás még az általános pokolvar-megbetegedés kitörése után is létrejöhet, azonban valóságosan bizonyító esetek ritkák. Részemről a természetes gyógyulást, leggyakrabban gyermekeknél észleltem. Ezen gyógyulások száma azonban sokkal csekélyebb, semhogy abból a jóslatra nézve általános következtetéseket lehetne vonni. A pokolvar csekélyfokú kifejlődése, az általános tünemények hiánya mellett, enyhébb lefolyásra enged következtetni. Az arcon és nyakon jelentkező pokolvar a nagy edényekre gyakorolt veszélyes nyomás és a folyamatnak a koponyán belül levő részekre való könyebb tovaterjedése miatt sokkal veszélyesebb mint midőn más helyeken mutatkozik. Ha már az általános tünemények bekövetkeztek, akkor a jóslat annál rosszabb, minél előbbre haladt a szívműködés gyengesége és a vér megsűrűsödése. A pokolvar-vizenyő Bourgeois szerint kedvezőtlenebb jóslatú, mint a tulajdonképeni pokolvar. Lengyel 80 esete közül 6 végződött halállal. Az általam észlelt 62 eset közt 5 természetes gyógyulás fordult elő, ezek közt 3 gyermek; ezek oly esetek voltak, melyekben minden hatályos kezelés visszautasíttatott és mindenféle közönyös füvek alkalmaztattak. Halálosan 7 eset végződött. X. Kezelés. Mellőzvén mindazt, ami a közrendőrségi és egyéni óvszereléshez tartozik, magára a betegség kezelésére térünk. Gyakorlott és óvatos orvosoknál a pokolvar kezelésére nézve csak egy vélemény uralkodik, t. i. az, hogy a pokolvart el kell roncsolni, ha lehet, még mielőtt általános tünemények mutatkoznak. Az eszközök, melyek e czélhoz vezetnek, igen különfélék, s ritkán található orvos, kinek nagyobbszámú pokolvaras beteggel volt dolga, anélkül, hogy saját kedvenc szere vagy legalább saját módszere ne volna. Legelterjedettebbnek tekinthető az étető szerek alkalmazása, továbbá a pörk kimetszése, mely két eljárás gyakran együttesen is követtetik. Az izzó vas jelenleg már ritkábban alkalmaztatik. Az étető szerek közt a horgany halvag, dárdány halvag és pokolkő nem nagy hírben áll, míg a higanyhalvagot, poralakban telintve, Raimbert igen hatékonynak mondja. Bourgeois elsőséget ad az etető hamanyéregnek, mellyel a pokolvar-daganat hólyagai előbb szétroncsoltatnak, azután a kiszivárgó folyadék szétdörzöltetik, míg nem az illető részlet vérzik. Nem kétlem, miszerint mindezen szerek czélhoz vezethetnek, mihelyt kellő mérvben hozzá férnek azon szövetekhez, melyek az ellenálló pörk által fedvék, s melyekbe a ragályozó anyag le van fektetve. Legkevésbé tekinthető alkalmasnak a pörknek késsel eszközlött egyszerű eltávolítása, minthogy nem tudhatjuk biztosan, hogy mennyire hatolt be a ragály, s minthogy ennek eltávolítása vagy megsemmisítése még akkor is szükséges, midőn már általános tünemények léptek fel, mivel ezen góczból mindenesetre ragályozó anyagok további felvétele lehetséges. Én az említett szerek közül különféléket alkalmaztam, azonban mindannyiszor visszatértem egy etetési módszer alkalmazásához, melyet a Tiszavidéken gyakorló idősebb orvosok hosszas tapasztalás után legczélszerűbbnek találtak. Ezen módszer a pokolvar központi kemény részének — göcsvagy pokolvar-daganatnak — kiterjedéséhez mért többszörös bemetszésében, s veres, füstölgő legenysavvak (tépetecset segedelmével történő) étetésében áll. Az ezen étetés által előidézett száraz pörk környezetében a kiterjedt, s különösen