Orvosi Hetilap, 1870. október (14. évfolyam, 40-44. szám)
1870-10-23 / 43. szám
719 720 phlegmonosa) leleténél feltételezhető, miszerint a bőr duzzadása talán savós beszöremkedés által jön létre, anélkül azonban, hogy pontosabban meg lehetne határozni, mily körülmények teszik lehetségessé annak gyors eltűnését. Ezen oknál fogva némelyek a csalánküteg dudorát nem valamely kiizzadás szüleményének, hanem az irha és környezete görcsös összehúzódása következményének tartották*), s Hébrának ezen magyarázat valószínűnek látszik. Mások ismét a dudorok körülírt edényhűdési vérbőség (v. alba) eredményének tartják**), s végre a csalánküteget csak az edényidegek beidegzési zavarai által okozott betegségnek tekintik (acute Angioneurose). Ezen nézet jogosultságot nyert, mióta Neumann***) az irhában a sima izomrostoknak igen bőséges öszszefüggését kimutatta; ilykép tehát nem lehetetlen, hogy a számos izomelem idegbefolyás által összehúzódhatik vagy hűdést szenvedhet, s így üteres véráramlás által némely bőrrészlet duzzadását tételezi fel. Minthogy azonban ezen vélemények csak feltételesek, mi pedig mindazonáltal ezek felé hajlunk, a szerzők azon nézete, mely szerint a csalánküteg kiizzadás által jönne létre, egészen még sem zárható ki, mennyiben a savós izzadmány felszívatása ép oly gyorsan bekövetkezhetik, mint az előrement gyors kiizzadás. A csalánküteg korhatározása a bőrön mutatkozó tünemények (dudor), s az ezekkel karöltve járó ideges tünetek: égetés, szúrás, viszketés által könyen eszközölhető. Azonban a bőrbetegségeknek még egész sora létezik, melyek részint hasonló tünemények, részint lefolyásuk által felcserélésekre és bonyodalmakra vezethetnek; ezen állapotok megbírálása a helyes kórhatározatra nézve minden esetre fontos, miért is ezen bőrbetegség közül néhányat különösen fel akarunk említeni. Ezekhez számíttatik: 1. A lichen urticatus vagy urticaria papulosa, mivel ezen bántalom kórtanilag legközelebbi rokona a csalánkütegnek, minthogy kendermag, lencsemekkoraságú bibircsók kitörése által nyilvánul, melyek nemsokára dudorokká alakulnak át. Bateman hozta be legelőször a lichen elnevezést, mivel a kivirágzások kisebbek, sőt kezdetben rovar- vagy szúnyogszúrásokhoz hasonlítanak, melyek nem is oly könyen nagyobbodnak, ha az egyidejű nagyfokú viszketés által a bőr nem izgattatik annyira, hogy gyakran nagy csalánküteg-dudorok fejlődnek ki, s a felcserélést lehetségessé teszik. A dudorok azonban soha sem tartanak hosszas ideig, helyenként ismét apró bibircsókká fejlődnek vissza, s minthogy a viszketés tovább is tart, s különösen a végtagokon gyakran a vakarás eredményeit hozza létre, azért a bibircses izzag- és viszketegséggel (prurigo) a részletes felcserélés nem lehetetlen. Ily tévedés a kórismében azonban nem sokáig tarthat, minthogy az u. papulosa lefolyása mindig rövidebb, mint az említett betegségeké, hacsak gyógyászati tekintetben minden helyi izgató szer nem kerülése által műleges roszabbulás nem idéztetik elő. A tulajdonképi csalánküteggel való felcserélés ,tehát a mondottak szerint semmi hátrányt se okoz, s a kezelésre vonatkozólag az alább következő szakaszra utalunk. 2. A felpir (erythema). A fentebbiekben a sokalakú kiizzadási felpir alatt különböző alapalakokból álló felpirszerű bántalommal ismerkedtünk meg, melyek közül azonban eredeti képződésében egy sem áll dudorokból, sőt még ama kiterjedt felpirnemek, melyek közül a vérbőségeknél egy mint elneve (1.. 56... 1) jegyezteti meg, sem képeznek soha a bőr felszíne felé emelkedő kivirágzásokat. A felpirnál hiányzik továbbá a nagyfokú viszketés, a kitörés szünetelése (ha t. i. a csalánküteg idült), nem pedig a kiizzadás által keletkezett a duzzanat lepikkelyedzése. 3. Az orbáncz (erysipelas). Ez az irha valóságos lábja, s elterjedt vérességet mutat; a bőr érzékeny és fájdalmas, a megbetegedés könyen átterjed a szomszédos részletekre, s nem rövid idő múlva végződik be mint befejezett folyamat, hogy ismét kiújúljon, mint néha a csalánkütegnél előfordul. 4. A viszketegség (prurigo). Habár ezen betegség gyakran a csalánkütegéhez hasonló dudorokkal lép fel, mindazonáltal rövid idő múlva a bántalom tartósságánál és más tüneményeknél fogva,melyek ezen csökönyös bőrbaj sajátosságait képezik, a két kóralak közti különbség nyilvános. Kór-oktan. Az okok, melyek a csalánkütegre alkalmat szolgáltatnak, akár közvetlenek vagy közvetettek legyenek, mindenesetre olyanok, melyek az edénymozgató rendszerre részint egészben, részint annak egyes részeire kivált sajátlagos behatót gyakorolnak. A közvetlen okok a bőridegek környi ágazatait érik és izgatják, míg a közvetettek a kórt okozó hatálynak a vérbe történő felvétele által hatnak mint ingerek a bőrre. A közvetlen okokhoz számítjuk azokat, melyek — mint ki van mutatva — csupán a bőrre gyakorolt behatás után a dudorok keletkezését okozzák. Magától értetik, miszerint a bőrnek a bántalomra való hajlama annak érzékenységétől függ (1. az ált. rész.. 8... 1.), s egy és ugyanazon ok gyakran egészen ellenkező hatású. Gyenge egyének,nagyobbrészt nők és gyermekek, sokkal nagyobb hajlammal bírnak, mint erőteljes, vaskos emberek. Vannak esetek, hol az érzékenység rendkívüli, mint a Heusinger által említett esetben*): „... 16 éves parasztlegénynél, ki — néha jelentkező orrvérzést nem tekintve — tökéletes egészségnek örvendett, a bőr igen sajátságos viszonyt mutatott. A test bármely részére — a fejtől a lábujjakig — gyakorolt nyomás dudorok képződését okozta. Ha a karra, hátra, mellre stb. alakokat rajzoltak, ez esetben azok azonnal a legszebb domborodásban (Relief) mutatkoztak, a veres csíkokon fehér domborulatok emelkedtek, s 2—3 perez múlva már mutatkozott az írás. Ezen domborulatok 30 -- 40 perez múlva nyomtalanul eltűntek. A hőmérsék az eszközlött hőmérések szerint a beteg részleteken 11/—21/* C. foknyival emelkedett, s a beteg ezen hőfokozáson kívül semminemű zavart nem érzett“. Ezen rendkívüli eset magyarázata az edényidegek nagyfokú izgékonyságában keresendő, melyek egyszerű nyomás által már hűdést szenvedtek, s ennek folytán a vér beáramlását és reá következő, múlékony átizzadást (dudorokképződést) tettek lehetségessé. Az egyszerű nyomásnál nagyobb ingerek a hideg és villamosság által előidézett behatások. Mindkét hatány kezdetben az edényidegekre izgatólag hat és vérszegénységet okoz, mely azután, minthogy az edények tartósoknál *) Hebra. Hautkrankh. p. 213. Velten, über die Quaddelbildung. **) Die vasomotorischen Neurosen. W. M. Wochenschrift, 1868 p. 624. ***) K. K. Gesellschaft d. Aerzte in Wien, 1867 Sitzung 10. Juli. *) Virchow's Archiv, 1867, p, 337.