Orvosi Hetilap, 1872. február (16. évfolyam, 5-8. szám)
1872-02-25 / 8. szám
123 és a szénsavas lavany nem idéz elő nehézkorszerü rohamokat, melyek a pikrinsavas lavany adagolása után be szoktak állani, s a pikrinsav és a lavany együttes hatásának tulajdoníthatók. 124 Gyüjtelék a keleti cholera értelmezéséhez.1) Lengyel Endre tudortól Sáros-Patakon. (Folytatás.) Az idegrendszernek a cholerahatány általi elsődleges bántalmazását, melynek következtében másíttatik meg a vérvegyület, védik: Eisenmann, Siebert, Günsberg, Lindgren, Hamburger stb. Eulenburg (W. m. W. 1866. 90., 91. sz.) a cholerát az idegrendszer közvetlen izgatásából magyarázza. A cholerahatány (choleraméreg, talán contagium vivum) elsődleg kül- és belterjileg a bélcsatorna takhártyájának legnagyobb részére mint saját inger hat (mint például a hökhurutragály a gőgtakhártyára). Goltz „veregetési kísérlete“ nyomán értelmezve, ama inger által a bélcsatorna érzidegei izgattatván, ezek az ingert a nyúlt agyba vezetik, a bolygideg eredő pontjához, hol is eme idegek centrifugai rostjaira tétetik át, melyek működése izgúltsági állapotba jutván, a szívlökést megállítja, s visszahajlási akadályként (Reflexhemming) az edényizmokat hűdésbe hozza. Az alhasi visszerek hűdéses kitágulásba esnek. A vér a vérrendszer nagy részletében rendellenesen felhalmozódik. Innen következik a tömeges savós kiizzadás, a bélbolyhok, tüszők és a lakhártya alatti szövet felduzzadása. Maguk az átizzadási folyamatok (transsudatio) azonban közönyösek ; azok a keringés zavaraival csakis mellékes viszonyban állanak, s innen a cholera sicca értelmezését is kihozhatjuk. Sauer szerint a cholera az ideg- és főleg a hajdúczrendszernek izgatottsága; az üteres vérélet oly elvonásával, hogy az egész élet a hajdúczrendszerben öszpontosul. Fischer (Aertzl. Intell. Bl. 1854) azt állítja mindenek előtt, hogy a cholera a bél rakhártyáján képződik, s már az első, vagyis a kórfejlődés stádiumában jelentkeznek a menyfonat régióiban kellemetlen idegizgultságok, minek következése a hasmenés és a mellszorongás; a második stádiumban az együtt érzidegnek a dúczoktól az edénymozgató ágak felé terjedő merev görcse áll be,—hasonló azon állapothoz, mely az együttérz idegnek galvanicus izgatására következik. Ekkor az edények ürköre megszűkül; a vér mennyisége alábbszáll és a vérsavó a bélhuzam hajszáledényei által kiszoríttatik, így a vér mennyisége alábbszállván, s a központ felé visszanyomatván ; e körülmény folyományai: a test hőfokának kisebbedése, a beesett arcz, a vértömegnek a központ felé áramlása, a rendkívüli hőség és ezzel kapcsolatban az olthatlan szomj; végre ugyancsak a vérnek a központ felé áramlásából következik annak gyors felbomlása. Ha az együttérz idegnek ezen görcsös állapota büdésbe megy által, akkor a halál bekövetkezik; ha pedig a görcsös állapot feloldatik, akkor beáll a válság (crisis), midőn a súlyosabb esetekben typhoid vagy typhus fejlődik ki. Diet! (W. m. W. 1855. 28. sz.). Legelfogadhatóbb a cholera lényegét az idegekben, és mivel, legalább a kór kezdetén az agy és gerinczagy működései zavartalanok, az edény-idegrendszer (Gefass-Nervensystem) és az együttérz ideg (nervus sympathicus) bántalmában keresni. E mellett harczolnak: a hirtelen beálló szélhűdés, a kórnak láztalan kezdete, a betegnek gyakran megelőző nyugtalansága, a belekbeni élénk mozgások és a túlheveny lefolyás, minőt egy lázkórnál sem tapasztalunk. Pfeufer (W. m. W. 1854. 44. sz.) szerint: a cholerában elsődleg az idegrendszer támadtatik meg, s jelesül az együttérz ideg. Az edény-idegrendszerben (végkacsaiban) hűtött állapot áll be, az ittéri gyűrűhártyák heveny hűdésével. Halál után az üterek ezért vérteknek. (Más betegségekben elhaltak hulláinál, megszűnvén a szíverő, az ütéri gyűrűs hártya a vért a visszerekbe önállólag hajtja ki). Kletzinszky: A choleránál légzés vagy keringés útján valamely megmérhető, vagy besugárzás útján valamely súlytalan hatány az élelművezetbe jut. Ezen hatány által a gerinczagy működésében zavar okoztatik, melyből az edényidegek rendellenes állapota, az elválasztások és felszívódások féktelensége következik. így áll be a vérnek víz- és alkalias sóktóli szegényedése, vizeletteli megmérgezettsége, kékkór, hangtalanság, visszhatási görcsök stb. Breuning (W. m. W. 1855. 39. sz.) A cholera lényege nem a kiválasztásokban,hanem a központi dúczidegrendszer görcsös megtámadottságában áll. Ch. Schrimpton (Par. Gaz. méd. 1866. 9 sz.). A cholera széke: a szervi idegrendszer, az együttérzideg, a melyre a jég és föld egyesült erőiből keletkezett villamosság egyenesen villámkint hat. Épen az teszi a cholerát társassá (endemisch). Ezen hatás élénkebb, ha az együttérzideg szellemi, vagy testi okoknál fogva (rosz életmód, kihágások) minél inkább elgyengült. Az együttérz ideg bántalma minden elválasztást elnyom, s a szervezetet felfüggeszti. A vérrendszerien is kerestetik a cholera-okhatány első bántalma. A choleraméreg légzés nyomán, vagy a tokhártyák (külbőr?) által felfüggesztetvén, utóbbi esetben a nyirkedények útján a vérbe jut,s vérmegbetegedés, heveny kórvegy, vagy vérsenyv (acute Dyscrasse) áll elő. Vagy a vér vivője a mérges anyagnak, amely benne kering, s az ideg is a tápláláskészülékekre hat; vagy pedig maga a vér változik úgy át a mérgezés által, hogy e miatt az anyagcsere sajátlagosan megzavartatik, s a szilárd részek rendellenes működésre határoztatnak. Ez utóbbi felvételes ugyan, de nem lehetetlen. Canstatt. A földviszonyi choleragers, mint méreg a vértömegbe jutván, ezt megmérgezi, s általa az idegrendszerben és a többi életművekben a cholera kórképét tevő kóros gerjedelmek (Erregungen) összegét okozza. Skoda (W. m. W. 1854. 4. szám). A saját, életműves choleraragály elsődleg a viért mérgezi meg, a mely (mint a hányborköveli befecskendésnél) a cholerában '*) L. az OHL. 5. számát.