Orvosi Hetilap, 1872. október (16. évfolyam, 40-43. szám)
1872-10-27 / 43. szám
s bélrakhártya egyszerű hurutjától, a víz fertőzése nélkülig tételezhető fel a nagyfokú láz, s az ezt kísérő tünetek. Számos esetben, — kiválóan a hörgők bántalmával,— ha az így megindult lázfolyamat a 9—10-dik napon be nem végződött, tartott az a 15—17-dik napig, olykor kínzó köhögési ingerrel, nehéz légzéssel, hallgatódzásnál igen elterjedt szörtyzörejekkel. A székürülés többnyire tovább is lomha maradt, s ha hasmenés mutatkozott is, az mérsékelt volt, haspuffadás (meteorismus) nélkül; öklöndözés és hányás gyakori a gyomortáj érzékenységével; a folytonos nagyfokú láznál a nyelv kiszáradt, hegyén és szélein piros, közepén kérges, fekete, száraz hámmal fedett, úgyszinte az íny is száraz lett, s kérges barna anyaggal vonódott be. A bágyadtság és gyengeség nagy, a tagok reszketegségével, nyugtalanság mellett folytonos elmetevengések, hebegő beszéd, nehéz hallás és nyelés, nagy bódultság, lépdag növekedőben, szapora, puha ér ütés, bágyadt szívverés, égető hőség, kivált az arczon és törzsön, veres, olykor szederjes bőrrel, s ezen helyeken gyakran bűzös izzadság. A bántalom ezen fokán tüdőtömörülési tünetek közt, s kimerülés folytán egy két haláleset is történt. A láz, s vele együtt az idegtünetek a 15—21 nap körül néha gyors fordulattal alábbhagytak; de a hörghurut lassan oszlott, s az üdülés is rendesen lassú volt. Egy esetben (32 éves földbirtokosnál 1865-ben) a 15. napon fültőmirigyláb lépett fel; mindvégig makacs székrekedés volt jelen az alább említendő nagyobb calomel-adag daczára, mely után csak egy két csekély ürülés következett. Küteget egy esetnél sem észleltem, melynek— ha csak némi nyomait találom is — hajlandó lettem volna, hiányozván a belek nagyobb bántalmazottságának jelei, a kórt küteges hagymáznak keresztelni. Avagy ezen esetek szinte az álhagymáz rovatába sorolandók-e, vagy mint a hasi hagymáznak oly tökéletlenül kifejlett esetei tekintendők, hol a vékony belekben, s azok mirigyképleteiben lerakódott elsődleges kórtermények pörk- és fekélyképződés helyett felszívódtak ? Némi átmeneti módosulásokkal vegyülten mind a három járvány idején a súlyos hasi hagymáz protypse is számos esettel volt képviselve; kezdeti szaka alig különbözött az álhagymáz leírt eseteitől, de a jellemző bélürülések — haspuffadással — csakhamar alászállottak, s gyakran mindjárt az első hétben csíptáji érzékenység,horgásokkal jelentkezett; folytonos nagyfokú láz, 120 és azon felüli érüléssel, súlyos idegtünetek, mély bódultság, kimerültség, nagy elsoványodás, sápadtság, felfekvések, hüdések kíséretében több halálos kimenetelű esettel. Feltűnő, hogy ezen esetek egyikénél sem találtam küteget, melyre rózsacs alakjában a hagymázfélék mind hajlammal bírnak, s mely a küteges hagymáz alakjánál már az első hét végén bőven szokta ellepni a törzset és olykor a végtagokat, s a hasi hagymáznál is, bár gyérebben és haloványabban, a második hét közepe táján szokott mutatkozni a hason. Az 1866- és 1869-ki járványok alkalmával (mindkétszer őszszel, a midőn egyidejűleg a váltó láz is nagyobb mérvben uralkodott) észleltem több esetnél, hogy miután a lázfolyamat az álhagymáznál fentebb vázolt tünetek közt egyszer és pedig izzadsággal bevégződött volna, a beteg néhány napon át üdülni látszott, s fel is kelt az ágyból, minden bebizonyítható alkalmi ok nélkül az egész lázfolyamat újból kezdődött, de az előbbinél enyhébb lefolyással 5—6 nap alatt bevégződött. A hörghurut a lázszünet alatt nem sokat enyhült, de az új rohammal fokozódott, s a lépdag nőtt. Egy esetben sárgaság szegődött az új rohamhoz. Az üdülés hosszabb időre húzódott ki, nagy bágyadtság és vérfolyás jeleivel. (31 éves gümőkór-jelölt földmíves nőnél a második roham után 54-re szállt alá az érülés). Ezen kórképet alig lehet máshová, mint a visszatérő láz (febris recurrens) rovatába sorozni. * * * Az egyes járványok lefolyását tekintve: 1865-ben a legszámosabb és legsúlyosabb megbetegedés martiusra esett (tehát a talajvíz magas állása mellett), nedves, változékony időjárással; 1866-ban decemberre száraz hideggel; 1869-ben oct. és nov. elejére esős, nedves időjárással. Könyebb esetektől a legsúlyosabbakig mintegy fokozatos volt az átmenet. Az életkort tekintve, leginkább felnőttek támadtattak meg, különösen a súlyosabb alakoktól, de mint álhagymár elég gyakran fordult az élő gyermekeknél is. Az életmód és foglalatosságra nézve, aránytalanul túlnyomó számban a földmíves osztálynál uralkodott a járvány, s a súlyosabb alakok és halálos kimenetelek csakis vagy emberekkel túlzsúfolt, tisztátlan, ritkán, télen behatólag soha sem szellőztetett lakokban fejlődtek ki, milyenek pl. tán országszerte a béresházak, hol 3—4, gyermekekkel közönségesen bőven megáldott család is szorul egy szobába, vagy különben egészségtelen, sülyedt, alacson, nedves lakokba. A jobb anyagi viszonyok közt élő, s a tisztaságot ápoló műveltebb osztály aránylag kevés és nagyobbrészt enyhébb esettel járult a fent kitett számokhoz. Az 1866-diki cholera-járványnál is e tekintetben hasonló viszonyt tapasztaltam a műveltebb osztálynál, ide számítva az izraelitákat, mint akik az előjeleket el nem hanyagolták, s az év-rendszabályokat szigorúan megtartották ; ezeknél alig fordult elő néhány kereset, mely közül egy sem volt halálos kimenetelű; míg ugyanazon 2 községben és néhány pusztán mintegy 6000 lakossal, kiket ezen járvány alatt orvosi segélylyel elláttam, 480 cholera beteg közül meghalt 240. A ragályozást illető adataim tagadólagosak, amennyiben a súlyosabb alakok is nagyobbrészt elkülönözve jöttek elő oly egyéneknél, kik hasonló betegekkel érintkezésben alig voltak; ugyanazon háznál, családnál többnyire a fent érintett lakási viszonyok közt fordult elő több kereset. Az évszakot tekintve, uralkodott az első 1864. dec. végétől 1865. márt. végéig, mártiusban érte el tetőpontját 35 keresetnél 4, összesen mind a 70 esetnél 8 halálos kimenettel. A második 1866-ban a cholera szűnte után,mely vidékünkön sept. 16-tól nov. 1-ig dühöngött, nov. közepén kezdődött (több visszatérő láz), s tartott 1867. febr. végéig, 36 esetre 3 halálozás. Ezen időben a jobbmódú földmíves osztály is, elfagyván gabnája, kukoriczakenyérrel sanyarún táplálkozott. A harmadik 1869-ben július végén kezdődött, s tartott december végéig,47 betegre 4 halálesettel. * * * Ezen 3 járványon kívül a hagymázt csak esetenkint, szórványosan észleltem. 1870. sept. hóban előfordult ugyan ismét néhány könyebb, leginkább a visszatérő láz kórképének megfelelő, egy-két súlyosabb alak is (egy halálos kimenetellel a fentebb jellemzett híres házak egyikében), de ez se számára, se tartamára nézve járványnak nem mondható — a tömegesen jelentkező váltó láz mellett. Ugyanazon év augustus havában ugyanis a sok esőzés és felhőszakadás következtében a Tamási alatt közvetlen folydogáló Koppány vize