Orvosi Hetilap, 1873. február (17. évfolyam, 5-8. szám)
1873-02-23 / 8. szám
129 130 hámra nézve. Állíttatik ugyanis, hogy az egyenes csatornák oly falzatúak és tartalmúak, mint a kanyarodottak. Ez nem áll, mert míg a kanyarodott csatornáknál a burok a környező szövettől élesen kifejezett szélek által van elválasztva, addig az egyenes csövecseknél az a sövénynek tömött kötszövetével összefolyik. Továbbá hámfedezetük egészen elütő a kanyarodott csövecsek tartalmától, mert az ezekben tartalmazott gömbölyded sejtekből itt mit sem találunk, falzatukat pedig az egyes állatfajok szerint lapvagy hengerhám borítja. Embernél és kecskénél laphámot, egyebütt hengerhámot találtam. Tekintve ezen viszonyokat és azt, hogy az edények eloszlása a kanyarodott csatornákéitól egészen elütő, menynyiben amazokat nem borítja hajszáledényrendszer és közelükben a nyirkedények is más viszonyúak, azon alapos felvételre kell jutnunk, hogy feladatuknak emezekétől egészen különbözőnek kell lenni. Mint közbeiktatott szűk utak a kanyarodott csatornák és tág öblözetű herehálózat között, azok nem az ondó specificus alkatrészeinek képezésénél, hanem az ondóelvezetés hydraulikus viszonyainál lesznek érdekelve, hogy mily viszonyban, egyelőre még nem vagyok képes meghatározni. Az ondóutak további lefutására nézve a már ismert tényekhez kevés csatolni valóm van, a herehálózatot borító hámra nézve azonban meg kell jegyeznem, hogy az nem minden állatfajnál egyforma. Ember és kecskénél laphámot, egyebütt hengerhámot találtam. Továbbá a herehálózat nem egyszerű csatornarendszerből áll, hanem igen terjedelmes öbölszerű tágulatokat is tartalmaz, s helyenkint át van hatva egy gerenda-rendszer által, mely gerendák a jellemző hám által vannak borítva. Ezen szerkezet a mellett szól, hogy a herehálózat nem egyszerűen az ondó elvezetésére van szánva, hanem annak gyűl helyül is szolgál, mely nézetem támogatására az okokat az edények sajátszerű eloszlásánál fogom adni. Az elvezető herecsatornák (vasa efferentia testis) nem bírnak oly szép szabályos körkörös falzattal, mint a mellékhere testét alkotó csövek ; borító hengerhámjuk mint valamely nyakhártyánál hosszirányú redőket képez. Ezek után az ondócsatornák falzatának alkatára térek. Mindekkoráig sincs befejezve a vita a kanyarodott ondócsatornák falzatát illetőleg. A vita lényege röviden a körül forog: van e minden állatnál önálló mirigyhártya,s ha igen, milyen annak szerkezete, továbbá mily tulajdonú az azt borító járulékos burok. Már eddig is ismert tény az, hogy kisebb állatoknál (egér, patkány) járulékos burok nincs; ezeknél egyedül egy magvakkal ellátott hártya képezi a tokot, mely közvetlen a téri mbeles szövettel határos. Nagyobb állatoknál, melyek járulékos burokkal is bírnak, többen egy önálló mirigyhártya létezését tagadják. Merkelnek') azon eljárását, mely által sóskasavvaki kezelés által véli azt embernél kimutathatni, nem találtam helyesnek, ha nyert képek műtermékek. Részemről egy más eljárás által hiszem egy önálló mirigyhártya létezését kimutathatónak, s ez a járulékos buroknak egy sajátságos belövelési modor a berlini kékkel. Ha ugyanis a vér- és nyirkedényeket veres és sárga gelatin-massákkal már teljesen kitöltöttük, s most beszúrás által a berlini kéket kényszerítjük a legvégső nyirkutakig hatolni, azon meglepő körülményről győződünk meg, hogy az behat a mirigy járulékos tokjába, s harántul átmetszett csatornákon azokat kék gyűrűk gyanánt környezi, melyeket finom átlátszó szegély választ el az ondócsatornák tartalmától. De az ondócsatornák űrébe a berlini kék soha se hat. E kísérlet tehát arról tanúskodik, hogy szerkezetére nézve a járulékos buroktól különböző hártya veszi körül befelé az ondócsatornácskákat, mely a berlini kéknek behatolását a csatornákba meggátolja. Minthogy ezen hártyában haránt metszeteken itt-ott hosszúkás magvakat is lehet észlelni, fel kell tételezni, hogy szintúgy, mint a kisebb állatoknak csatornái, egymáshoz illeszkedett lapos sejtekből áll. A járulékos burokra nézve leginkább el van fogadva, hogy Henie-nek a nézete szerint az számos, egymáshoz szorosan tapadó hártyarendszerből áll, melyek hasonló szerkezetűek, mint a legbelső tok. A berlini kékbeli belövelési kísérlet azonban a mellett szól, hogy e hártyák vagy más elrendezésűek, vagy más szerkezetűek, mint a saját hártya. Hajlandó vagyok feltételezni, hogy e hártyák nem képeznek tökéletes hüvelyeket, hanem helyenkint át vannak liogatva. Azok, kik a járulékos burkot kötszövet-természetűnek tartják,*) minden esetre tévednek, mert e tok 8—10 órai állás által tömény sósavban nem szenved, minek okvetlen történnie kellene, ha oly természetű volna. Hogy nem egyedül lapos sejtektől vannak összetéve e hártyák, meggyőződést szereztem a kecskénél. Ennél a járulékos tok igen gyenge, s ha festett metszeteken oly helyeket keresünk fel, hol a csatorna hosszában találtatott, s tartalma kihullott, kétféle magvakat látunk: vannak szabályos távban elhelyezett egészen olyan ovális magvak, mint a patkánynál, — ezek tehát a mirigy saját hártyáját alkotó lapos sejtek magvainak felelnek meg; továbbá felületesebb beállításnál szinte szabályos távolokban a sima izomsejtek magvaihoz egészen hasonló hosszúkás magvakat látunk, melyek mind harántul fekszenek, úgy hogy egészen azon képet mutatják, mint egy kis ütér izomelemei. A mellékhere csöveit alkotó falra nézve az eddig megállapított nézetet egészen helyeseknek találtam. Körkörös és hosszirányban elhelyezett sima izomsejteket tartalmazó kötszövetből áll az, mely belül csillszörökkel ellátott hengerhámmal van borítva A mellékhere testén ezen hám alatt egy réteg gömbölyded pótsejt (Ersatzzelle) fekszik. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a hengeres sejtek idomára nézve egyes állatoknál jelentékeny változások fordulnak elő. Patkánynál e sejtek szélesebbek, mint magasak, s igen rövid csillszörökkel ellátottak. (Folytatása következik). ’) Die Stutzzellen des menschlichen Hoden. In Reichert’s u. du Bois Reymond’s Archiv. 1871. Adatok a művi koraszülés előidézéséhez nyolcz észlelettel. Liebmann Mór tr.-tól Bécsben. A művi koraszülés kérdése utóbbi időben meglehetős nagy mérvben foglalkoztató a szülészeket, s különösen annak javasata is inkább módszerei élénk eszmecserére adtak alkalmat. Mint sok más kérdésnél, itt is találunk szétágazó nézeteket és * 2 *) Handbuch der Eingeweidelehre. S. 353. 2) Gerlach, Gewebelehre. S. 307. Hessling, Gewebelehre S. 328. 8*