Orvosi Hetilap, 1873. február (17. évfolyam, 5-8. szám)

1873-02-23 / 8. szám

129 130 hámra nézve. Állíttatik ugyanis, hogy az egyenes csatornák oly falzatúak és tartalmúak, mint a kanyarodottak. Ez nem áll, mert míg a kanyarodott csatornáknál a burok a környező szövettől élesen kifejezett szélek által van elválasztva, addig az egyenes csövecseknél az a sövénynek tömött köt­­szövetével összefolyik. Továbbá hámfedezetük egé­szen elütő a kanyarodott csövecsek tartalmától, mert az ezekben tartalmazott gömbölyded sejtekből itt mit sem találunk, falzatukat pedig az egyes állatfajok szerint lap­vagy hengerhám borítja. Embernél és kecskénél laphámot, egyebütt hengerhámot találtam. Tekintve ezen viszonyokat és azt, hogy az edények eloszlása a kanyarodott csatornákéitól egészen elütő, meny­nyiben amazokat nem borítja hajszáledényrendszer és köze­lükben a nyirkedények is más viszonyúak, azon alapos felvételre kell jutnunk, hogy feladatuknak emezekétől egé­szen különbözőnek kell lenni. Mint közbeiktatott szűk utak a kanyarodott csatornák és tág öblözetű herehálózat között, azok nem az ondó specificus alkatrészeinek képezésénél, hanem az ondóelvezetés hydraulikus viszonya­inál lesznek érdekelve, hogy mily viszonyban, egyelőre még nem vagyok képes meghatározni. Az ondóutak további lefutására nézve a már ismert té­nyekhez kevés csatolni valóm van, a herehálózatot borító hámra nézve azonban meg kell jegyeznem, hogy az nem minden állatfajnál egyforma. Ember és kecskénél laphámot, egyebütt hengerhámot találtam. Továbbá a herehálózat nem egyszerű csatornarendszerből áll, hanem igen terjedelmes öbölszerű tágulatokat is tartalmaz, s helyenkint át van hatva egy gerenda-rendszer által, mely ge­rendák a jellemző hám által vannak borítva. Ezen szerkezet a mellett szól, hogy a herehálózat nem egyszerűen az ondó elvezetésére van szánva, hanem annak gyűl hely­ül is szolgál, mely nézetem támogatására az okokat az edé­nyek sajátszerű eloszlásánál fogom adni. Az elvezető herecsatornák (vasa efferentia tes­tis) nem bírnak oly szép szabályos körkörös falzattal, mint a mellékhere testét alkotó csövek ; borító hengerhámjuk mint valamely nyakhártyánál hosszirányú redőket képez. Ezek után az ondócsatornák falzatának alkatára térek. Mindekkoráig sincs befejezve a vita a kanyarodott ondó­csatornák falzatát illetőleg. A vita lényege röviden a körül forog: van e minden állatnál önálló mirigyhártya,s ha igen, milyen annak szerkezete, továbbá mily tulajdonú az azt borító járulékos burok. Már eddig is ismert tény az, hogy kisebb állatoknál (egér, patkány) járulékos burok nincs; ezeknél egyedül egy magvakkal ellátott hártya képezi a tokot, mely közvetlen a téri mbeles szövettel határos. Nagyobb állatoknál, melyek járulékos burokkal is bírnak, többen egy önálló mirigyhár­­tya létezését tagadják. Mer­kelnek') azon eljárását, mely által sóskasavvaki kezelés által véli azt embernél kimutat­hatni, nem találtam helyesnek, h­a nyert képek műter­mékek. Részemről egy más eljárás által hiszem egy önálló mirigyhártya létezését kimutathatónak, s ez a járulékos bu­roknak egy sajátságos belövelési modor a berlini kékkel. Ha ugyanis a vér- és nyirkedényeket veres és sárga gelatin-mas­sákkal már teljesen kitöltöttük, s most beszúrás által a ber­lini kéket kényszerítjük a legvégső nyirkutakig hatolni, azon meglepő körülményről győződünk meg, hogy az behat a mirigy járulékos tokjába, s harántul átmetszett csatorná­kon azokat kék gyűrűk gyanánt környezi, me­lyeket finom átlátszó szegély választ el az ondócsatornák tartalmától. De az ondócsatornák űrébe a berlini kék soha se hat. E kísérlet tehát arról ta­núskodik, hogy szerkezetére nézve a járulékos burok­tól különböző hártya veszi körül befelé az ondócsa­­tornácskákat, mely a berlini kéknek behatolását a csator­nákba meggátolja. Minthogy ezen hártyában haránt metsze­teken itt-ott hosszúkás magvakat is lehet észlelni, fel kell tételezni, hogy szintúgy, mint a kisebb állatoknak csator­nái, egymáshoz illeszkedett lapos sejtekből áll. A járulékos burokra nézve leginkább el van fogadva, hogy He­nie-nek a­ nézete szerint az számos, egymáshoz szorosan tapadó hártyarendszerből áll, melyek hasonló szer­kezetűek, mint a legbelső tok. A berlini kékbeli belövelési kísérlet azonban a mellett szól, hogy e hártyák vagy más elrendezésűek, vagy más szerkezetűek, mint a saját hártya. Hajlandó vagyok feltételezni, hogy e hártyák nem képeznek tökéletes hüvelyeket, hanem helyenkint át vannak lio­­gatva. Azok, kik a járulékos burkot kötszövet-természe­­tűnek tartják,*) minden esetre tévednek, mert e tok 8—10 órai állás által tömény sósavban nem szenved, minek okvet­len történnie kellene, ha oly természetű volna. Hogy nem egyedül lapos sejtektől vannak összetéve e hártyák, meg­győződést szereztem a kecskénél. Ennél a járulékos tok igen gyenge, s ha festett metszeteken oly helyeket kere­sünk fel, hol a csatorna hosszában találtatott, s tartalma kihullott, kétféle magvakat látunk: vannak szabályos táv­ban elhelyezett egészen olyan ovális magvak, mint a pat­kánynál, — ezek tehát a mirigy saját hártyáját alkotó lapos sejtek magvainak felelnek meg; továbbá felületesebb be­állításnál szinte szabályos távolokban a sima izom­sej­tek magvaihoz egészen hasonló hosszúkás magvakat lá­tunk, melyek mind harántul fekszenek, úgy hogy egészen azon képet mutatják, min­t egy kis ütér izomelemei. A mellékhere csöveit alkotó falra nézve az eddig megállapított nézetet egészen helyeseknek találtam. Kör­körös és hosszirányban elhelyezett sima izomsejteket tar­talmazó kötszövetből áll az, mely belül csillszörökkel ellá­tott hengerhámmal van borítva A mellékhere testén ezen hám alatt egy réteg gömbölyded pótsejt (Ersatz­zelle) fek­szik. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a hengeres sejtek idomára nézve egyes állatoknál jelentékeny változások for­dulnak elő. Patkánynál e sejtek szélesebbek, mint magasak, s igen rövid csillszörökkel ellátottak. (Folytatása következik). ’) Die Stutzzellen des menschlichen Hoden. In Reichert’s u. du Bois Reymond’s Archiv. 1871. Adatok a művi koraszülés előidézéséhez nyolcz észlelettel. Liebmann Mór tr.-tól Bécsben. A művi koraszülés kérdése utóbbi időben meglehetős nagy mérvben foglalkoztató a szülészeket, s különösen annak javas­­­a­t­a i­s inkább módszerei élénk eszmecserére adtak alkalmat. Mint sok más kérdésnél, itt is találunk szétágazó nézeteket és * 2 *) Handbuch der Eingeweidelehre. S. 353. 2) Gerlach, Gewebelehre. S. 307. Hessling, Gewebelehre S. 328. 8*

Next