Orvosi Hetilap, 1874. május (18. évfolyam, 18-22. szám)

1874-05-17 / 20. szám

381 variegatu alakját mutató, a vörheny minden egyéb tünetével, s csak 3-ad napon fejlődtek az apró mákszemnyi göcsökből himlőbibi csók, melyekből összefolyó himlő volt képzendő. 4 nap alatt vérbomlás tünetei közt halt el. A 17 hónapos fiúcskánál a vörhenyszerű pir különösen az alvégtagokon volt kifejlődve, himlőbibircsek gyéren képződtek, s 3 nap alatt összeesés tünetei közt halt el. Egyik testvérük előttük otthon halt el, egyik sem volt beoltva. A hőfok egyiknél sem emelkedett 40°-ig, s a vörhenyszerű pirt bőrlábként kellett felfogni. Érdekes 2 hőbeteg kórtörténete, kiknél a húgykő morzsolás útján küszöböltetett ki; a lefolyás kedvező volta, a csekély visszahatás és a veszélyes műtét kikerülhetése minden esetre arra utal, hogy kis kőnél, elég tág húgycsőnél ezen módszer kísérlendő meg. Az 5 éves Wiesler József jan. 19-kén vétetett fel húgykővel; 3 hó óta vizelési nehézség. Febr. 6-kán a fiú műtétre készíttetett elő, s az el lett hódítva, azonban nem találtathatván fel a kő, a műtét (gátmetszés) elhalasztatott; 11-kén a fiú kutaszáltatván, a kis kő újra megtaláltatott; erre 12-kén ismét műtéthez fogtunk, de a kőkutaszszal ismét nem sikerült a kőre akadni, mire Verebély tr. műtő a kissé tágított húgycsőnyíláson át bevezette a gyermekkőmorzsolót, s a kis kő azonnal a 2 ág közé akadt és szétzúzatott; mart. 3-káig szünetekkel morzsalék távozott el; egy nagyobb töredék a húgycsőbe sodortatott néha, de ismét visszacsúszott, s újonnan morzsolás alkalmaztatott; visszahatás alig volt, mart. 8-kán gyógyúltan elbocsáttatott. — A budai 3 éves Alerd Henrik febr. 23-kán vétetett fel. Mart. 3-kán bódítás alatt műtéthez fogtak, de a kövecset nem lehetett a kőkutaszszal rögzíteni, a felrepesztett húgycsőnyíláson át kanalas kőmorzsoló vezettetvén be, a kő azonnal a 2 kanál közé jutott, szétzúzatott, s a 2 kanál közt morzsalék hozatott ki; 5-kén a fájdalmak engedtek, a vizelet tiszta. Mart. 8-kán hirtelen rekedtség, ugató köhögés állott be, s a garatban vizsgálatnál kiterjedt roncsoló lob fedeztetik fel; a fiú elkülöníttetett, s a legszorgosabb ápolás és kezelés daczára légcsőszer tünetei nélkül vérszegénység és elgyengülés jelenségei közt halt el a különben jól táplált virgoncz fiúcska. Ronczolatnál a húgyhólyag teljesen tiszta volt. Mart. hó 9-kén állítólag bélhuruttal vétetett fel a gyengén táplált 4 éves Sipál Guszti. Hasmenés a fiúnál csak kis mértékben volt jelen, s néhány nap múlva teljesen szűnt; azonban a székletben mindig tiszta vér volt észlelhető, s a fehérneműn is széklet után véres foltok mutatkoztak. A végbél újjal vizsgáltatván, cseresznyemagnagyságú, kurta-kocsányú végbélbabarcz találtatott hátul a bal végbélfalban. Márt. 20-kán a Steffenféle gyermek-végbéltükörrel is megtaláltatván, leköttetett. A lekötés alatt legnagyobb csodálkozásunkra a habarcz 1. h., 4"' széles burjánzásnak bizonyult be; ugyanazon nap a fonal kiesett, este erős láz (40°) jelentkezett; a lázas állapot nem engedett, s a fiúnál az alapi agyburokláb tünetei léptek előtérbe, melyek közt a fiú mart. 31-ben elhalt. Bonczolatnál jelen volt az agyburokláb, de érdekes a végbél, melynek nyakhártyáján ugyanis 14 kis borsónyi, részint széles alappal felülő, részint kocsányos, feketésbarnás, kocsonyalágy habarcz. így volt érthető, hogy borsónyi habarcz éreztetett, s 10 hosszú köttetett le. A járólagos betegek közt feltűnt a 14 hónapos paksi H. Pista; az orrgyöknek megfelelőleg, a szemközti tért teljesen betöltve, féltyúktojásnyi, csúcsa felé hegyezedő dag találtatik, s a bőr felette rendes színezetű, csúcsán megvastagodott, az alapon tág viszerekkel ellátott, adag részben összenyomható, mikor görcsös köhécselés lepi meg a gyermeket, érverés tisztán érezhető rajta, s sírásnál a légzéssel együtt mozog. Az arczot profilból tekintve, úgy látszik, mintha egymás alatt elhelyezett 2 orral volna ellátva. A mellső kulacs, a homlokvarrány megnyílt. Adag születés után áll fenn, folyton növekszik, görcsök nem voltak jelen. A kórisme agysérvre tétetvén (hydromeningocele), műtétnek tárgyát nem képezhető. A 6 éves, pesti K. Léni az orrgyök táján levő lencsényi véredényes folttal kérese fel a rendeleteket. A folt közepén nagyobb edényke volt látható . Bókás tr. az edényt két edénycsipeszszel megragadván, megszorítá, s a kis vérzés pokolkővel csilapíttatott; 12 nap múlva beteg jelentkezvén, a vérfolt helyén sekély heg mutatkozott, s az edénytágulat még a környezetből is eltűnt. Az 5 éves L. Józsi 3 naptól csak nagy fájdalmak közt képes vizelni, különösen tegnap óta, s ma épen nem tud vizelni (4-kor jelentkezett). Vizsgálatnál a húgycsőnyílásban fekete testecs látszik ; a húgycsőnyílás kissé tágíttatván, kis babnyi kövecs húzatott ki, s a fiú utána szabadon vizelt. Két hónapos gyermeknél tyúktojásnál nagyobb baloldali vízsérv , megkísértetett a szétosztás, mi nem sikerülvén, a Dieulafd-féle készülékkel az első számú csövön át 45 köm. sárgás folyadék vonatott le, s ily mennyiségű vizes borszesz fecskendeztetett be, mi nehány perczig bennhagyatott. Éjjelen át a gyermek nyugtalan és lázas volt, reggelre a tünetek engedtek; a borék vizenyősen be volt szűrődve. Hideg borogatásokra a beszűrödés és duzzadtság engedett; 3 napra a vízgyülem teljesen elmúlt. 382 Válasz Scheuthauer G. tr. és r. tr. által „ 1Bonczolati eljárás törv. és szörz. esetekben jegyzők, példákkal. Genersich A. tr., kol. egyet. tnr. utasításai nyomán írta Csákó K. tr.a csímű munka felöl közrebocsátott bírálatra. Genersich Antal tr., kolozsvári egyet. tanártól. (Folytatás). Bírálónak szellemi szikráját, hogy az új bonczeljárás szerint készült készítményekmindig“ a dán quixottei kakasra emlékeztetnek, nem tarthatom igen veszélyesnek eljárásom ellenében , mert mindenki tudja, hogy Sch. az új bonczeljárást követő kórboncznokok gazdag gyűjteménytárait soha nem látta, hasonlatának reális alapját tehát csak a bécsi eljárás szerint bonczolók museumában, valószínűleg a maga készítményeiből meríthette. Én részemről biztosíthatom a t. olvasókat, hogy a würzburgi museumban, s nevezetesen a Virchow által oly bámulatos szorgalommal összeállított berlini museumban sok oly készítmény van, melyet, ha nem is Sch., de legalább nálánál gyakorlatibb alapon álló karbavár „etiquette nélkül“ is értelmezhet. Az új bonczeljárás diktálási sorrendjének vázolásánál bíráló zavar, ferdít, mint előbb, s az átmenetek mellőzésével kikapkod saját czéljaira használható tételeket, s azokat hűtlenül és ámítólag csoportosítja; így például az állítólagos „evetugrás a koponyától a szívhez“ meredekségét veszítené, ha Sch.-vel nem hallgatnék el, hogy leírásainknál a koponya vizsgálata után a bőr alatti kötszövet, az izomzat, a torkolati viszerek (a bordaporczok, mellcsont, a gátőr, a kedermirigy), a szívburok van feljegyezve és csak ezek után jő a szív. Egyébként Cz. előszavának első soraiban, hol Sch. boszúságára az új eljárás logikai rendjét dicséri, nem is szól még a leírásról és annak sorrendjéről, hanem nyilvánvalóan a bonczmíveletről, melyet „a boncznak nem oly hamar felejt el, mint a régibb eljárás szabályait“ ; s hogy váljon e dicséret, vagy az Aristotelestől Stuart Millig megjelent logicáknak tanulmányozása zavarta meg bíráló eszét annyira, hogy localisálni nem tud, azt felderíteni nem kívánom. Csakis a bíráló különös kihívásának felelendő, vagyok kéntelen kimondani, hogy az általa bécsinek kiadott leírássorrendet czélszerűnek nem tarthatom épen azért, mert túlságos systematicus, elannyira, hogy a szerveket más rendben vizsgálja, s más rendben írja le. Eltekintve attól, hogy — mint Sch. maga mondja — „a veséket — nehogy beszenyettessenek — a belek felnyitása előtt vizsgálják meg“, s csak ezek után írják le még a garatot és bárzsingot is a hasát, máj és lép leírása után írják le, holott még a tüdő és a szív előtt megvizsgálták volt.) Márpedig szerény véleményem szerint a természeti bonczjegyzőkönyv szerkesztésének fő feltétele az, hogy a boncznak akkor írjon le, mikor vizsgál; mert különben könyen azon hibába esik, hogy az 5 vagy 10 perccel azelőtt látott állapotot felcseréli avval, amit egy vagy két órával előbb vagy még azelőtt látott, sőt ki van téve annak, hogy „odavetőleg kórismét állítván fel, bőrli azt, mit valamely compendiumból a felvett betegség kórboncztani jeleként“ betanult. A mi leírási rendünk az, hogy kivétel nélkül akkor írunk le, mikor az illető részt bonczol- a Sch. Utasításai. OHL. 1. c. 55. 1.