Orvosi Hetilap, 1874. november (18. évfolyam, 44-48. szám)
1874-11-22 / 47. szám
nélkül történhetik. Azonban valamennyi szellőzési zavarnál áll az, hogy a szellőzésnél közreműködő tényezők adott viszonyait, a mesterséges légzéssel legjobban kiaknázhatjuk a szervezet élenyszükségletének beszerzésére. Egyes esetekben az adott szellőzési viszonyokhoz képest könyen beláthatólag különféle sikerrel fogjuk fedezhetni az élenyszükségletet, sikerüljön azonban bár a legtökéletesebben az élenyhiány fedezése és az e miatt fellépő zavarok kiegyenlítése, a hatás — a mesterséges légzés félbehagyása után, ha az előbbeni szellőzési viszonyok változatlanul maradnak — sok ideig nem fog tartani. Az az eleny, melyet mesterségesen vittünk be a vérbe, ottan mint tudjuk igen gyorsan elég: alig néhány perczig tart az és ismét az előbbi élenyhiány lép fel. Ha egy állatnál, melynek tüdejében a vér kellőleg áteresült, a légző felület szellőzését hirtelen megszüntettük, látták, hogy 4—5 perez alatt kifejlődött a halál. 4—5 perez alatt a vérből a tüdőben felvett éleny majdnem egészen elégett. Ha mesterséges légzéssel ismét elegendő elenyt juttattunk be a vérbe, visszatértek ugyan a normális életjelenségek, de ha megszüntettük ismét a légző felület szellőzését, az előbb mesterségesen bevitt éleny ismét csak 4—5 percig volt képes fenntartani a fuladás tüneményei között az életet. Valamennyi idült légzési zavarnál a szervezet éleny budget-jében folytonos deficit létezik. E deficit mesterséges kölcsönökkel kiegyenlíthető ugyan egy időre, de ismét beáll, ha a kölcsön elfogy és a beszerzési források csak a régiek maradnak, és ismét újabb-újabb kölcsönökre van szükség. E ténynek hangsúlyozása szükséges amiatt, hogy felettébb vérmes reményeket ne kössünk a mesterséges légzés alkalmazásához. Tökéletesen és tartósan csak úgy lenne segítve a fennálló idült légzési zavaron, ha a beteg szakadatlanul minden be- és kilégzésnél birtokában lehetne a nehéz be- és kilégzést kisegítő erőknek. Ha ez, ez idő szerint kényelmesen nem történhetik is, s ha e miatt az ismert mesterséges légzőkészülékekkel csak időről időre van kilátás kiegyenlíteni a fennálló idült szellőzési zavart, a módszert alkalmazása mégis teljes méltánylást érdemel. Lássuk most, mily eredményt mutat fel a tapasztalás a mesterséges légzésre vonatkozólag az idült szellőzési zavarok kiegyenlítésében. Hauker legelőször croupos gyermekeknél kísértette meg a mesterséges légzés alkalmazását. Itt a légző felületekhez vezető utak vannak szűkítve, tehát a belégzés nehéz. Ezért sűrített levegőt légeztetett be velük. Mivel azonban a mesterséges légzésnek a szájon vagy orron keresztül alkalmazásánál akaratlagos együttműködésre van szükség, nevezetesen akkor kell belégzeni, mikor a sűrített levegő csapja megnyílik és kisgyermekeknél az akaratlagos együttműködés el nem érhető , Hauke kísérlete eredménytelen maradt. Gondolt ki ugyanő egy készüléket, melynek valahányszor a mellkas kitágul, egy villanyos összeköttetés megnyitja a gyermek arcára tartott álarcz sűrített levegőt bocsátó szelepjét, s így minden belégzésnél betolulna a sűrített levegő az akaratlagos együttműködés nélkül is. Azonban a gyermekek nyugtalansága miatt eredmény nem mutatkozott.* 2) Jobban sikerült a kísérlet a tüdőlégdagnál. Itt a tüdőruganyosság csökkenése miatt a kilégzési mechanismus működése volt segítendő, e miatt ritkított levegőbe légeztette ki a betegeket. Hauke e kísérletet Mader korosztályán tette. 7 tüdőlagdagos betegnél vette alkalmazásba a mesterséges légzést igen kedvező sikerrel. Behatóbb vizsgálat alá vette a tárgyat Waldenburg.10 előbb a Hauke-féle készülékkel, azután a saját készülékével kezelt összesen 14 tüdőlégdagos beteget, szinte igen jó sikerrel. Hasonlóképen hörghurutnál is tett kísérletet sűrített levegővel való belégzéssel. Későbben Cuke *) és Schnitzler 3 * 47) tettek hasonlóképen közléseket, szintén ilyen idült szellőzési zavar kiegyenlítésére tett kísérletekről. A hatás az emphysemánál mutatkozik legkedvezőbbnek. Legelőbb is az alanyi tünetek javulnak. Későbben a nehéz légzés objectív jelenségei is elenyésznek. A jellegzetes vállövi légzés és a belégzési izom erőlködések kimaradnak a tüdő légvételi képessége (a spirometeren kimutathatólag) a légvételek ereje (a pneumatometeren kimutathatólag) növekszik, a kitágult tüdő visszahúzódik. A mesterséges légzésnek e kedvező sikerét az idült szellőzési zavarok kiegyenlítését illetőleg, én is megállapíthatom azon kísérletek alapján, melyeket megismertetett légzőkészülékemmel az elmúlt téli félévben és e nyári félévben tettem Wagner és Korányi tanár urak kórodai betegein. A szellőzési zavaroknak következő alakjai voltak kísérlet alatt : 1) Szellőzési zavar a légző felülethez vezető utak szűkülete folytán, idült hörghurut nagyfokú nehéz légzéssel 3 eset. 2) Szellőzési zavar a tüdő ruganyosságának csökkenése folytán, tüdőlégdag (emphysema) 11 eset. 3) Szellőzési zavar a légző gépezeten kívül eső akadályokkal, 4 esetben, hol a nehéz légzést 3 esetben a mellhártyaüregi lábtermények által való tüdő összenyomatás, egy esetben pedig nagyfokban kifejlett has vízkór okozta 4) Szellőzési zavar rendellenes beidegzés alapján, 1 esetben, hol a rekesz jött görcsös összehúzódásba minden belégzésnél. A betegek rövidebb hosszabb ideig használták naponkint délelőtt délután 10 órán át a mesterséges légzést. A bántalom természetéhez képest majd csak a sűrített, majd csak a ritka levegő vétetett igénybe, majd pedig egyidejűleg mind a kettő. A készülék fúvó, illetőleg szívó hatása előbb kisebb, azután mindig növekedő erővel használtatott, legtöbb esetben a beteg jóérzetéhez moderálva az illető csapoknak többé-kevésbbé becsavarása által. Valamennyi esetnél, mindjárt az első légzések után alanyi könyebbülés mutatkozott, kivéve a hasvízkór és rekesz görcs által okozott nehéz légzést, hol a mesterséges légzésnek semmi könyítő hatása sem mutatkozott. A mellhártyaűri izzadmányok által okozott nehéz légzésnél, a hatás nem is terjed tovább. Valahányszor légzett a beteg és a légzés után is egy ideig, csökkent vagy megszűnt a nehéz légzés, de ezután ismét vissza *) Lásd az idézett helyet. 2) Kísérletet lehetne tenni groupos gyermekeknél a fenntebb ismertetett villany delejes áramváltoztatóval. *) Ein transportabler pneumatischer Apparat zur mechanischen Behandlung der R ispirations- und Circulationskrankheiten. Von Prof. ])r. L. Waldenburg. Berliner Ulin. Wochenschr. 1874. 39., 40., 46. és 47. szám. J) Ein pneumaticher Doppelapparat zur mechanischen Behandlung der Respirationskrankheiten. Berl. klin. Wochenschr. 1874. Nr. 4. ») lieber die theraeputische Anwendung verdichteter und verdünnter Luft hei Lungen- und Herzkrankheiten. Von Dr. Joh. Schnitzler. Wiener med. Presse 1874. 14., 15., 19. és 23. sz.