Orvosi Hetilap, 1874. november (18. évfolyam, 44-48. szám)

1874-11-22 / 47. szám

nélkül történhetik. Azonban valamennyi szellőzési zavarnál áll az, hogy a szellőzésnél közreműködő tényezők adott viszo­nyait, a mesterséges légzéssel legjobban kiaknázhatjuk a szervezet élenyszükségletének beszerzésére. Egyes esetekben az adott szellőzési viszonyokhoz képest könyen beláthatólag különféle sikerrel fogjuk fedezhetni az élenyszükségletet, sikerüljön azonban bár a legtökéleteseb­ben az élenyhiány fedezése és az e miatt fellépő zavarok kiegyenlítése, a hatás — a mesterséges légzés félbehagyása után, ha az előbbeni szellőzési viszonyok változatlanul ma­radnak — sok ideig nem fog tartani. Az az eleny, melyet mesterségesen vittünk be a vérbe, ottan mint tudjuk igen gyorsan elég: alig néhány perczig tart az és ismét az előbbi élenyhiány lép fel. Ha egy állatnál, melynek tüdejében a vér kellőleg áteresült, a légző felület szellőzését hirtelen meg­szüntettük, látták, hogy 4—5 perez alatt kifejlődött a halál. 4—5 perez alatt a vérből a tüdőben felvett éleny majdnem egészen elégett. Ha mesterséges légzéssel ismét elegendő elenyt juttattunk be a vérbe, visszatértek ugyan a normális életjelenségek, de ha megszüntettük ismét a légző felület szellőzését, az előbb mesterségesen bevitt éleny ismét csak 4—5 perc­ig volt képes fenntartani a fuladás tünemé­nyei között az életet. Valamennyi idült légzési zavarnál a szervezet éleny budget-jében folytonos deficit létezik. E deficit mesterséges kölcsönökkel kiegyenlíthető ugyan egy időre, de ismét beáll, ha a kölcsön elfogy és a beszerzési források csak a régiek maradnak, és ismét újabb-újabb köl­csönökre van szükség. E ténynek hangsúlyozása szükséges a­miatt, hogy felettébb vérmes reményeket ne kössünk a mesterséges légzés alkalmazásához. Tökéletesen és tartósan csak úgy lenne segítve a fennálló idült légzési zavaron, ha a beteg szakadatlanul minden be- és kilégzésnél birtokában lehetne a nehéz be- és kilégzést kisegítő erőknek. Ha ez, ez idő szerint kényelmesen nem történhetik is, s ha e miatt az ismert mesterséges légző­készülékekkel csak időről időre van kilátás kiegyenlíteni a fennálló idült szellőzési zavart, a módszert alkalmazása mégis teljes méltánylást érdemel. Lássuk most, mily eredményt mutat fel a tapasztalás a mesterséges légzésre vonatkozólag az idült szellőzési zava­rok kiegyenlítésében. Hauker­ legelőször croupos gyermekeknél kísértette meg a mesterséges légzés alkalmazását. Itt a légző felüle­tekhez vezető utak vannak szűkítve, tehát a bel­égzés nehéz. Ezért sűrített levegőt légeztetett be velük. Mivel azonban a mesterséges légzésnek a szájon vagy orron keresztül alkal­mazásánál akaratlagos együttműködésre van szükség, neve­zetesen akkor kell belégzeni, mikor a sűrített levegő csapja megnyílik és kisgyermekeknél az akaratlagos együttműködés el nem érhető , Hauke kísérlete eredménytelen maradt. Gon­dolt ki ugyan­ő egy készüléket, melynek valahányszor a mell­kas kitágul, egy villanyos összeköttetés megnyitja a gyermek arc­ára tartott álarcz sűrített levegőt bocsátó szelepjét, s így minden belégzésnél betolulna a sűrített levegő az akarat­lagos együttműködés nélkül is. Azonban a gyermekek nyug­talansága miatt eredmény nem mutatkozott.* 2) Jobban sikerült a kísérlet a tüdőlégdagnál. Itt a tüdő­ruganyosság csökkenése miatt a kilégzési mechanismus mű­ködése volt segítendő, e miatt ritkított levegőbe légeztette ki a betegeket. Hauke e kísérletet Mader korosztályán tette. 7 tüdőlagdagos betegnél vette alkalmazásba a mesterséges légzést igen kedvező sikerrel. Behatóbb vizsgálat alá vette a tárgyat Waldenburg.1­­0 előbb a Hauke-féle készülékkel, azután a saját készüléké­vel kezelt összesen 14 tüdőlégdagos beteget, szinte igen jó sikerrel. Hasonlóképen hörghurutnál is tett kísérletet sűrí­tett levegővel való belégzéssel. Későbben Cuke *) és Schnitzler 3 * 47) tettek hasonlóképen közléseket, szintén ilyen idült szellőzési zavar kiegyenlíté­sére tett kísérletekről. A hatás az emphysemánál mutatkozik legkedvezőbbnek. Legelőbb is az alanyi tünetek javulnak. Későbben a nehéz légzés objectív jelenségei is elenyésznek. A jellegzetes vállövi légzés és a belégzési izom erőlködések kimaradnak a tüdő légvételi képessége (a spirometeren kimutathatólag) a légvételek ereje (a pneumatometeren ki­­mutathatólag) növekszik, a kitágult tüdő visszahúzódik. A mesterséges légzésnek e kedvező sikerét az idült szellőzési zavarok kiegyenlítését illetőleg, én is megállapít­hatom azon kísérletek alapján, melyeket megismertetett légző­készülékemmel az elmúlt téli félévben és e nyári fél­évben tettem Wagner és Korányi tanár urak kórodai be­tegein. A szellőzési zavaroknak következő alakjai voltak kísér­let alatt : 1) Szellőzési zavar a légző felülethez vezető utak szű­külete folytán, idült hörghurut nagyfokú nehéz légzéssel 3 eset. 2) Szellőzési zavar a tüdő ruganyosságána­k csökkenése folytán, tüdőlégdag (emphysema) 11 eset. 3) Szellőzési zavar a légző gépezeten kívül eső akadá­lyokkal, 4 esetben, hol a nehéz légzést 3 esetben a mell­­hártyaüregi lábtermények által való tüdő összenyomatás, egy esetben pedig nagyfokban kifejlett has vízkór okozta 4) Szellőzési zavar rendellenes beidegzés alapján, 1 esetben, hol a rekesz jött görcsös összehúzódásba minden belégzésnél. A betegek rövidebb hosszabb ideig használták napon­kint délelőtt délután 10 órán át a mesterséges légzést. A bántalom természetéhez képest majd csak a sűrített, majd csak a ritka levegő vétetett igénybe, majd pedig egy­idejűleg mind a kettő. A készülék fúvó, illetőleg szívó hatása előbb kisebb, azután mindig növekedő erővel használtatott, legtöbb esetben a beteg jóérzetéhez moderálva az illető csa­poknak többé-kevésbbé becsavarása által. Valamennyi eset­nél, mindjárt az első légzések után alanyi könyebbülés mu­tatkozott, kivéve a hasvízkór és rekesz görcs által okozott nehéz légzést, hol a mesterséges légzésnek semmi könyítő hatása sem mutatkozott. A mellhártyaűri izzadmányok által okozott nehéz légzésnél, a hatás nem is terjed tovább. Vala­hányszor légzett a beteg és a légzés után is egy ideig, csök­kent vagy megszűnt a nehéz légzés, de ezután ismét vissza­ *) Lásd az idézett helyet. 2) Kísérletet lehetne tenni groupos gyermekeknél a fenntebb is­mertetett villany delej­es áramváltoztatóval. *) Ein transportabler pneumatischer Apparat zur mechanischen Behandlung der R ispirations- und Circulationskrankheiten. Von Prof. ])r. L. Waldenburg. Berliner Ulin. Wochenschr. 1874. 39., 40., 46. és 47. szám. J) Ein pneumaticher Doppelapparat zur mechanischen Behandlung der Respirationskrankheiten. Berl. klin. Wochenschr. 1874. Nr. 4. ») lieber die theraeputische Anwendung verdichteter und verdünn­ter Luft hei Lungen- und Herzkrankheiten. Von Dr. Joh. Schnitzler. Wiener med. Presse 1874. 14., 15., 19. és 23. sz.

Next