Orvosi Hetilap, 1875. május (19. évfolyam, 18-22. szám)

1875-05-23 / 21. szám

405 összekötve, a gázvarratnál lehetségessé teszi a sebfelü­letek­­nek egész kiterjedésükben pontos érintkezésbe hozatalát, mégis tekintetbe véve azon körülményt, hogy ily eljárás mellett hány fonalat kell átvinnünk azon sebfelületeken, melyektől azt várjuk, hogy gyors hegedéssel gyó­gyírjanak, alig fogunk a csapos varrattól is szép és biztos sikert kívánhatni. Hogy a szűcsvarrat, melyet Saucerotter­ al­kalmazott volt először és utána többen, a csomós varrat hátrányait osztja, s hogy a nyolczas varrat igen ba­josan alkalmazható e helyen, sőt ezenfelül a betegnek is kellemetlen, mivel a tűhegyek a szomszédságban levő czom­­bokat stb. folytonosan szurkálják, az könyen érthető. (Folytatása következik). Korányi Frigyes tir. korodáján kezelt szívbetegek az 187­3/4. tanévben.* 2) Közli Takács Endre tr. tanársegéd. (Folytatás). c) A kéthegyű billentyű elégtelensége, társulva a három­­hegyű billentyű elégtelenségével (1 férfinél). 14. Sz. J., 27 éves, kovács. 1874. ápril 18-kán vétetett fel; gyermekkorában váltólázat, himlőt és kökhurutot állott ki; később gyakori mellfájásban szenvedett ; 3 évvel ezelőtt heveny, lázas ízületi csúza volt; egy év óta gyakori szívdobo­gása van, mihez nehéz légzés is társul; végre a tünetek sú­lyosbodásával előbb alsó végtagjai, majd teste és arcza vizenyő­sen megduzzadtak. Beteg magas, erős testalkatú, mérsékelten táplált, kék­kóros színezetű. A nyaki viszerek főleg a billentyűknek meg­­felelőleg duzzadtak. A torkolati viszerben mozamos lüktetés van. A mellkas a szívtájon igen kidomborult. A gerinczoszlop sokszoros elhajlást mutat. Szívlüktetés erős. Szívcsúcslökés az 5. bordaközben a bimbóvonalban erős, széles; ugyan­itt sys­­tolicus surrogás is vehető ki. A máj­tompulat nagyobb. A májszéle a bordaív alatt érezhető, s a systolet követő lüktetést küld­. Szívtompulat a bal szegy melletti vo­nalban a 4. bordától a 6 alsó széléig, befelé valamivel a jobb szegyszélen túl terjed. Léptompulat nagy. Szívcsúcs felett erős, kinyúlt systolicus zörej, tompa második hang. A jobb gyomrács felett szintén erős systolicus zörej és tompa diastolicus hang hallható. A tüdütér második hangja felette ékelt. A függér felett gyenge systolicus zörej, s erős ékelt második hang. Ér­lökés rendetlen, kihagyó. Tüdőkben hurutos tünetek. Kis fokú gyomor és bélhurut tünetei. Vizelet napi mennyisége 400—500 kcml., kevés fehérnyét tartalmaz. April 20. Az egész testen sárga szín ömlött el, mely a következő napokon mind teltebb lett. Vizeletben a festenyek általában igen megszaporodtak, de epefestenynek alig nyomai mutathatók ,ki. A máj erősen duzzadt, tája fájdalmas. A vize­­nyő fokonkint növekszik; a has peczkelésére hullámzással felel. Miután a vizelet kiválasztása napról napra csökkent, a vizenyő pedig növekvők, húgyhajtókat kísérlettünk meg adagolni (gyalog­­fenyőbogyó forrázatát tövises iglicgyökér festvénynyel), s az eredmény igen kedvező volt. Már két nap múlva a vizelet napi mennyisége 2000 kcmt., színe sokkal világosabb, s fehérnyét benne kimutatni nem lehet. A vizenyő jelentékenyen apad ; az alsó végtagokon és a hason a bőr —­ míg előbb feszes és sima volt — ránczosodni kezd; végre a vizenyő május 15-kén egé­szen eltűnt. Ekkor a húgyhajtókat elhagyva, zsongitó szerekhez tértünk át (kinai vassal) és e mellett a táplálkozás is kellőleg intéztetetvén, tej és hústáp nyujtatott. A vizenyő apadásával a máj lüktetése mind élénkebben tűnt elő. *) Journal gén. de méd. Paris. Tom. VII. 2) Lásd az „OHL.“ 18. számát. 406 Nemsokára a vizenyő ismét növekedésnek indult, s vele visszatértek a beteg légzési nedélyei is. Ekkor ismét a fennebbi húgyhajtó szert vettük elő, hogy a vizenyő csökkentével újra a zsongitó szerekhez térjünk át, így változott a beteg állapota és vele a gyógyszerelés is , míglen július 12-kén aránylag jó­léttel távozott. III. A függér félholdképű billentyűinek elégte­lensége. (6 egyénnél 1 5 f., 1 n.) 15. N. K., 43 éves, napszámos, 1873. decem. 3-kán vétetett fel; 10 éves korában bal végtagjaiban csúfos fájdal­makban szenvedett; 30. évéig egészséges volt; ez időtől azon­ban évenkint kétszer hasító féloldali — a bal oldalon — fejfá­jás szokta meglepni; ezelőtt két évvel nehéz munka közben légzése hirtelen elállott, melle elszorult, szemei kápráztak, majd elsötétültek, öntudata azonban megmaradt, de igen nagy nyug­talanság és félelem szálta meg ; néhány percz múlva magához tért, s mintha mi sem történt volna, munkáját tovább folytatta. Alig félév múlva ismét ily rohamot állott ki a beteg, de mely hosszabb tartamú volt és igen nehéz, tompa fájdalommal volt társulva a szívtájon. Kórodánkat beteg — épen e rohamoktól szabadulandó — kereste fel. Beteg erős testalkatú, jól táplált. Mellkason semmi alaki eltérés. A fossa jugularisban lüktetést érezni. Szívcsúcslökés az 5. bordaközben, a bimbóvonalon túl másfél cmtr.-nyire érezhető, emelő. Szívlüktetés alig fokozott. Szívtompulat a bal szegy mel­letti vonalban a 4. bordától az 5. alsó széléig terjed, kifelé a szívcsúcslökés helyéig, befelé a bal szegyszélig. Májtompulat rendes. Léptompulat inkább kicsi. Szívcsúcs felett kinyúlt első hang és diaszoli­us rezgő zörej hallható, mely legerősebben hallható ismét a jobb 2. bordaközben a szegycsont közelében , míg minden más helyen hallható ugyan, de sokkal gyengébben. A tüdőtér 2. hangja tiszta, ékelt. Néha minden nap, néha több napi szünettel a beteg — mint mondja — szegycsontja megett igen nehéz, tompa, nyomó fájdalomtól lepetik meg, midőn nagy nyugtalanság és félelem szállja meg a beteget ; légzést csak igen nagy erőlködés mellett képes kivinni, s akkor az löket­­szerű, mely belégzésre több apró, feltűnő hangos kilégzési szak következik. A roham néhány perczig tart, s egy könyebb, mély, sohajszerü, légzéssel végett ér. Betegünknél tehát a szívbántalom úgyne­vezett szívgörcscsel — a szívidegfonat zsábá­­jával — volt társulva. Előbb — miután a rohamok bizonyos időszakosságot lát­szottak tartani — kínait adagoltunk a betegnek, később fod­­kalihoz tértünk át, mivel annyi eredményt értünk el, hogy a rohamok sokkal gyérebbek lettek. Beteg decemb 24-kén javulva távozott. 16. Born Tamás, 53 éves, lámpagyújtogató; 14 éves korától gyakran érzett szívdobogást, mi azonban neki semmi nehézséget nem okozott; 20. évében hagymázt állott ki; 24 éves korában heveny lázas ízületi csúzban szevedett, mely bán­­talom 30. és 46. éves korában ismét — tehát még kétszer — visszatért. 1873. ápril 30-tól junius 4-ig feküdt már kóro­­dánkon a függérbillentyűk elégtelensége mellett féloldali — bal — fejfájással; s ekkor alig javulva hagyta el a kórodát, hogy már 1873. decem. 17. újra felvétessék. Beteg középtermetű, sovány, bőre és főleg köthártyája halavány, sárga; csontrendszere — főleg a mellkason — a rha­­chitis nyomait viseli magán. A jobb láta tágabb mint a bal; mindkettő lomhán hat vissza a fényre. A két halántékütér, fejütér, hónal- és karatér, ezombütér erősen lüktetnek. Lüktetést látni továbbá a könyökhajlat, járomgödör és szívtájon. Az üterek felett mindenütt erős diastolicus surrogást érezhetni, s a két szívmozamot betöltő zörejt hallani. A nyelv kicserepe­­zett, száraz, ízérzéke lefokozott. Beteg kinézése bárgyú, kifeje­zéstelen ; kérdésekre lomhán, vontatva felel és hamar kifárad ; néha önkívületbe jön, elszaladni akar és félrebeszél. A szív­csúcslökés igen kiterjedt, — 30 hüvelyknyi területű, — s külső határa a bal mellső hónalvonalban a 6. borda közben van. Szívlüktetés a mellkasnak csaknem az egész mellső felére ki-1*

Next