Orvosi Hetilap, 1875. május (19. évfolyam, 18-22. szám)
1875-05-23 / 21. szám
405 összekötve, a gázvarratnál lehetségessé teszi a sebfelületeknek egész kiterjedésükben pontos érintkezésbe hozatalát, mégis tekintetbe véve azon körülményt, hogy ily eljárás mellett hány fonalat kell átvinnünk azon sebfelületeken, melyektől azt várjuk, hogy gyors hegedéssel gyógyírjanak, alig fogunk a csapos varrattól is szép és biztos sikert kívánhatni. Hogy a szűcsvarrat, melyet Saucerotter alkalmazott volt először és utána többen, a csomós varrat hátrányait osztja, s hogy a nyolczas varrat igen bajosan alkalmazható e helyen, sőt ezenfelül a betegnek is kellemetlen, mivel a tűhegyek a szomszédságban levő czombokat stb. folytonosan szurkálják, az könyen érthető. (Folytatása következik). Korányi Frigyes tir. korodáján kezelt szívbetegek az 1873/4. tanévben.* 2) Közli Takács Endre tr. tanársegéd. (Folytatás). c) A kéthegyű billentyű elégtelensége, társulva a háromhegyű billentyű elégtelenségével (1 férfinél). 14. Sz. J., 27 éves, kovács. 1874. ápril 18-kán vétetett fel; gyermekkorában váltólázat, himlőt és kökhurutot állott ki; később gyakori mellfájásban szenvedett ; 3 évvel ezelőtt heveny, lázas ízületi csúza volt; egy év óta gyakori szívdobogása van, mihez nehéz légzés is társul; végre a tünetek súlyosbodásával előbb alsó végtagjai, majd teste és arcza vizenyősen megduzzadtak. Beteg magas, erős testalkatú, mérsékelten táplált, kékkóros színezetű. A nyaki viszerek főleg a billentyűknek megfelelőleg duzzadtak. A torkolati viszerben mozamos lüktetés van. A mellkas a szívtájon igen kidomborult. A gerinczoszlop sokszoros elhajlást mutat. Szívlüktetés erős. Szívcsúcslökés az 5. bordaközben a bimbóvonalban erős, széles; ugyanitt systolicus surrogás is vehető ki. A májtompulat nagyobb. A májszéle a bordaív alatt érezhető, s a systolet követő lüktetést küld. Szívtompulat a bal szegy melletti vonalban a 4. bordától a 6 alsó széléig, befelé valamivel a jobb szegyszélen túl terjed. Léptompulat nagy. Szívcsúcs felett erős, kinyúlt systolicus zörej, tompa második hang. A jobb gyomrács felett szintén erős systolicus zörej és tompa diastolicus hang hallható. A tüdütér második hangja felette ékelt. A függér felett gyenge systolicus zörej, s erős ékelt második hang. Érlökés rendetlen, kihagyó. Tüdőkben hurutos tünetek. Kis fokú gyomor és bélhurut tünetei. Vizelet napi mennyisége 400—500 kcml., kevés fehérnyét tartalmaz. April 20. Az egész testen sárga szín ömlött el, mely a következő napokon mind teltebb lett. Vizeletben a festenyek általában igen megszaporodtak, de epefestenynek alig nyomai mutathatók ,ki. A máj erősen duzzadt, tája fájdalmas. A vizenyő fokonkint növekszik; a has peczkelésére hullámzással felel. Miután a vizelet kiválasztása napról napra csökkent, a vizenyő pedig növekvők, húgyhajtókat kísérlettünk meg adagolni (gyalogfenyőbogyó forrázatát tövises iglicgyökér festvénynyel), s az eredmény igen kedvező volt. Már két nap múlva a vizelet napi mennyisége 2000 kcmt., színe sokkal világosabb, s fehérnyét benne kimutatni nem lehet. A vizenyő jelentékenyen apad ; az alsó végtagokon és a hason a bőr — míg előbb feszes és sima volt — ránczosodni kezd; végre a vizenyő május 15-kén egészen eltűnt. Ekkor a húgyhajtókat elhagyva, zsongitó szerekhez tértünk át (kinai vassal) és e mellett a táplálkozás is kellőleg intéztetetvén, tej és hústáp nyujtatott. A vizenyő apadásával a máj lüktetése mind élénkebben tűnt elő. *) Journal gén. de méd. Paris. Tom. VII. 2) Lásd az „OHL.“ 18. számát. 406 Nemsokára a vizenyő ismét növekedésnek indult, s vele visszatértek a beteg légzési nedélyei is. Ekkor ismét a fennebbi húgyhajtó szert vettük elő, hogy a vizenyő csökkentével újra a zsongitó szerekhez térjünk át, így változott a beteg állapota és vele a gyógyszerelés is , míglen július 12-kén aránylag jóléttel távozott. III. A függér félholdképű billentyűinek elégtelensége. (6 egyénnél 1 5 f., 1 n.) 15. N. K., 43 éves, napszámos, 1873. decem. 3-kán vétetett fel; 10 éves korában bal végtagjaiban csúfos fájdalmakban szenvedett; 30. évéig egészséges volt; ez időtől azonban évenkint kétszer hasító féloldali — a bal oldalon — fejfájás szokta meglepni; ezelőtt két évvel nehéz munka közben légzése hirtelen elállott, melle elszorult, szemei kápráztak, majd elsötétültek, öntudata azonban megmaradt, de igen nagy nyugtalanság és félelem szálta meg ; néhány percz múlva magához tért, s mintha mi sem történt volna, munkáját tovább folytatta. Alig félév múlva ismét ily rohamot állott ki a beteg, de mely hosszabb tartamú volt és igen nehéz, tompa fájdalommal volt társulva a szívtájon. Kórodánkat beteg — épen e rohamoktól szabadulandó — kereste fel. Beteg erős testalkatú, jól táplált. Mellkason semmi alaki eltérés. A fossa jugularisban lüktetést érezni. Szívcsúcslökés az 5. bordaközben, a bimbóvonalon túl másfél cmtr.-nyire érezhető, emelő. Szívlüktetés alig fokozott. Szívtompulat a bal szegy melletti vonalban a 4. bordától az 5. alsó széléig terjed, kifelé a szívcsúcslökés helyéig, befelé a bal szegyszélig. Májtompulat rendes. Léptompulat inkább kicsi. Szívcsúcs felett kinyúlt első hang és diaszolius rezgő zörej hallható, mely legerősebben hallható ismét a jobb 2. bordaközben a szegycsont közelében , míg minden más helyen hallható ugyan, de sokkal gyengébben. A tüdőtér 2. hangja tiszta, ékelt. Néha minden nap, néha több napi szünettel a beteg — mint mondja — szegycsontja megett igen nehéz, tompa, nyomó fájdalomtól lepetik meg, midőn nagy nyugtalanság és félelem szállja meg a beteget ; légzést csak igen nagy erőlködés mellett képes kivinni, s akkor az löketszerű, mely belégzésre több apró, feltűnő hangos kilégzési szak következik. A roham néhány perczig tart, s egy könyebb, mély, sohajszerü, légzéssel végett ér. Betegünknél tehát a szívbántalom úgynevezett szívgörcscsel — a szívidegfonat zsábájával — volt társulva. Előbb — miután a rohamok bizonyos időszakosságot látszottak tartani — kínait adagoltunk a betegnek, később fodkalihoz tértünk át, mivel annyi eredményt értünk el, hogy a rohamok sokkal gyérebbek lettek. Beteg decemb 24-kén javulva távozott. 16. Born Tamás, 53 éves, lámpagyújtogató; 14 éves korától gyakran érzett szívdobogást, mi azonban neki semmi nehézséget nem okozott; 20. évében hagymázt állott ki; 24 éves korában heveny lázas ízületi csúzban szevedett, mely bántalom 30. és 46. éves korában ismét — tehát még kétszer — visszatért. 1873. ápril 30-tól junius 4-ig feküdt már kórodánkon a függérbillentyűk elégtelensége mellett féloldali — bal — fejfájással; s ekkor alig javulva hagyta el a kórodát, hogy már 1873. decem. 17. újra felvétessék. Beteg középtermetű, sovány, bőre és főleg köthártyája halavány, sárga; csontrendszere — főleg a mellkason — a rhachitis nyomait viseli magán. A jobb láta tágabb mint a bal; mindkettő lomhán hat vissza a fényre. A két halántékütér, fejütér, hónal- és karatér, ezombütér erősen lüktetnek. Lüktetést látni továbbá a könyökhajlat, járomgödör és szívtájon. Az üterek felett mindenütt erős diastolicus surrogást érezhetni, s a két szívmozamot betöltő zörejt hallani. A nyelv kicserepezett, száraz, ízérzéke lefokozott. Beteg kinézése bárgyú, kifejezéstelen ; kérdésekre lomhán, vontatva felel és hamar kifárad ; néha önkívületbe jön, elszaladni akar és félrebeszél. A szívcsúcslökés igen kiterjedt, — 30 hüvelyknyi területű, — s külső határa a bal mellső hónalvonalban a 6. borda közben van. Szívlüktetés a mellkasnak csaknem az egész mellső felére ki-1*