Orvosi Hetilap, 1875. június (19. évfolyam, 23-26. szám)

1875-06-27 / 26. szám

509 pontossággal leírva találja „Methode“1) felirat alatt, különben K. úr részben maga is elmulasztja azt, mit másnak betud, mert csak a szívcsúcslökés meghatározására vonatkozó eljárását írja le, azon eljárásról pedig, melylyel a szívtompulat meghatározását eszközölte, mit sem szól, csak annyit, hogy kopogtatott. Mielőtt K. adatait, melyeket előszeretettel tényeknek nevez, taglalnám, röviden körvonalazom a módszert, mely által a közölt jegyzőkönyv részleteihez jutottam. A vizsgálandót ágy szélére ültetve, miután már annak bal mellkas kerülete, az 5-dik b. p. magasságban emírekben mérve, feljegyeztetett, megjegyzem annak szívcsúcslökését, s azután a mellkasra felrajzolom a szívtompulat határait. Ez szerintem legkönyebben eszközölhető akként, hogy az ember szorosan a szegycsont bal széle mellett, függélyes irányban haladva, kopogtat addig aláfelé, míg jó tompulatot talál. Ezen határ férfinál legtöbbször a 4-dik borda alsó, ritkábban az 5-dik borda felső széléhez esik. Most innen meghúzom a tompulat belső határát mintegy a szívcsúcs magaslatáig, melynek alsó végét vízszintes vonal, felső végét többé-kevésbé hajlott körív által a szívcsúcs helyével kötöm össze. Az így szerkesztett szívtompulat alakja, melynek határait pontosan kikopogtatom és kiigazítom, nem köröcz, se nem csüllő, mint a tájboncztani alak, hanem külső felső zugán lekanyarított trapéz, vagy még inkább egyenesszögű háromszög, melynek egyenes szöge a 6-dik bordaporoz tájára esik, hypothenusája pedig azon ív, mely a belső és alsó határ szabad végét összeköti. Ezen eljárás a legegyszerűbb, pontosan kivihető s oly correct, hogy ha itt-ott hiba történt a csúcslökés megjelölésében, azt a tompulat kirajzolásából felismerhettem és kiigazíthattam. Most megmérem a tompulat belső határhosszát, a szívcsúcslökésnek szegycsont közepétőli távolát, s haránt átmérőjének nagyságát az 5 dik borda magasságában. Ezzel készen lévén, az illetőt baloldalra fektetem, hátra tett kézzel, s kissé felpoczkolt fejjel, hogy a mellkas lágy részei ne feszüljenek, s várok néhány másodperczet, míg a csúcs elérte kitérésének végső határát; most a csúcsot megjegyzem és a szívtompulatot ezen új helyzetben az említett módon újra kirajzolom, azután mérem a régi és új szívtompulat határa közti tért belül, kívül és pedig a szívcsúcs, bimbó felül, a szegycsont mellett a 4-dik bordaporoztájon, végre az új szívtompulat átmérőjét. Hasonlólag járok el jobboldali fekvésnél. Kopogtatásra csupán ujjaimat használom, Gerhardtal meglevőn győződve arról, hogy bármely eszközzel sem lehet finomabb linearis percussio-t végezni. K. úr eljárása a szívcsúcslökés meghatározására nézve következő : hanyatt fekteti az egyént, úgy keresi ki a szívcsúcsot, akinél így nem találja azt, „futtában lefekteti“, majd baloldalra fordítja, s méri a csúcslökés térközét. Én a csúcslökés meghatározására is az ülő helyzetet használtam, először azért, mert legtöbbeknél így is elég jól tapintható volt, s csak néhányszor fordult elő azon körülmény, hogy a szívtájat meg kellett veregetni a szívcsúcslökés biztos tapinthatása végett; másodszor, mert ismételt kísérletekből meggyőződtem arról, hogy a szívcsúcslökés helye fekve és ülve nem, csak erőssége változik, amennyiben fekvésnél gyengébb lesz ; harmadszor, hogy lehető nyugodt szívműködést nyerve, kikerüljem azon hibát, mi azáltal származnék, hogy fokozott szívműködés mellett nem valódi, hanem átvezetett csúcslökést tapinthatnánk és mérhetnénk, a rendes helyen jóval túlterjedőt. Most hasonlítsuk össze vizsgálataim eredményét a csúcslökés eltérését illetőleg K. úr adataival. Előrebocsátom, hogy szívcsúcslökés alatt értem a szív legkülső és alsó részének lökését, mely a bal 5 —6-dik hordaközt körülírtan kiemeli, s mely a legtöbb esetben a bal bimbó- és szegymelletti vonal közt tapintható. A szívcsúcslökésre nézve találtam, hogy annak eltérése a rendestől jobboldali fekvésnél 60 esetben esetenkint=0—4 cmtr.; 3-szor=0 cmtr.; 44-szer=1—2 cmtr.; 10-szer=2—3 cmtr. közt; 3-szor=3—4 cmtr. közt; az eltolatások összege 105.5, az átlag 1.7 cmtr. Baloldali fekvésnél esetenkint=0—5 cmtr.; 3-szor=0 cmtr.; 16-szor=1—3 cmtr.; 20-szor=2—3 cmtr.; 17-szer=3—4 cmtr.; 4-szer=4—5 cmtr.; az eltolatások összege=179,7 cmtr.; az átlag=3 cmtr. Oly számok: ') Gerhardt, Unters, über di? Herzd. etc. Archiv für phys. Heilk. 1858. Bd. II. melyek a csúcslökés kitörésének Gerhardt 1) leírása után vett távolságához m ig2—7 cmtr. igen közel állanak. Ezek szerint a szívcsúcslökés a rendes helyétől baloldali fekvésnél a bimbóvonalig térhet ki, sőt valamivel azon túl is. K. úr azt mondja, hogy a térköz 8—11 cmtr. közt ingadoz. Ezen számok minimuma jóval túlhaladja az enyéim maximumát, sőt a csúcslökésnek Gerhardt által meghatározott legnagyobb kitérését is a 9 cmtr., mely akkor áll elő, ha az illető jobb oldalról bal oldalra fordul. E szerint rendesnek kellene tekintenünk, hogy a csúcslökés baloldali fekvésben eredeti helyéből a mellső hónalvonalig, sőt ezen túl is kitérhetne, mi sem Gerhardt, sem az én adataimból nem tűnik ki. Az igaz, hogy K. úr katonái izmos, jól kifejlett egyének, kik a gyakorlat által széles mellkasra és nagy szívmozgékonyságra tehettek szert, azonban vizsgált orvosnövendékeink is többnyire jól megtermett egyének, kiknek bal mellkas-átmérőjük 40—48 cmtr., s kik egyebekre nézve is mérkőzhetnek K. úr katonáival. Én tehát nem ebben, hanem abban találom a csúcslökésre vonatkozó adataink lényeges eltérésének okát, hogy K. úr katonáit nem nyugodt, hanem zaklatott szívműködés mellett vizsgálta, midőn a szívlökések balra messze átterjednek. Ily átterjedt szívlökést valódi csúcslökésként lehet tartani és mérni, sőt mivel a csúcslökés nem egy pont, hanem egy-két újjal befedhető terület, melynek van egy belső, külső kevésbé tapintható, s egy középső legélesebben kiemelkedő részlete, úgy is jöhetett volna méréseink közt, habár csekély különbség ('/2—1 cmtr.) létre, hogy egyikünk a belső, másikunk a külső határt mérte. Én a középet vettem. K. úr még a szívcsúcslökésről következőket mondja, hogy a test helyzetváltoztatása által eltért szívcsúcslökés sokkal erősebb és teljesebb, mint a rendes helyen előforduló. Ezt a baloldali eltérésre nézve, az esetek többségében én is úgy találtam, habár voltak szinte kivételek, midőn az új szívcsúcslökés jóval gyengébb volt, mint a régi, sőt épen nem volt tapintható. Ilyenkor mintegy kiegyenlítés gyanánt a 4- és 5-dik borda közben, a bimbóhoz közel befelé, igen erős lökést éreztem, mely a tompulat külső határa után ítélve, nem a csúcstól, hanem a szomszédos szívrésztől származhatott. Jobboldalra fekvésnél a szívcsúcs vagy épen nem, vagy alig volt kitapintható, minek okát abban vélem rejteni, hogy a bordaközök szűk volta miatt a csúcslökés sokszor a bordaporcz alá esik. Ily alkalommal a csúcslökés helyének meghatározására nézve a szívtompulat külső határa volt irányadó. Vájjon csúcslökés volt-e az, mit K. úr a futtatás után hanyatt fekvőknél a gyomorgödör közepén tapintott, vagy talán sokkal inkább a jobb szívgyomor által eszközölt felhajtási lüktetés!? A hogy a csúcslökés helyzetváltoztatásának haladását bal oldalon fekvés alatt másodpercenkint kitapintotta. Ebből annyit találok igazolva, hogy némi időbe kerül, míg a csúcslökés legnagyobb kitérését eléri, de az eltolódás állomásait másodperczre kitapintani nem tudtam. Minő az arány a bal mellkas kerülete és baloldali szívcsúcs-eltolatás közt egyfelől, az előbbi és a rendes szívcsúcslökés helyének távola közt a szegycsont közepétől másfelől, azt következő táblázat mutatja cmtr.-ekben. Ezenáblázatból kiderül: Hogy némi arány mutatkozik a mellkas kerülete és szívcsúcs helye közt baloldali fekvésben, de ez távol van attól. Esetszám Bal mellkas kerülete Baloldali eltolódás átlaga Szívcsúcs távolság ingadozik * Szívcsúcs távolság átlaga 3. 36—38 2-8 6-7 6-8 8. 38—40 2-6 5-5—7-5 6-25 15. 40-42 2-9 5—97 15. 42—44 2-3 6-9-7 7-25 12. 44 -46 3-3 6—8-5 7-5 6. 46—50 3-8 7-5—108 *) Lehrb. der Ausc. und Perc. p. 47. 2. Aufl. 510