Orvosi Hetilap, 1877. szeptember (21. évfolyam, 35-39. szám)
1877-09-16 / 37. szám
— — felhámmal fedett felhámcsücsök (d) nyúlik a tömlő űrébe, s az ezeket borító rostos kötszövet vékony kötegeket képezve (e), hosszant áthúzódik a tömlő űrén és azt több rekeszre osztja. A rekeszek szabálytalan alakúak, s úgy mint a kifejlett tömlők finoman szemcsés anyaggal és abban felfüggesztett kerek sejtekkel vannak kitöltve. Vizsgálatunkat ezután kiterjesztettük azon szemölcsökre, melyek a rendesnél csak valamivel nagyobbak, de különben eltérést egy rendes gombaforma szemölcstől nem mutatnak. Egy ily szemölcs hosszátmetszetét a 3-dik ábra mutatja. A szemölcs felületéről több hosszú, néha el is ágazó, hengerhámmal fedett csap nyúlik a szemölcs testét képező kötszövetbe. Ezen kötszövet részint erősebben összeforrt kötegekből áll, melyek a szemölcs környi részeiből annak központja felé vonulnak, részint pedig lazább kötszövetből, mely a tömöttebb kötegek közt fennmaradt hézagokat kitölti. Ezen lazább kötszövetben különböző alakú, de mégis nagyrészt rendületlenül öblös, hengeres csatornák láthatók, kitöltve oly állománnyal, mint milyet az 1-ső és 2-dik készítmény tömlőiben írtunk le. Ezen többszörösen megszakasztott csatornák a szemölcs kocsánya felé vonulnak, s azon át a nyelvbe folytatódni látszanak. A rajzon a csatornák a-val vannak jelölve, köztük egy viszér é-vel és egy ütér r-vel. Az a kérdés most, mi következmények vonhatók a tömlők fejlődését illetőleg az eddigi szövettani vizsgálatokból? Az előttünk fekvő készítmények közt fennálló kifejlődési összefüggés már a tömlők és a hézagok bennékének hasonlóságából is több mint valószínű; valószínű továbbá, hogy az 1-es készítmény a szemölcsök tömlős elfajulásának magasabb fokát tünteti fel mint a 2-es és ez ismét mint a 3-as számú készítmény; vagyis, hogy az 1- es rajzban az elfajulás eredményét látjuk, a 3-asban pedig annak általunk fellelt legalacsonyabb fokát. Minden valószínűség a mellett szól, hogy ha a 3-as rajzban vázolt csatornák bennéke még inkább felgyülemlik és azáltal a csatornákat annyira kitágítja, hogy a köztük levő kötszöveti gerendák nyomás által elpusztulnak, a 2- es rajzhoz hasonló kórkép fog létrejönni, s hogy ha a 2-es készítmény hézagai még inkább tágulnak, úgy hogy a köztük levő válaszfalak felszívódnak, végre az egész tömlő egyetlen egy űrrel fog bírni, melynek legbelső bélését a szemölcs falához szorított kevés kötszöveti maradék képezendi. Mindevvel azonban még nincsen megfejtve, hogyan keletkeznek a g-as készítmény csatornái? Több módon történhet ez. Az egyik mód az, hogy a szemölcs testét képező kötszövet góczokban akár enyves, akár nyákos elfajulást szenved. Azonban esetünkben hiányzanak ezen elfajulás átmenetei, a csatornákat határoló kötszövet egészen rendes és egyebütt sem mutat az oly változásokat, melyek valami elfajulás felvételére feljogosítanának. Egy másik lehetőség az, hogy a 3-as készítmény csatornái valami előképzett szövetközti hézagoknak kitágulásai által keletkeznek. A nyelv gombaforma szemölcseiben valami mirigyutak kitágulásáról szó sem lehet, mert ilyek itt rendesen lenni nem szoktak és a 3-as készítménynek csatornái azokhoz nem is hasonlítanak. A csatornák rendetlen öblös alakja, de különösen azoknak, valamint a hevenyen vizsgált tömlőknek bennéke azon gondolatra hoztak, valjo? nem-e kitágilt nyirkutakkal van dolgunk ? Ha a nyirknek visszafolyása akadályoztatik, és úgy keletkezhetnek a nyirkedényeken ily tágulatok, mint ahogy a visszeres vér visszafolyásának akadályai következtében viszércsomók fejlődnek. Hogy végre ez esetben a nyirkpangást mi okozta, arra, ha az egész nyelv állott volna szövetvizsgálatol rendelkezésünkre, talán tudtunk volna válaszolni, talán nem is ; adott esetben nagyon sok lehetőség volna gondolható, de miután döntő bizonyító adatokat egyik mellett sem volnánk képesek felhozni, e kérdésnek megoldását másvalaki szerencsésebbre kell bíznunk. Még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy miután ezen rendellenesség által a nyelv semmiféle működésében sem zavartatott és ilyetén elváltozás a nyelven még cosmeticai tekintetek alá sem jön, bárminemű gyógyítási beavatkozás nem lett volna menthető. II. A térdkalács előtti nyáktömlő szemölcsdagja. Egynéhány szó a hámsejtfejlődéshez. P. E., 58 éves, földmives nő. 1876. november hó 25-dikén következő rendellenességgel kereste fel a kir. m. egyetem sebészeti korodáját: A bal térdkalács alsó csúcsának megfelelőleg — a mellékelt I. ábrán lerajzolt — 7 cm. széles, 4 cm. hosszú, harántul kerekded, karfiolszerű termenagyobbodás foglal helyet, mely több gombostűfej, egész mogyorónyi, dudoros felületű, élénk rózsaszínű, nedvező, már kisebb érintésre is vérző, szenyes, bűzös csapadékkal fedett lebenykéből van összetéve. A termenagyobbodás alsó karimájához közel, a középen, mintegy cm. átmérőjű, kimarrott, öblös folytonossághiány látható, felhányt szélektől körülvéve. (I. ábra a). A lebenyek közti rések sárgás, zsírosan szétmálló, könyen kinyomható felhámsejttömegekkel vannak kitöltve. E rések némelyikéből — I. ábra — kutasszal a dag és az azt környező bőr által fedett, egyenetlen, dudoros felületű űrbe juthatni. Az egész termenagyobbodás harántul 5 cmtrt. hosszant 2 cmtr. kitevő alapon, mondhatni kocsányon lóg. A dag felett, a térdkalács közepének magasságában, mély ároktól környezeti, kendermagnyi, szemölcsszerű emelkedés látható. Az ezen szemölcsöt környező árokból a kutasz az imént leírt űrbe hatolhat, melybe az egész szemölcs is visszaszorítható. Mindkét alsó végtag bőrviszerei, különösen a baloldalon néhol kis ujjnyira is kitágultak, megnyúltak, kacskaringós lefutásúak, felettük a bőr igen megvékonyult. Miután késseli műtét után a kitágult visszerekből nagyobb vérzés volt várható, s az asszony korára való tekintettel az veszélyes lehetett volna, a műtét Maisonneuve-féle kacsszorítóval végeztetett és pedig úgy, hogy nemcsak maga az álképlet távolíttatott el, hanem a környező bőrből is köröskörül mintegy hüvelyknyi rész még pedig oly mélyre, hogy műtét után a térdkalács szalaga szabadon feküdt. Az eltávolított rész megvizsgálása alkalmával a dagnak felső részétől, felfelé, a térdkalács felé terjedő, a bursa praepatellarisnak megfelelő, 4 cm. haránt és 25 mm. hosszátmérőjű űr találtatott, melynek belfelületét egész kiterjedésében gombostűfejegész babnyi, részint vékony kocsányon lógó, részint szélesebb alapú dudor lepi el. E dudorok közül némelyek a külső daganathoz hasonlóan sok apró lebenykéből vannak összetéve, míg mások sima felületűek, nem lebenyzettek; némelyek a daganat felületes lebenykéivel összefüggenek. A görssövi vizsgálat eredményeként két készítmény rajzát mellékeljük. A II-vel jelölt rajz a bőr felületén levő dagrészletnek egyik lebenykéjéből való. A kendermagnál valamivel nagyobb szemölcs, sok ehez hasonló boholyszerű czafatból volt összetéve. Ezen boholy alapja lazán összefont kötszöveti rostkötegekből állott, melyek amint a boholyba felhúzódnak, finom kötszöveti szálakká foszlanak szét. A kötszövetszálak közt néhol magányosan, elszórva, néhol ellenben sorjában egymás mellett fekve, kerek finoman szemcsézett sejtmagvak láthatók. A készítmények 763 — — 764