Orvosi Hetilap, 1877. szeptember (21. évfolyam, 35-39. szám)

1877-09-16 / 37. szám

— — felhámmal fedett felhámcsücsök (d) nyúlik a tömlő űrébe, s az ezeket borító rostos kötszövet vékony kötegeket képezve (e), hosszant áthúzódik a tömlő űrén és azt több rekeszre osztja. A rekeszek szabálytalan alakúak, s úgy mint a kifejlett tömlők finoman szemcsés anyaggal és abban felfüggesztett kerek sejtek­kel vannak kitöltve. Vizsgálatunkat ezután kiterjesztettük azon szemölcsökre, melyek a rendesnél csak valamivel nagyobbak, de különben el­térést egy rendes gombaforma szemölcstől nem mutatnak. Egy ily szemölcs hosszátmetszetét a 3-dik ábra mutatja. A szemölcs felületéről több hosszú, néha el is ágazó, hengerhám­mal fedett csap nyúlik a szemölcs testét képező kötszövetbe. Ezen kötszövet részint erősebben összeforrt kötegek­ből áll, me­lyek a szemölcs környi részeiből annak központja felé vonulnak, részint pedig lazább kötszövetből, mely a tömöttebb kötegek közt fennmaradt hézagokat kitölti. Ezen lazább kötszövetben különböző alakú, de mégis nagy­részt rendületlenül öblös, hengeres csatornák láthatók, kitöltve oly állománnyal, mint milyet az 1-ső és 2-dik készítmény tömlőiben írtunk le. Ezen többszörösen megszakasztott csatornák a sze­mölcs kocsánya felé vonulnak, s azon át a nyelvbe folytatódni látszanak. A rajzon a csatornák a-val vannak jelölve, köztük egy viszér é-vel és egy ütér r-vel. Az a kérdés most, mi következmények vonhatók a töm­lők fejlődését illetőleg az eddigi szövettani vizsgálatokból? Az előttünk fekvő készítmények közt fennálló kifej­lődési összefüggés már a tömlők és a hézagok bennéké­­nek hasonlóságából is több mint valószínű; valószínű továbbá, hogy az 1-es készítmény a szemölcsök tömlős elfajulásának magasabb fokát tünteti fel mint a 2-es és ez ismét mint a 3-as számú készítmény; vagyis, hogy az 1- es rajzban az elfajulás eredményét látjuk, a 3-asban pedig annak általunk fellelt legalacsonyabb fokát. Min­den valószínűség a mellett szól, hogy ha a 3-as rajzban vázolt csatornák bennéke még inkább felgyülemlik és azáltal a csatornákat annyira kitágítja, hogy a köztük levő kötszöveti gerendák nyomás által elpusztulnak, a 2- es rajzhoz hasonló kórkép fog létrejönni, s hogy ha a 2-es készítmény hézagai még inkább tágulnak, úgy hogy a köztük levő válaszfalak felszívódnak, végre az egész tömlő egyetlen egy űrrel fog bírni, melynek leg­belső bélését a szemölcs falához szorított kevés kötszö­veti maradék képezendi. Mindevvel azonban még nincsen megfejtve, hogyan keletkeznek a g-as készítmény csatornái? Több módon történhet ez. Az egyik mód az, hogy a szemölcs testét képező kötszövet góczokban akár enyves, akár nyákos elfajulást szenved. Azonban esetünkben hiányzanak ezen elfajulás átmenetei, a csatornákat határoló kötszövet egészen ren­­des és egyebütt sem mutat az oly változásokat, melyek valami elfajulás felvételére feljogosítanának. Egy másik lehetőség az, hogy a 3-as készítmény csatornái valami előképzett szövetközti hézagoknak kitá­gulásai által keletkeznek. A nyelv gombaforma szemölcseiben valami mirigy­­utak kitágulásáról szó sem lehet, mert ilyek itt rendesen lenni nem szoktak és a 3-as készítménynek csatornái azokhoz nem is hasonlítanak. A csatornák rendetlen öblös alakja, de különösen azoknak, valamint a hevenyen vizsgált tömlőknek bennéke azon gondolatra hoztak, valjo?­ nem-e kitágilt nyirkutakkal van dolgunk ? Ha a nyirknek visszafolyása akadályozta­tik, és úgy keletkezhetnek a nyirkedényeken ily tágula­­tok, mint a­hogy a visszeres vér visszafolyásának aka­dályai következtében viszércsomók fejlődnek. Hogy végre ez esetben a nyirkpangást mi okozta, arra, ha az egész nyelv állott volna szövetvizsgálatol rendel­kezésünkre, talán tudtunk volna válaszolni, talán nem is ; adott esetben nagyon sok lehetőség volna gondolható, de miután döntő bizonyító adatokat egyik mellett sem volnánk képesek felhozni, e kérdésnek megoldását más­valaki szerencsésebbre kell bíznunk. Még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy miután ezen rendellenesség által a nyelv semmiféle működésé­ben sem zavartatott és ilyetén elváltozás a nyelven még cosmeticai tekintetek alá sem jön, bárminemű gyógyítási beavatkozás nem lett volna menthető. II. A térdkalács előtti nyáktömlő szemölcsdagja. Egynéhány szó a hámsejtfejlődéshez. P. E., 58 éves, földmives nő. 1876. november hó 25-dikén következő rendellenességgel kereste fel a kir. m. egyetem sebészeti korodáját: A bal térdkalács alsó csúcsának megfelelőleg — a mellékelt I. ábrán lerajzolt — 7 c­m. széles, 4 c­m. hosszú, harántul kerek­­ded, karfiolszerű ter­menagyobbodás foglal helyet, mely több gom­bostűfej­, egész mogyorónyi, dudoros felületű, élénk rózsaszínű, ned­­vező, már kisebb érintésre is vérző, szenyes, bűzös csapadékkal fedett lebenykéből van összetéve. A ter­menagyobbodás alsó kari­májához közel, a középen, mintegy c­m. átmérőjű, kimarrott, öblös folytonossághiány látható, felhányt szélektől körülvéve. (I. ábra a). A lebenyek közti rések sárgás, zsírosan szétmálló, könyen ki­nyomható felhámsejttömegekkel vannak kitöltve. E rések némelyiké­ből — I. ábra — kutasszal a dag és az azt környező bőr által fe­dett, egyenetlen, dudoros felületű űrbe juthatni. Az egész ter­me­nagyobbodás harántul 5 cmtrt. hosszant 2 cmtr. kitevő alapon, mond­hatni kocsányon lóg. A dag felett, a térdkalács közepének magassá­gában, mély ároktól környezeti, kendermagnyi, szemölcsszerű emel­kedés látható. Az ezen szemölcsöt környező árokból a kutasz az imént leírt űrbe hatolhat, melybe az egész szemölcs is visszaszo­rítható. Mindkét alsó végtag bőrviszerei, különösen a baloldalon néhol kis ujjnyira is kitágultak, megnyúltak, kacskaringós lefutá­­súak, felettük a bőr igen megvékonyult. Miután késseli műtét után a kitágult visszerekből nagyobb vérzés volt várható, s az asszony korára való tekintettel az ve­szélyes lehetett volna, a műtét Maisonneuve-féle kacsszorítóval végeztetett és pedig úgy, hogy nemcsak maga az álképlet távo­­líttatott el, hanem a környező bőrből is köröskörül mintegy hü­­velyknyi rész még pedig oly mélyre, hogy műtét után a térdkalács szalaga szabadon feküdt. Az eltávolított rész megvizsgálása alkalmával a dagnak felső részétől, felfelé, a térdkalács felé terjedő, a bursa praepatellaris­­nak megfelelő, 4 c­m. haránt és 25 mm. hosszátmérőjű űr ta­láltatott, melynek belfelületét egész kiterjedésében gombostűfej­egész babnyi, részint vékony kocsányon lógó, részint szélesebb alapú dudor lepi el. E dudorok közül némelyek a külső daga­nathoz hasonlóan sok apró lebenykéből vannak összetéve, míg mások sima felületűek, nem lebenyzettek; némelyek a daganat felületes lebenykéivel összefüggenek. A görssövi vizsgálat eredményeként két készítmény rajzát mellékeljük. A II-vel jelölt rajz a bőr felületén levő dagrészlet­­nek egyik lebenykéjéből való. A kendermagnál valamivel nagyobb szemölcs, sok ehez hasonló boholyszerű czafatból volt összetéve. Ezen boholy alapja lazán összefont kötszöveti rostkötegekből állott, melyek amint a boholyba felhúzódnak, finom kötszöveti szálakká foszlanak szét. A kötszövetszálak közt néhol magányo­san, elszórva, néhol ellenben sorjában egymás mellett fekve, ke­rek finoman szemcsézett sejtmagvak láthatók. A készítmények 7­63 — — 764

Next