Orvosi Hetilap, 1879. április (23. évfolyam, 14-17. szám)

1879-04-20 / 16. szám

7.;■ ■>: ’W~Tty BuDAPEST, 1879 16. sz. ÁPRILIS 20. Előfizetési Ár : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­sítendő!­. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. I­loNI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHARMADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartat­óm : Laufenauer K tr. Az agy, kis agy, nyúlt- és gerinczagy idegelemeinek kórszövettani elváltozásairól górcsövi izzadmányfolyamatok beha­tása alatt. — Puky Ákos tr. A sebkezelésről különös tekintettel Lister módszerére. (Folyt.) — Erős Gyula, tr. Közlemény a budapesti gyógyszertani intézetből. Az illó mustárolaj hatása az állati szervezetre. (Folyt.) — Könyvismertetés. Értekezés a fülbetegeknél alkal­mazható módszerekről, s azoknak kórjelzése és gyógyértékéről. Kún Z. tr-tól. *■— Die Pathologie u. Therapie d. hereditaeren Syphilis. Von Dr. L. Fürth. — Lapszemle A bolygideg hüdéséről. Tárcza : Fodor J. t­r. Az egyetemes kiállítás Párisban 1878-ban. (Folyt.) — Bernáth J. Adatok a magyarországi ásványvizek statistikájához. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Pályázatok. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Az agy, kis agy, nyúlt- és gerinczagy idegelemei­nek kórszövettani elváltozásairól görcsövi izzad­mányfolyamatok behatása alatt. Laufenauer Károly tr., egyetemi magántanár és orsz. tébolydás másod­orvostól. Ha mi az agynak és függelékeinek idegsejt-elemeit részint szellemi működésünk központjának, meg nem zavart öntudatunk tűzhelyének, részint pedig a mozgató- és érzőingerek számára szolgáló, közbeiktatott szerke­zetnek tartjuk , úgy igen természetes, hogy mindazon esetekben, melyekben szellemi életünk bárminemű, kó­ros tüneteit észleljük, a megbetegedett előagy szel­lemi tüneteinek megfelelő tárgyilagos kórbonczi válto­zásokat az említett idegsejt-elemekben kell keresnünk. Rokitansky *), Meschede2), Meynert3) és Tigges-nek4) az idegsejt-elemek kóros elváltozásaira vonatkozó, feltű­nést okozó munkálatai ezen felfogást teljesen igazolták ; későbbi vizsgálók többnyire a fennb­evezettek által meg­kezdett téren kutattak, s részben megerősítették, részben kibővítették azoknak leleteit. Messze vezetne e sorok czéljától, ha a későbbi, he­­lyenkint igen becses vizsgálatokat felsorolnám, melyek e téren végeztettek, s így mint az összes búvárlatok eredményét — dióhéjban — következőket foglalhatjuk össze: 1) hogy az idegsejtelemek kóros elváltozásai csak másodlagos folyamatok, táplálkozási zavarok, előidézve az edényrendszer és a k­ötszövetnek párhuzamosan lefo­lyó kóros folyamatai által; és hogy 2) az előagy egyes, külön tünetek által jellemzett megbetegedései számára, napjainkig állandó és határozott elváltozások még nem találtattak. Hogy a gerinczagygyal — az agy függelékével szemben, melynek megbetegedései többnyire szellemi tü­netek nélkül folynak le — sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk, arra még később visszatérünk. Meynerty egy kitűnően összeállított csoportozatban már régebben megismertette velünk az agykéreg idegele­meinek kóros elváltozásait. Szerinte következő 4 főalakot különböztetünk meg : 1) Az idegsejt magvának hólyagalakú elváltozása. 2) A magosztódás. 3) Az idegsejt hydropicus felpuffadása. 4) Az idegsejt megkeményedése (sclerosis) 5) Molecularis szétesés. 6) Az idegsejtek sorvadása. Maguk a folyamatok azonban, melyek az idegsejtek fent elsorolt elváltozásait előidézik, alig, vagy épen nem ismeretesek. A szerzők nagy része (eltekintve az encephaliticus folyamatoktól) functionális vérbőségi állapotok, pangások, új képletek nyomása, vérömlenyek által feltételezett táp­lálkozási zavarokban és vegyi elváltozásokban keresi a fenti kóros elváltozások okát. Meynert azonban ez irányban is igen becses útmu­tatásokat adott. A protoplasma molecularis szétesésénél így szól: „A kéreg idegelemei mint üregekbe bezárt testek mutatkoznak; ezen üregek létrejövetelét egyálta­lán, s joggal a keményítő folyadék által okozott köz­­anyag-összehúzódásnak tulajdonítjuk.“ Ezen magyarázatot azonban nem tartja helyesnek, mert ily üregek néha opalizáló, halikra-külemű tömeggel telvek, melyet ő ezen lazább összeállású helyekre benyomult izzadmány­­nak, pl. szövetközti vizenyőnek tart. Hogy ezen felfogás nagy mérvben jogosult, azt Meynert későbbi közleményeiben, melyekre még vissza­térünk, megmutatta. Felette ritkán sikerül azonban az idegsejtelemek másodlagos elváltozásainak elsőleges okait a górcső alatt, tisztán és érthetőleg szemlélhetővé tenni. *) Rokitansky. Lehrbuch der path. Anatomie. I. k. 2) Virchow’s Archiv. 35. k. 8) Studien über das path. anat. Material der Wiener Irrenanstalt. Vierteljahrschift für Psychiatrie 1867. 4) Allgem. Zeitschrift für Psychiatrie. 20. k. *) Studien etc. id. helyen.16

Next