Orvosi Hetilap, 1879. október (23. évfolyam, 40-43. szám)

1879-10-19 / 42. szám

--------- ----------------------- —?-----------------. - ’ Budapest, 1879. 42. SZ.OCTOBER Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP, f­ioNI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. 19. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. :1­­3 / T. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre rá írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. HUSZONHARMADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Schwim­mer E. t­r. Lepra előjövetele Magyarországon. (Vége). — Babesiu V. tr. Kórboncztani közlemények a budapesti szegény-gyermek­kórházból. A szívbeli sövény-rendellenességek egy sajátságos alakjáról. — Pollák L. tr. Váltólázsenyv; tünetes fölpir . rendkdvüli kór­boncztani lelet. (Vége). — Lapszemle. A fogak ékalakú folytonossághiánya. — Carbolgypsz lecsupaszított fogbél sapkázására. Tárcza : A budapesti kir. orvos egylet nagy gyűlése 1879. oct. 14-kén. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Pályázatok. Melléklet: Közegészségügy és törvényszéki orvostan 5. száma. Lepra előjövetele Magyarországon. Schwimmer Ernő ny. rk. tanártól Budapesten. (Vége). Ha ezen kis eltérés után fejtegetésünk kiindulási pontjához visszatérünk, ezen források szerint a poklos­­ság előjövetelét hazánkban a középkorban megengedhet­jük ugyan, járványos fellépte azonban nem valószínű. A leproseriák tökéletes hiánya, a kórházak korai alapí­tása mellett,­­és említést arról bizonyosan tettek volna,­ továbbá azon körülmény, hogy a szerzők, kik a pestisről, s más ragályos betegségekről annyit szólnak, épen e pontot nem is említik, legjobban bizonyítják, hogy e kór hazánkban igen ritka, mindenesetre ritkább lehetett, mint a többi Európában. De hogy ez más országokról is áll, bizonyítja az olasz születésű Boniveni, ki a 15. század vége felé Florenzben élt, s egy-egy külföldi betegen észlelt lepraeset alkalmával a következőt írja : „Morbus, qui in Italia pene nunquam visus a medicis, vix diag­­noscitur *)“. A lepra így a 16. század vége s a 17. kezdete körül egész Európában úgyszólván eltűntnek mondható és csak itt-ott egyes területeken, Schweizban, Némethon­ban és Angliában találkozunk vele gyakrabban, de itt is a kormányok intézkedései s az egészségtani szabályok erélyes keresztülvitele folytán tökéletesen eltűnt. Míg Közép-Európa ezen időtől fogva a leprától ment­nek tekinthető, addig a Középtenger partjain, így déli Francziaországban, Olaszország, s Görögország egyes pontjain­) még mindig észlelés alá jut. Rigler adatai sze­rint a) Görögországban még 1851-ben 350 hivatalosan ki­mutatott leprabeteg volt, mi e kór ottani járványos fel­lépése mellett bizonyít. A siciliai tengerparton még az utolsó években igen sokszor fordultak elő lepraesetek, s Próféta 11­) szerint 1876-ban az akkor megbetegedettek ') Hirsch. Hist. geogr. Pathologie. I. p. 308. 3) Diseases of the Skin by Erasmus Wilson, London. 1867 p. 592. 3) Die Türkey u. ihre Bewohner. Wien 1852 p. 114. 4) Recherches sur la lépre en Sicile. Annales de dermatologie et de syphiligrafie. Paris 1876 p. 241. száma 114-re rúgott fel; míg ugyanakkor a Riviera mel­letti), a­hol még ma egy az olasz kormány által 1858- ban restaurált leproseria létezik, a kór a végképi eltű­néshez közel volt. Ez természetesen össze sem hasonlít­ható a lepra kiterjedésével Norvégiában, a­hol 1864-ben 2 millió lakó között állami kimutatások szerint 2182 poklos beteg volt található.2) A magyar tengerparton Fiume közelében e század elején szintén igen elterjedt lepraepidemiát véltek constatálhatni. Skerlievo faluban, Buccari közelében 1790-ben tört ki egy addig egészen isme­retlen ragályos betegség, mely igen gyorsan úgyszólván a magyar part valamennyi lakhelyeire kiterjedt, s mely az akkori osztrák kormányt, valamint a magyar kor­mányszéket a legerélyesebb és legszigorúbb intézkedé­sekre kényszerítette; e nyavalya 1801-től 1835-ig rövid félbeszakasztással valóban járványképen dühöngött. A kór tüzetesebb vizsgálata, s tanulmányozása azonban ki­mutatta, hogy nem a poklosság forgott szóban, a­mint ezt Frank Péter a híres bécsi tanár eleinte hitte, hanem hogy az esetek egy, a helybeli alkalmatlan viszonyok által feltételezett rosz­indulatú bujakórra voltak vissza­­vezetendők.8) Az előadottakban kimerítettem mind­azt, mit a lepra előjöve­teléről hazánkban mondani lehet, a­mikor messzebb fekvő, a kór történetére és hazai viszonyokra vonatkozó részleteket ki nem kerülhettem. A szórványos eseteket illetőleg, melyek honunkban előfordultak, a leg­jobb igyekezet mellett adatokat nem gyűjthettem. E kór bizonyosan nálunk is a legnagyobb ritkaságokhoz tarto­zott, s Bene és Sauer tanárok, kik 3 évtizeden keresztül 1) Köbner. Ueber die Lepra an der Riviera. Arch. f. Dermatol, Wien, 1876 p. 3. 2) Journal of Cutaneous Medicine. London, 1867 p. 467 3) A legtökéletesebb, minden tudni való részletet tartalmazó adato­kat illetőleg 1. Linzbauer 1. c. Budae 1855. Tom. III. Sectio II. p. 602—806 ; később írtak még ezen skerlievo, mai siphilitico ulcerosa, morbus contagi­osus scabioso-venereus elnevezett betegségről: Sigmund Zeitschrift d. Gesellschaft d. Aerzte, Wien 1853 I. p. 50. — Pernhoffer. Untersuchungen u. Erfahrungen über Skerljevo, Wien 1808. — Póor. Gyógyászat 1869. IX. évfolyam 50 sz. stb. \ 42

Next