Orvosi Hetilap, 1879. október (23. évfolyam, 40-43. szám)
1879-10-19 / 42. szám
--------- ----------------------- —?-----------------. - ’ Budapest, 1879. 42. SZ.OCTOBER Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP, fioNIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. 19. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. :13 / T. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre rá írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. HUSZONHARMADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Schwimmer E. tr. Lepra előjövetele Magyarországon. (Vége). — Babesiu V. tr. Kórboncztani közlemények a budapesti szegény-gyermekkórházból. A szívbeli sövény-rendellenességek egy sajátságos alakjáról. — Pollák L. tr. Váltólázsenyv; tünetes fölpir . rendkdvüli kórboncztani lelet. (Vége). — Lapszemle. A fogak ékalakú folytonossághiánya. — Carbolgypsz lecsupaszított fogbél sapkázására. Tárcza : A budapesti kir. orvos egylet nagy gyűlése 1879. oct. 14-kén. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Pályázatok. Melléklet: Közegészségügy és törvényszéki orvostan 5. száma. Lepra előjövetele Magyarországon. Schwimmer Ernő ny. rk. tanártól Budapesten. (Vége). Ha ezen kis eltérés után fejtegetésünk kiindulási pontjához visszatérünk, ezen források szerint a poklosság előjövetelét hazánkban a középkorban megengedhetjük ugyan, járványos fellépte azonban nem valószínű. A leproseriák tökéletes hiánya, a kórházak korai alapítása mellett,és említést arról bizonyosan tettek volna, továbbá azon körülmény, hogy a szerzők, kik a pestisről, s más ragályos betegségekről annyit szólnak, épen e pontot nem is említik, legjobban bizonyítják, hogy e kór hazánkban igen ritka, mindenesetre ritkább lehetett, mint a többi Európában. De hogy ez más országokról is áll, bizonyítja az olasz születésű Boniveni, ki a 15. század vége felé Florenzben élt, s egy-egy külföldi betegen észlelt lepraeset alkalmával a következőt írja : „Morbus, qui in Italia pene nunquam visus a medicis, vix diagnoscitur *)“. A lepra így a 16. század vége s a 17. kezdete körül egész Európában úgyszólván eltűntnek mondható és csak itt-ott egyes területeken, Schweizban, Némethonban és Angliában találkozunk vele gyakrabban, de itt is a kormányok intézkedései s az egészségtani szabályok erélyes keresztülvitele folytán tökéletesen eltűnt. Míg Közép-Európa ezen időtől fogva a leprától mentnek tekinthető, addig a Középtenger partjain, így déli Francziaországban, Olaszország, s Görögország egyes pontjain) még mindig észlelés alá jut. Rigler adatai szerint a) Görögországban még 1851-ben 350 hivatalosan kimutatott leprabeteg volt, mi e kór ottani járványos fellépése mellett bizonyít. A siciliai tengerparton még az utolsó években igen sokszor fordultak elő lepraesetek, s Próféta 11) szerint 1876-ban az akkor megbetegedettek ') Hirsch. Hist. geogr. Pathologie. I. p. 308. 3) Diseases of the Skin by Erasmus Wilson, London. 1867 p. 592. 3) Die Türkey u. ihre Bewohner. Wien 1852 p. 114. 4) Recherches sur la lépre en Sicile. Annales de dermatologie et de syphiligrafie. Paris 1876 p. 241. száma 114-re rúgott fel; míg ugyanakkor a Riviera melletti), ahol még ma egy az olasz kormány által 1858- ban restaurált leproseria létezik, a kór a végképi eltűnéshez közel volt. Ez természetesen össze sem hasonlítható a lepra kiterjedésével Norvégiában, ahol 1864-ben 2 millió lakó között állami kimutatások szerint 2182 poklos beteg volt található.2) A magyar tengerparton Fiume közelében e század elején szintén igen elterjedt lepraepidemiát véltek constatálhatni. Skerlievo faluban, Buccari közelében 1790-ben tört ki egy addig egészen ismeretlen ragályos betegség, mely igen gyorsan úgyszólván a magyar part valamennyi lakhelyeire kiterjedt, s mely az akkori osztrák kormányt, valamint a magyar kormányszéket a legerélyesebb és legszigorúbb intézkedésekre kényszerítette; e nyavalya 1801-től 1835-ig rövid félbeszakasztással valóban járványképen dühöngött. A kór tüzetesebb vizsgálata, s tanulmányozása azonban kimutatta, hogy nem a poklosság forgott szóban, amint ezt Frank Péter a híres bécsi tanár eleinte hitte, hanem hogy az esetek egy, a helybeli alkalmatlan viszonyok által feltételezett roszindulatú bujakórra voltak visszavezetendők.8) Az előadottakban kimerítettem mindazt, mit a lepra előjöveteléről hazánkban mondani lehet, amikor messzebb fekvő, a kór történetére és hazai viszonyokra vonatkozó részleteket ki nem kerülhettem. A szórványos eseteket illetőleg, melyek honunkban előfordultak, a legjobb igyekezet mellett adatokat nem gyűjthettem. E kór bizonyosan nálunk is a legnagyobb ritkaságokhoz tartozott, s Bene és Sauer tanárok, kik 3 évtizeden keresztül 1) Köbner. Ueber die Lepra an der Riviera. Arch. f. Dermatol, Wien, 1876 p. 3. 2) Journal of Cutaneous Medicine. London, 1867 p. 467 3) A legtökéletesebb, minden tudni való részletet tartalmazó adatokat illetőleg 1. Linzbauer 1. c. Budae 1855. Tom. III. Sectio II. p. 602—806 ; később írtak még ezen skerlievo, mai siphilitico ulcerosa, morbus contagiosus scabioso-venereus elnevezett betegségről: Sigmund Zeitschrift d. Gesellschaft d. Aerzte, Wien 1853 I. p. 50. — Pernhoffer. Untersuchungen u. Erfahrungen über Skerljevo, Wien 1808. — Póor. Gyógyászat 1869. IX. évfolyam 50 sz. stb. \ 42