Orvosi Hetilap, 1880. október (24. évfolyam, 40-44. szám)

1880-10-10 / 41. szám

j BUDAPEST, 1886. 41. SZ.­ Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP O­CTOBER 10. MEGJELEN MINDEN VASARNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR­­helyben és vidéken egész évre 1 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesí­­tendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. VoM­­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Pávay G. tr. Közlemény Korányi Fr. t­r. kir. tan. koródájáról. A cresotinsavas nátrium gyógyhatása és alkalmazási módjáról. (Vége). — Mann J. tr. Kézmárszky T. t­r. szülészeti koródájáról. Az arczfekvés művi kezelésének egy esete. — Bókai Árpád tr. A köpetek kór­­jelzéstani szempontból. II. A köpetekben található átalakult emberi szövetrészletekről. III. a) Elődi állatok. — Könyvismertetés. Handbuch der allgemeinen Therapie. Herausgegeben v. Ziemssen. — Lapszenyile. Nagy hengeres csontokon lövés által okozott törési mechanismusról. Tárc­­a: Id. Purjesz Zs. tr. A 16—18. századbeli syphiliographok. — Kézmárszky T. t­r. Körlevél a budapesti gyakorló orvos urakhoz az életbe­léptetendő szülészeti és nőgyógyászati policlinikum érdekében. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az Orvosi Hetilap 1880. october­­decemberi folyamára. — Pályázatok. Közlemény Korányi Frigyes t­r. kir. tanácsos kórodájáról. A cresotinsavas natrium gyógyhatása és alkalmazási módjáról. Pávay Gábor tr. tanársegédtől. (Vég­e). A fenntebb említett 11 pont elseje és másodika az itt közölt táblázatból elég világos. A hőmérések mindig a legszabatosabban vizettek ki, a szer bevétele előtt, továbbá minden adag por után is még 5—6 órán keresz­tül. A harmadik pontra nézve, hogy t. i. a cresotinsavas nátrium által úgy az anyagforgalom, mint a hőtermelés is csökkentetik, következőleg jutottunk tudomásra. Miután a láz alatt a test fehérnyenemű anyagai a fokozott élenyülés következtében gyorsan égnek el, s mint hugyant küszöböltetnek ki a szervezetből, így mi sem látszott természetesebbnek, mint a fokozott anyag­csere végterményeként kiürített vizelet hugyangtartal­­mát a lehetőleg legpontosabban meghatározni úgy a szer adagolása előtt, mint után, természetesen figyelembe véve még e mellett a vizeletnek minden más egyéb viszonyait is. E meghatározások, mint a táblából kitűnik, azt mutatják, hogy a szer adagolása előtt a hugyanynak úgy absolut, mint relatív mennyisége jóval magasabb volt, míg a szer adagolása után tetemesen csökkent az, nemkülönben a fajsúly is. Szabad legyen nekem itt egyet mást a láz alatt történő hugyany-kiválasztásról elmondani, hogy ezáltal némileg kulcsát adjam a táblázatban egy párszor elő­forduló és a szer anyagforgalmat csökkentő hatásá­nak ■fellentmondani látszó hugyanyemelkedés magyaráza­tának. Huppert szabatos vizsgálatai után biztos, hogy a láz alatt kiválasztott vizeletben, a csökkent táp­felvétel­nek daczára a N-tartalmú anyagok vannak tetemesen túlsúlyban. Kitűnik ez kivált akkor, ha normális álla­potban ugyanazon táplálkozási viszonyok mellett a kivá­lasztott hugyanymennyiséget párhuzamba állítjuk a láz alatt kiürített hugyanymennyiséggel. Ha való volna azon feltevés, hogy a hugyany ki­választásának mennyisége mindig aránylagos lépést tart a láz fokával, úgy belőle az következnék, hogy a hugyany mennyiségének magas láznál magasabbnak kellene lenni, mint csekélynél; ennek pedig észleleteim több esetben ellen mondanak, melyek szerint a magas hő daczára a hugyany-kiválasztást főleg mostoha táplál­kozási viszonyok huzamosabban egy bizonyos minimumon tarthatják, s viszont a hugyany-kiválasztás mérsékelt láznál bő izzadás mellett nagyobb lehet, mint igen intens és folytonos láznál. Tény az is, hogy a lázas megbetegedés kezdetén a magas hő daczára igen csekély a hugyang-kivá­lasztás, míg a következő napokon ugyanily hő mellett igen nagy fokot érhet el. Ismeretes továbbá, hogy a hugyany a lázas meg­betegedések lehevülési szakában gyakran nagyobb mennyi­ségben üríttetik ki, mint előbb az igen magas láz alatt, s kiválóan észlelhető e tény a critire végződő meg­betegedéseknél, a­midőn is gyakran a tökéletesen láz­mentes időszakban kiválasztott hugyany mennyisége felülmúlja a láz alatt kiürített hugyany mennyiségét. Ezen epicritikus hugyany-kiválasztás oka felett igen eltérők a nézetek, így például Riesenfeldt) a következőket hozza fel: Ha az epicritikus időszak alatt kiválasztott huggang a felvett tápszerekből eredne, akkor mennyiségének láz után relative csökkenve kellene lenni, s később fokoza­tosan növekednie ; azonban ez nem áll, s így az epicri­tikus hugyanynövekedés okául csakis a fokozott anyag­cserét lehet tekinteni. Mivel pedig a beálló crisis *) *) Wirch. Arch. B. XLVII. p. 130. 41

Next