Orvosi Hetilap, 1881. július (25. évfolyam, 27-31. szám)
1881-07-10 / 28. szám
.Budapest, 1881. 28. SZ. juLIUS 10. ElŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségné nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. 1'foNIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Purjesz Zs. tr. A tetania ok- és gyógytanához. — Petz L. tr. Közlemény a sz. Rókus-kórházi II. sebészeti osztályról. (Folyt.) Arkövy J. tr. A fogak szilárd állományainak kórtana ma és átalakulásainak kilátásai a jövőben. (Vége). — Szekeres J. tr. Rákos vese kiirtása Czerny tnr. által végezve. — Reisz J. tr. Mellüregbeli újképlet. — Könyvismertetés. Lehrbuch der gerichtlichen Psychopathologie von Dr. R. von Krafft-Ebing. — Lapszemle. Heveny izületi csúz esete. Tárcza : Török Aurél tnr. Francziaország emberanyaga demographiai szempontból. III. Páris, 1881. — Az 1881. évi nemzetközi orvosi congressus programmja. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az „Orvosi Hetilap“ 1881. julius—decemberi folyamára. — Pályázatok. A tetania (tetanie) ok- és gyógytanához. Purjesz Zsigmond tr., kolozsvári egyetemi ny. r. tanártól. Azon kóralak, mely 1830-ban Steinheim által mint forró csúz (hitziger Rheumathismus) lett leírva, s mely a szerint, amint a kórokot, a kór lényegét, vagy más betegségekkel hasonlatosságot véltek az elnevezésnél alapul használhatni tetanus intermittens, contracture rheumatismale des nostrrices, spasmus musculorum idiopathicus stb. néven lett elnevezve, ma általában a Corvisart által ajánlott tetanie név alatt ismeretes. Bár, mennyire tudom, a magyar orvosi irodalomban csupán egyszer lettek idevágó esetek (Wittmann: Az arthrogryposisról. „Orvosi Hetilap“ 1872) közölve, mégsem bocsátkozom a kórtünetek részletezésébe, miután utóbbi időben ezen kóralak a nálunk eléggé elterjedt franczia, angol és német irodalomban több ízben lett beható tanulmány tárgyává téve. Jelen soraimnak czélja leginkább csak az, hogy a vezetésemre bízott kórodán a folyó évben ezen betegségre nézve tett tapasztalatokat annyiban ismertessem, amennyiben azok a közlemény címének megfelelőleg újaknak mondhatók. A tetaniánál, rövidebb-hosszabb tartamú szabad időközökben sajátszerű, többnyire az érzési kört illető tünetek előremente után fellépő és a végtagok egészen jellemzetes elferdüléseit eredményező görcsös rohamok olyannyira magukon hordják az önálló kóralak jellemét, hogy az már az első észlelők által is kétségbevonhatlanul el lett ismerve. Még inkább mondható ez ma, miután e bántalom tünetei az utóbbi években tett tanulmányok által mondhatni kibővítve, szilárdabb alapra lettek fektetve. A görcsös rohamok jelzetes voltán kívül már Trousseau írt le egy tünetet, mely által ezen kóralak minden más görcsös neurosistól eltér, melyet első leírója után Trousseau-féle tünetnek neveztek. E tünet abban áll, hogy tetaniában szenvedőknél a végtagok nagy edényeinek, idegeinek néhány másodpercztől, egy perczig tartó összenyomása által a végtagokra, ritkább esetekben a törzsre, igen súlyos esetekben egyéb izmokra is elterjedő görcsös roham idézhető elő. Miután egy később említendő esetben ezen görcsök igen kifejezett alakban voltak jelen, azok leírását itt rövidség kedvéért mellőzhetjük. Miután már Kussmaul, Chvostek és IVeisz észleltek eseteket, melyekben a nevezett görcsök felléptek ugyan az edények nyomására, míg az idegek nyomása útján azok kiválthatók nem voltak, nem tartom feleslegesnek egy eset közzétételét, mely a görcsös elferdüléseket illetőleg igen kifejezett tetaniának volt mondható, míg a roham megszűnte után a Trousseau-féle tünet kimutatható nem volt. Hogy a végtagok görcsei ez esetben alakilag legalább, csakugyan összevágtak a tetaniánál észlelni szokottal, legjobban volt demonstrálható azon szerencsés véletlen által, hogy egyidejűleg került észlelés alá egy másik, később közlendő, már évek óta a mondott kóralakban szenvedő beteggel; de ezen tünet hiányától eltekintve, érdekes ezen eset még kóroktani szempontból is, amennyiben phosphormérgezés folyamában lépett fel, mi eddig tudtommal észlelve nem lett. Az eset H. R., 16 éves leányt illeti, kinek előzményéből felemlítésre érdemesnek csupán azt találom, hogy 1880. September havában phosphorral tett egy— sikertelen — öngyilkossági kísérletet; a jelen öngyilkossági kísérletig rajta semminemű kóros tünet nem volt észlelhető. 1881. márt. 20-kán d. u. 2 órakor 10 csomag gyufának fejét vízbe beáztatta és megitta. 10 percz múlva önkényt hányt, s 5 órakor a Carolina kórház közosztályára lett szállítva, hol cuprum sulfuricum vétele után még kevés nyákos anyagot hányt; a közosztályról 1881. mártius 22-dikén a belkórodára lett áttéve, hol a phosphormérgezésnek már előbb kifejlődésben levő ismert tünetei előrehaladtak. Mártius 23-dikán d. e. 11 órakor a felső és alsó végtagokban igen élénk fájdalmak léptek fel, melyek ellen chloroform-bedörzsölés lett rendelve, de alig vétetett ez foganatba, mindkét kézen a hüvelykujj erősen addukált helyzetbe jutott, a kéz külső és belső széle egymáshoz közelítve lett, a kézközép-ujjízületek meg lettek hajlítva, a kifeszített ujjak szorosan egymáshoz szorítva a kézteszület hajlítva, úgy hogy a kéz az alkar felé nézett. Ezen idő 28