Orvosi Hetilap, 1882. január (26. évfolyam, 1-5. szám)
1882-01-29 / 5. szám
A vasomotorikus zavarok jelenléte a catalepsiánál és a szupornál ezen tünetek értelmezésére a legnagyobb fontossággal bír, mert mindazon leletek- melyek eddig szuporban elhalt betegek bonczolásánál találtattak, csakis ezen az úton fejthetők meg. Azt hiszem azonban, a cataleptikus és szuporosus tünetek kórtani lényegének végleges tisztázásához mindenekelőtt elég bőséges casuistikus anyag szükséges, ingadozó alapú feltevéseken épült röpke életű elméletek helyett, egy jól megfigyelt kóreset bizonyára többet ér és ismereteinket is előbbre viszi. Ezen meggyőződésem nyomán közlöm az alább következő két esetet és utóbírálati megjegyzéseimben csakis az eseteimhez fűződő jelentősebb tényekre leszek tekintettel, s egyebekre nézve az irodalomban elég bőven és lehetőleg behatóan tárgyalt cataleptikus — stuporosus — és hypnotikus állapotokra utalok. I. eset. M. I., 20 éves, izraelita vallásu, bői születésű, Galicziában, a fővárosi szt. Rókus-kórház figyelő osztályára 1877. évi november hó 22-kén vétetett fel, az utczáról hozatott rendőr által állítólagos feltűnő viselete miatt. Atyja és anyja él, egészséges, 2 testvére volt, ezek egyike ismeretlen betegségben halt el. Gyermekkorában meg nem határozható bőrbántalomban szenvedett, ezenkívül több éven át önfertőzést űzött, melyre vonatkozólag beteg azt mondja, hogy erre belső erőszak által lett kényszerítve. Az elemi iskolákat Budapesten végezte közép sikerrel; azt állítja, hogy már itt is üldöztetett, Mózesnek csúfoltatott. Az elemi iskolákból a gymnásiumba lépett, s miután iskolatársai által itt is bosszantásoknak volt tárgya, a reál iskolába ment által. Négy reált végzett, s innen ismét bosszantás, csúfoltatás miatt el kelle maradnia. Beteg azt állítja, hogy betegnek kell lennie, mert az orvosok által kórházba küldetett. Többféle verseket írt, melyeket ő Felségének ajánlott, s most audiencziát akar venni, mihelyt a legfelsőbb helyen megengedik. Beteg azt mondja, hogy eltartóinál lakik szüleinek nem mondhatja őket, mert erre nézve nincsenek bizonyítványai. Egy az osztályon levő betegről azt állítja, hogy ez őt meggyalázta, az önfertőzésnek adta át. Szaglási hallucinátiókban szenved, azt mondja, hogy inge fejére bizonyos szagot áraszt, mely azt eszközli, hogy sokkal többet tud, mint sem tudnia kellene. Hallási hallucinátiók is vannak jelen, mert azt mondja, hogy fülének kalapácsa a dobhártyát nagyon megmelegítette, s e miatt zavart lett. Itt is hall hangokat, de nem szabad megmondania milyeneket, mert elmebetegek közt van ; némely hangok azt mondják, hogy ő áruló. Hozzátartozóinak állítása szerint, M. I. gyermekkorában nagyobb betegségekben nem szenvedett; iskoláit jó sikerrel látogatta, de a magyar nyelvben való járatlansága neki sok nehézséget okozott. Igen sok verset írt és inkább elzárkózott természetű volt. Magaviseletében különben feltűnő rendellességet soha sem vettek észre, kivéve, hogy idegenek társaságában soha sem szeretet időzni, s ha szülői lakására oly egyének jöttek, kiket még nem ismert, rögtön eltávozott a szobából. Egy év óta az iskolát sehogy sem akarta látogatni, azt állítván, hogy a magyar nyelv neki nagy nehézséget okoz, s privatim igyekezett tanulni, hogy mennyit, azt szülei nem képesek megítélni. A figyelő osztályra való felvétele előtt, néhány nappal álmatlanságról panaszkodott; egy délután hirtelen eltűnt hazulról és ezél nélkül bolyonghatott, mert a kapitányság közegei által szállíttatott a figyelő osztályra. Beteg magasabb termetű rosszul táplált, sáppadt bőrszínű, koponya kerülete 570 milliméter; a nyakszirtcsont kissé kiálló esése rohamos; a jobb láta kissé tágabb ; mellkasi és egyéb szerveiben nincs rendellenesség. Széke kellő. Vizellete idegen alkatrészeket nem tartalmaz. Étvágya kellő, magától eszik. Érverése 72—74. Pulsus lágy, alig kitapintható. 22/XI.— 1/XII. Beteg nyugodtan viseli magát, a szellemi tünetek megfelelnek a fent elmondottaknak. Éjjelei azonban nyugtalanok, ilyenkor fel és alá járkál, érthetetlen szavakat beszélget, beteg társainak ágyában vájkál. Kérdőre vonatva, tagadja nyugtalanságát, s azt mondja, hogy ő csendes volt. Emlékező tehetsége nem szenvedett, minden apróságokra jól visszaemlékezik. Elég közlékeny. Hozzátartozói látogatása alkalmával, egész értelmesen beszél, haza kívánkozik ; testvérét azonban saját testvérének nem tartja ; magára keveset tart, mosakodni nem akar; s feltűnőig sok nyálat választ el, melyet szájában tartogat. 15/XII. Beteg foghúsán lábos tünetek mutatkoznak ; hal, lucinátiói és illusiói erélyekben növekednek, úgy, hogy ez által a beteg értelmi sphaerájában nagyobb homály és zavarodás mutatkozik. Beteg újabb és újabb őrjeszméket küld, mozgásaiban beszédében, bizonyos lassúság mutatkozik. Az éjjelek nyugodtabbak, foghúsbaja javult. Hozzátartozói előtt annyira összeszedi magát, hogy ezek alig vannak meggyőződve elmebajáról. 6/1. 1878. Réteg már pár nap óta feltűnőleg keveset mozog, majd felkel, majd ismét fekve marad. 7/I. Beteg ágyában fekve marad, kérdeztetve, hogy mi baja nem ad rá feleletet; fejét mozdulatlan és mereven tartja az ágyban, úgy szintén kezeit azon helyzetben és irányban tartja meg, melyet mi adunk neki, ezen állást megtartja 1o-—-26 perczig is. Hasonlag megtartja fejét és lábait is élő szoborként a neki adott helyzetben ; arczvonásai merevedettek, viaszszerűek. Sem kérdésekre sem magától egy szót sem szól. Szája folyvást nagymennyiségű nyállal van telve. 8. 9. 10/I. Hasonló állapot, beteg keveset, de magától eszik, egész nap fekszik, éjjel nyugodt, szemeit előre mereszti. 11 — 12/I. Betegnél a merevedettség tünetei elmúltak. Agyából felkel, felöltözködik, okát annak, hogy az elmúlt napokban miért volt mozdulatlan tőle kivenni nem lehet. Ismét elég jól beszél, leginkább őrjeszméiről. 13/I. Beteg újólag fekve maradott, száját balfelé elhúzva tartja óra számra (tetania az arczizmokban) ; semmit sem beszél kezein és lábain azonban a catatonia (merevedettség) tünetei nem mutatkoznak. 14—15./I. Hasonló állapot. Folytonosan nyáladzik. 16—19./I. Betegen a merevedettség tünetei nem mutatkoznak. Éjjel csendes. 20—22.I. Ismét merevedettség mutatkozik; semmit sem beszél, de ágyában fekve nem marad, hanem annak szélén ül, vagy valamely sarokban áll. 23 — 24. I. A merevedettség nem mutatkozik. 26—27./I. Beteg reggel felkel, szobája közepére áll és órahosszat nem mozdut, a falra bámul ; kezeit és lábait abban a helyzetben tartja meg, melyet mi adunk neki. Száját nem nyitja ki. Hosszasabb nógatásra, mintegy kilökve mond néhány érthetlen szót fogain keresztül, de ajkait alig emeli meg; magától nem mozdul, csak ha kabátjánál fogva hozzuk magunkkal tesz néhány esetlen lépést, mereven előrevetett lábakkal. A legerősebb csípésre vagy" nyomásra bármily érzékeny" rész legyen is az, még arczizmait sem hozza el; félelem nélkül hagy akár czipősarokkal is lábára taposni, anélkül, hogy a fájdalom legkisebb jeleit külölné. 28—29/I. Az izommerevedettség tünetei engedtek. Beteg megszólítva nem is néz a kérdező felé, hosszasabban ismételt megszólításoknál, melyek őt legközelebbről érintik (haza akar-e menni ?) fejével alig észrevehetőig igenlőig bólint. Asztalhoz ültetve és a tollat kezébe nyomva, nagy nehezen, nehézkes vonalakkal kiírja nevét. „Mi az ön foglalatossága?“ Én itt jártam az iskolába és derék tanítvány akarok inni. „Miért nem akar ön beszélni?“ Én azt akartam mondani, hogy mondják ezt vagy amazt, de nekem nem adtak tanítót. Én tanulni akartam és akarok is és menteni. Én csak az iskolára gondolok. Önkényes mozdulataiban bizonyos feszesség mutatkozik, nagy előkészületekkel, mereven hajlik le a földre, midőn egy elvesztett inggombját felemelte. Beteg a vizeit- és székürítésnek végzésében nem tisztátalan. A nyáladzás folytonosan tart. Fennt leírt tünetek, s főig az izommerevedettség a betegnél váltakozóig alább hagynak és erősbödnek anélkül, hogy