Orvosi Hetilap, 1885. október (29. évfolyam, 40-43. szám)

1885-10-18 / 42. szám

— 1188 — lehozni; végre ezek is nehezen mentek le, úgy hogy alig birt táp-­­­lálékot magához venni. A rekedtség is ez idő alatt oly nagyfokú­­ lett, hogy alig bírták őt megérteni, annál is inkább, mert egyidejűleg az orron át is beszélt. Ezen épen leírt állapot 5—6 nap alatt fej­lődött ki, mely idő alatt azonban általános érzete nem volt semmit sem háborgatva, sőt az első napokban még rendes foglalkozása után is járt. Villamos kezelés mellett mindezen tünetek lassan kint javultak ugyan, de egészen el nem tűntek, s bizonyos fokban még most is fennállanak. Megjegyzettdő, hog­y a folyadék mindig csak a bal orr­üregen jött ki és soha a jobbikon, s hogy a falatokat mindig csak a baloldali garatban fennakadva érezte. A beteg továbbá határozottan azt állítja, hogy az első nyelési adtásnál sohasem érzett nehézsé­get, az ételek csakis mindig a garatban akadtak fenn, úgy­hogy, amennyiben a nyelés a nyelv mozgásaitól, azaz az akarati nyelés mechanizmusától függ, soha működési zavar nem volt nála észlel­hető. Természetes, hogy a tökéletlen táplálás következtében a beteg igen elgyengült, de mihelyt már jobban nyelni tudott, ereje ismét lábra kapott, s rendesen az irodába járt. 1882-dik év nyarán a városligetben hidegvíz,gyógymódot használva, egyszer csak azt vette észre, hogy bal kezének első három csontközti keze feltűnően kezd soványodni; későbben a középső- és mutatóujj mozgásai mindinkább korlátoltabbak lettek, s végre alak­juk is elferdült; később a thenar és antithenar is el kezdett sová­nyodni. A reá következő télen a beteg köhögni is kezdett, s azóta mindig hol többet, hol kevesebbet, különösen reggel és éjjel köhö­gött, többnyire bő sárgás köpettek Mind e bajok tartama alatt a beteg testalkotása nagyon szenvedett, amennyiben az első megbetegedése előtt (1880) 62 kiló súlylyal bírt, s lassan kint­ 52-re és végre 49-re fogyott le, míg az utóbbi években ismét 52-t nyomott. Említenem sem kell, hogy a beteg mindent tett, amit tehetett bajai orvoslása czéljából. Minden évben fürdőhelyeken volt és idehaza a villamozást, másságot és testegyenészetet használta, valamint egyéb symptomatikus keze­lésben részesült. Benső­leg különböző időszakokban fodkalit, brom­­kalit, higany-praeparatumokat stb. vett. Én a beteget először 1883 november havában láttam, s azóta majdnem szakadatlanul alkalmam volt őt megfigyelni. Midőn először hozzám jött, következő jelen állapotot találtam: Status praesens. A beteg kicsiny termetű, középszerű testalkotású, s közép­szerűen táplált, testbőre halaványsárga, koponyája rendes alkotású, kopogtatásra sehol sem érzékeny. A beteg az egész jobb oldalon gyenge fokú mozgási és nagyfokú érzési hüdéssel bír. A mozgási paresis a jobb alsó végtagban egyáltalában nem, az arcában és a nyakon csak még igen gyengén van kifejezve, így pl. a fej még most is kissé a bal váll felé, s az áll kissé jobb és felfelé tartatik (a jobb sternocleido­mastoideus paresise végett). Azonban a paresis legjobban ki van fejezve a jobb felső végtagon és a jobb törzs­félen, ott t. i., ahol egyszersmind, mint látni fogjuk, az érzési bénu­lás is a legnagyobb. A beteg a jobb karral mindennemű mozgást visz véghez, csak hogy az al- és felkartól függő mozgásokat sokkal gyengébben és kisebb elongallókkal viszi végbe, mint a bal karral. A dynamometerrel a beteg a jobb kézzel 5, a ballal 10 kilo­grammot nyom. A­ jobb váll és csecsbimbó 1 centiméterrel lejebb állnak, mint az illető baloldali részek. A jobb scapula belső széle eláll a mellkastól, ami bal oldalt nem vehető észre. Mély belégzésnél a jobb mellkas kissé visszamarad a baloldalitól. A nyelcsap vastagodott, valamivel hosszabb, függőlegesen lelóg az ínyvitorlán, s tökéletesen mozdulatlan mind mechanikai, mind villamos ingerlésnél, vagy phonatiónál. Az ínyvitorla jobb oldalt halaványabb színű, csak igen csekély mozgásokat visz véghez nemcsak anaesthetikus és minden reflectorikus ingerlékenység nél­kül, hanem atrophikus is, különösen az arcus palatoglossus és palatopharyngeusnak megfelelőleg. Bal oldalt az íny vitorla egészen rendes mozgással és ingerlékenységgel bír. A jobboldali garatfél hasonlóképen hűdött, anaesthetikus, semminemű reflex iránt nem inger­lékeny, holott a bal oldalon itt is minden rendes. A gégetükörrel való vizsgálat, amelyet évek előtt Lőri, utóbbi időben Baumgarten Jr. végzett, azt mutatja, hogy a jobb gégeszalag tökéletesen mozdu­latlan. Az egész jobb oldalon a bőr tapintási, hőmérséki és fájdalmi érzékenysége nagy fokban csökkent. A hemianaesthesia az arc­on, nyakon és törzsön a középvonalig terjed, a jobb alsó végtagon azonban csak a bokákig terjed lefelé. A lábon már érzési csök­kenést nem lehet constatálni. A bokáktól felfelé az érzés fokon­­kint csökken, úgy hogy pl. a különbség a jobb és bal oldal között nem oly nagy a térdig, mint ezen felül Legerősebben ki van fejezve a jobb felső végtagon, nyak- és törzsfélen, kevésbé az arczon és a nyelven, s ismét erősebben a jobb conjunctiván, a jobboldali szájpadláson, garatban és a jobboldali gégében. Mind e kültakaró- és nyákhártyarészeken az electrocutan érzés is mind a kétnemű áram iránt nagy fokban csökkent. (Az electro­­muscularis reactióról későbben.) Hogy egyes példákkal szolgáljak, a tapintási érzést illetőleg megjegyzem, hogy a beteg a jobb al-és fel­karon a körző két hegyét még 16 cm-nél sem érzi külön, holott rendesen a 2 körzőhegy a felkaron átlag 7, az alkaron már 4 cm-nél külön érezhető. Az electrocutan érzés csökkenését illetőleg elég megjegyezni, hogy a gége külső villamozásánál a beteg az áramot a jobb oldalon semmit sem érzi, habár az oly erős is, hogy azt bal oldalt nem tűrheti. Az anaesthesia végre kisebb fokban még kiterjed úgy az izomérzésre és izomérzékre, valamint a hallási érzéken kívül a többi érzékekre is. Ami különösen a látást illeti, a jobb pupilla valamivel tágabb a baloldalinál, a fényreflex mindkét oldalt rendes. A jobb szemmel az olvasásnál zavartan látja a betűket, a bal és mindkét szemmel pedig jól olvas. A közelebbi vizsgálatot Victor Jr. barátom végezte. Szerinte a jobb szemmel Jäger 1. sz.-t csak lencse segítsé­gével látja jól. A színérzék rendes , tükörrel más nem volt lát­ható, minthogy a viszerek kissé teltebbek voltak. Azután kis mértékben nystagmus rotatorius volt jelen, de ez valószínűleg vele­született baj lehet. A láthatár jobb oldalt nem terjed annyira oldalvást, mint bal oldalt; a beteg t. i. azt mondja, hogy ha jobb felé visszanéz, a tárgyakat nem látja oly jól és nem lát oly messze vissza, mint bal oldalon ; ez gyenge fokú hemianopsiára mutat, amely talán kezdetben még nagyobb volt, de a beteg arra nem vigyázott. Izgatási tünetek a motorikus sphaerában (contracturák) nem léteznek, de igenis az érzési phaerában, t. i. a már kezdetben em­­­lített zsibbadás és fájdalmak a jobb karban. A beteg ugyanis még most sincs soha fájdalmak nélkül, csakhogy azok majd gyengébbek, majd erősebbek. Ha gyengék, akkor csak a felső végtagban van­nak, még­pedig a felkar hátsó és külső, az alkar radialis oldalán és a hüvelyk- és mutatóujjban a n. musculocutaneusnak, a n. radialis külső bőrágának, valamint ezen idegtörzs újs­ágainak meg­felelőleg. Ha a fájdalmak középszerűek, akkor a felső végtag egész­ben és valamennyi ujj fájdalmas. Ha végre a fájdalmak igen erő­sek, akkor azok a jobboldali nyakra és mellkasra, sőt a fejre is kiterjednek. Az első időben a fájdalmak mindig erősek, vagy középszerűek voltak , most azonban legtöbbnyire gyengék és csak ritkán középszerűek, vagy erősek. Időjáráshoz nincsenek ugyan kötve, de általában télen mégis többször jönnek elő erős fájdal­mak, mint nyáron. Ha továbbá sokat beszél, előolvas, vagy kedély­hangulata izgatott, akkor is erős fájdalmakat kap. A zsibbadás mindig csak az ujjakban van. Vasomotorikus tünetek nem tapasztalhatók a betegnél; trophikus tünetekből megemlítendő a herpes zoster, amely már többször a mellkas hemiplegikus oldalán mutatkozott, azután a nyelcsap vas­­tagodottsága és nagyobb hosszúsága. A bal felső végtagon egészen más kóros viszonyokat lehet találni. A bal kéz ugyanis igen elsoványodott, a csontközti közök igen behorpadtak és a thenar,­s antithenar ellapultak. Az alkaron az atrophia csak a kettő felett feltűnő, kevésbé annak középső és felső részén. A felkaron térfogat-apadás nem látható, de méré­sek által összehasonlítva a jobboldalival az itt is kimutatható. A körnlet ugyanis a felkar közepén (a m. deltoideus insertiója alatt), az alkar legvastagabb és legvékonyabb részén volt jobb oldalt: 20'8—20'7—15, bal oldalt 19'8 —19-7 —13'5 cm. A különbség tehát a jobb és bal oldal között a felkar közepén és az alkar leg­vastagabb részén 1 cm., közvetlenül a keztő felett­i­5 cm. volt. A bal kéz egészben kissé adductióban van, azaz a singi oldal felé tartozik. A mutató- és középújj karomalakot mutatnak, s azon 11, 7

Next