Orvosi Hetilap, 1885. november (29. évfolyam, 44-48. szám)

1885-11-08 / 45. szám

J Budapest, 1885 45. sz. N­OVEMBER 8. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP, HIONI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBOVÁRLAT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁR :helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesí­­tendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. HÚSKORKILENCKEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Hutyra F. tr. A gerinczagy sarcomájának egy esete. — Scheiber S. H. tr. Idegkórtani közlemény apoplectikus rohamok után észlelhető némely ritkább tüneményekről egy igen complicált és több más idegkórtani eset kapcsán. (Vége.) — A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1885. October 31-dikén. Havas Adolf tr., sichen ruber planus esete. K­étli Károly t­r., adatok az együttérző ideg élet-és kórtanához. Hutyra tr., kórboncztani készítmények. Portik Ottó tr. kórboncztani készítmény. — Könyvismertetés. Die Antisepsis bei Schwangeren, Gebären­den und Wöchnerinnen, mit einem Anhänge über den Gebrauch von Quecksilberchlorid als Desinfectionsmittel in der Geburtshilfe, von Dr. Camillo Fürst, Docent für Geburtshilfe und Gynäkologie in Graz. — Lapszemle: A pylorus resectiója. Tárcza : Hirschler Ignácz tr. Megemlékezés Bókai János tr., a budapesti kir. orvosegylet volt elnökéről. — Heti szemle. Ismét a Josefinum. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet : Kőmetszetű tábla Hutyra F. tr. czikkéhez. A gerinczagy sarcomájának egy esete. Közli Hutyra Ferencz tr., kórboncztani első tanársegéd. A gerinczagy újképleteinek casuistikája csak igen csekély számú esetet ölel fel, s ezeknek túlnyomó részében, eltekintve egyes fertőző betegségek helybelisített daganatszerű terményeitől, kötszöveti histioid újképlet képezi az észlelés tárgyát. Virchow') a központi idegrendszernek általa neurogliának elnevezett köt­­szövetéből fejlődő új képletek egy részét több tekintetben saját­szerű, a közönséges kötszöveti növedékektől eltérő viselkedésük folytán külön osztályba sorozta és számukra a glioma nevet hozta javaslatba, mely elnevezés annak daczára, hogy szerzőjének a­­neurogliát illetőleg kifejtett nézetei újabb kutatások alapján több tekintetben módosulást szenvedtek, jelenleg általánosan el van fogadva, míg a Klebsa) által ajánlott neuroglioma elnevezés, mely a szóban levő új képletek számára még nagyobb különállósságot akar jelezni és elemeiket csak az idegrendszert megillető sajátságokkal akarja felruházni, nem igen tud magának tért hódítani. Virchow ezen beosztását, amennyiben az nem akar egyebet kifejezni, mint hogy a központi idegrendszer kötszövetéből fejlődő és annak szerkezetét utánzó új képletek sok tekintetben különös, őket jellegző magatartást tanúsítanak és azért külön nevet is mél­tán igénylenek, de egyébként genetikus szempontból a valóságos sarcomákkal ugyanazon beszámítás alá esnek, főleg gyakorlati szem­pontokból czélszerűnek és így tovább is fenntartandónak kell tekintenünk. A nagy rokonságot a kétféle új képlet, glioma és sarcoma között maga Virchow is jelzi, midőn mindkettő alkotó elemeit a neuroglia származékainak tekinti és csak a sejtek számá­tól, némelykor azonkívül azok alakjától teszi függővé az egyik vagy másik elnevezésnek valamely adott esetben való alkal­mazását. Tekintettel e nagy rokonságra feltűnő, hogy míg gliomák a központi idegrendszerben aránylag gyakrabban fordulnak elő, addig az agy- vagy gerinc­velő saját állományából fejlődő sarcomák igen ritkák. Különösen szembeszökő az ellentét a gerinczagynál; míg ugyanis glioma eddig összesen 20 esetben észleltetett *), addig ugyanitt a tiszta sarcoma oly annyira ritka, hogy pl. Virchow saját tapasztalásából vett egyetlen esetre sem hivatkozhatik, Rokitansky pedig mindössze kettőt említ tankönyvében, melyekre nézve azon­ban nincs kizárva annak lehetősége, hogy Virchow meghatározása értelmében tulajdonképen gliomák voltak. Csak Förster* 2 *) hoz fel egy esetet, melyben 18 éves ifjúnál a gerinczagynak majdnem egész hosszára kiterjedő újképletet észlelt, mely tisztán csak orsóalakú sejtekből volt összetéve és így valóságos sarcomának tekintendő, míg másik két esetében az általa sarcomának nevezett újképlet nagy valószínűséggel glioma volt. Még kétségesebbek a górcsövi vizsgálat hiánya miatt a régibb esetek, melyeket Leydens­ idéz (Sonnenkalb, Hutin), s melyek talán fibrosarcomák voltak, míg Trauber­ mysosarcomának egy Virchow-től górcsövileg megvizsgált esetét közli. A bántalomnak ezekben jelzett nagy ritkasága, azt hiszem, eléggé indokolja a következő, egyébként is több szempontból érde­kes eset közlését, mely a sz. Rókus-kórház boncztermében került bonczolás alá. A betegség lefolyására vonatkozó adatokat az illető osztály főorvosa, Bakody Tivadar tanár úr bocsátotta rendelkezé­semre, mely szivességéért kedves kötelességemnek tekintem legjobb köszönetemnek e helyen is kifejezést adni. Malaszevit Menyhért, 2­6 éves, nős, molnár; saját vallomása szerint az 1883-dik év October haváig sohasem volt beteg, s neve­zetesen bujakórban sem szenvedett. A nevezett hó vége felé kelet­kezett betegségét ő maga két lehető okra vezeti vissza. Egy őszi nap estéjén ugyanis nyitott ablak mellett aludt a malom egyik szobájában, miközben az ablakon át behatoló hideg őszi légáram közvetlenül házát érintette huzamosabb időn keresztül. Ezen meg­hűlés után néhány napra hanyatt esett a lóról, mire azonnal dere­kában erős szúró fájdalmak jelentkeztek, melyek többé meg nem szűntek, hanem ellenkezőleg folyton erősbödtek, s rövid idő múlva *) Reisinger: Ueber das Gliom des Rückenmarkes etc., Virchow’s Archiv. 98. Bd. Szerző saját esetével kapcsolatban az irodalomból 19 esetet idéz kivonatban, melyek közül azonban az 5-dik (Schnitze), 9-dik (Simon) és a 10-dikben (u. a.) új képlet, mint olyan tulajdonképen nem is volt jelen. 2) Förster. Handb. d. pathol. Anatomie. 1863. 2-dik köt. 8) Leyden. Klinik d. Rückenmarkskrankheiten. 1874. 4) Traube. Gesamm. Beiträge zur Pathologie u. Physiologie. 1871. II. köt. II. r. 1) Virchow. Die krankhaften Geschwülste. 1864. 2-dik köt. 2) Klebs. Beiträge zur Geschwulstlehre. 45

Next