Orvosi Hetilap, 1886. október (30. évfolyam, 40-44. szám)

1886-10-31 / 44. szám

1277 — — 1278 ! VEGYESEK. Budapest, 1886. octoberhő 25-dike. Az orvosi segélyegylet pénztárába october 4-től 25-ig következő befizetések történtek: Ormay József, Koritnicza 10 frt; Petrovits János, Párdány 4 frt; Anhaltzer Dávid, Dobronok 3 frt. — Egyenkint 2 frtot; Bánét Ignácz, Vadkert; Baky Endre, Öcsöd; Bereczky Endre, Kőbánya; Dorner Béla, Győr; Dobrik Bertalan, Saj­ókaza; Gajeczky András, Kis-Szeben; Gust Henrik, Brassó; Jelencsik Nándor, Privigye; Kellner Mór, Felső-Pulya; Kronberger Adolf, Barcs; Krébesz Ferencz, Pozsony ; Skultéty Tivadar, N.-Szőllős; Ajkay Endre, Sopron; Bratter Kornél, N.-Szent­ Miklós; Horny Ödön, Keszthely; Keith Károly, Lugos ; Nagy József, Solt; Petheő Ernő, Tass; Reiss Adolf, Siklós; Révész Bernát, Tab; Soós József, Mezőtúr; Sélley Imre, Kún-Madaras; Szilvássy János, Gy.­Ditró; Szabadfy János, Szombathely; Szmolay Vilmos, Vinga; Váczy József, Szolnok; Vecsey Gyula, Gödöllő; Wertner Mór, Szempcz; Benedek Károly, Balázsfalva; Jellaschich Károly, Dárda; Kotrba Nándor, Eger; Szülik Károly, Kurtakeszi; Broncs Nándor, Kisjenő; Celler Nándor, Pozsony; Pavelka Ernő, Brassó; Fabritius József, u. o.; Fábry Lajos, Budi; Földi Manó, Kis-Szeben; Hecht Lipót, K.­Szent-Iván; Hajnal István, Békés; Kaufer D., Merán; Kohn Ármin, Hőgyész; Korda Elek, Tasnád; Kiasz Pál, Póla; Magyari Károly, N.­Enyed; Pót Radó, Bonyhád; Simonyi Adolf, Esztergom; Rosenbaum Illés, Baán; Schasser Márton, Erked; Szommer Antal, Balatonfőkajár; Zakariás István, Cs.-Szépvíz; Berger Lipót, Czegléd; Blumgrund Samu, Bozovits; 1 — — Heti szemle. Budapest, 1886. October 21-én. — Cholera a fővárosban. A cholera megbetegedések száma a lefolyt héten örvendetes apadást mutatott, mit nem annyira az ez idő alatt végrehajtott szigorúbb fertőztelenítő eljárásoknak, mint inkább az azóta beállott hűvösebb időjárásnak tulajdoníthatunk.­­ Octoberhó 22-kén ugyanis előfordult 30 megbetegedés és 14 haláleset; octoberhő 23-kán 25 megbetegedés és 11 haláleset; octoberhő 24-kén 15 megbetegedés és 10 haláleset; octoberhő 25-kén 14 megbetegedés és 14 haláleset; octoberhő 26-kán 9 megbetegedés és 10 haláleset; octoberhő 27-kén 10 megbetege­dés és 13 haláleset; octoberhő 28-kán 6 megbetegedés és 6 halál­eset. Összesen tehát a járvány fellépése óta 1134 megbetegedés és 587 haláleset fordult elő. A járvány halálozási aránya, mely a múlt hét végéig 39.90 °/o­ kot tett ki, ezzel 51.79 °/C-ra növekedett. A tiszti főorvosi hivatalnak ez évi octoberhő 14-kétől 21-ig terjedő heti kimutatása szerint előfordult a II. kerületben a megbetegedés (meghalt 2); a III. kerületben 3 (meghalt 3); a IV. kerületben 4 (meghalt 3); az V. kerületben 7 (meghalt 5); a VI. kerületben 80 (meghalt 42); a VII. kerületben 77 (meghalt 39); a VIII. kerületben 59 (meghalt 28); a IX. kerületben 19 (meghalt 8); a X. kerületben 6 (meghalt 5); a kórházakban 23 (meghalt 12). September­ nó 7-től octóber hő 27-kéig a barakk-kórházba összesen felvétetett 719 cholerabeteg (494 férfi 225 nő), kik közül gyógyult 305 (209 férfi 96 nő) ( 42,4 °/0 ; meghalt 332 (227 férfi, 105 nő) = 46 2 °/C ; további ápolás alatt maradt 82 (58 férfi 24 nő). A kiküldött kormány biztos egyébként a járvány elfojtására, s a rendeletek pontos végrehajtására irányított eljárásában dicsé­retes buzgalmat fejt ki s úgy látszik az ő buzgalma nagyobb tevé­kenységre sarkalta a hatósági közegeket is. Gondos ellenőrzése a kerületi bizottságok tevékenységének, a járványkórház eddig elég­telen orvosi és ápolói személyzetének szaporítása s a túlzsúfolt lakások ellenőrző szemléje, szükség esetén kiürítése örvendetes eredményei ezen tevékenységnek. Azonfelül a járványbizottság újabban erélyesebb intézkedéseket tett a choleránál sokkal nagyobb mérvű himlőjárvány terjedésének meggátlására is, melyek nemcsak a már megbetegedettek általi terjesztést akadályozni, hanem a meg­betegedéseknek elejét venni hivatják, így a tanuló ifjúság oltását ellenőriztetni, a felnőtteknek az újból oltást ajánlani, a cselédség beoltására gondot fordítani szükségesnek határozta s remélhető, hogy e határozatainak pontos és szigorú­­keresztül vitele a himlő­járvány elnyomását sikeresen fogja eredményezni. — A sebészet múltja és jövője. A gráczi egyetem újonnan kinevezett sebészettanára, Wölfler Antal Jr., ez évi october­­hó 20-kán foglalta el tanszékét s ez alkalommal igen érdekes módon fejtegette a sebészetnek eddig elért haladását s azon elve­ket, melyeket a sebészetnek jövőre követnie kell, hogy fejlődésé­ben fennakadást ne szenvedjen. Ha kérdjük — úgy­mond — miben áll tulajdonképen a mai sebészet annyira magasztalt fejlett­ségének lényege, úgy arra könnyű a felelet: a másfél évtized óta behozott antisepticus sebkezelés által elért eredményekben. De ha a sebészetnek mint tudománynak fejlődéséről van szó, úgy ezen eredményekben annak haladása nem kereshető. Az antisepticus sebkezeléssel elért eredmények voltak okai annak, hogy a sebészek — hogy úgy mondjuk — antisepticus mámorba estek, s csak az tekintetett jelentékeny sebésznek, ki a többinél jobb eredményeket tudott felmutatni antisepticus sebkezelésével. E törekvések szeren­csére lankadni kezdenek. Szerencsésen túléltük ezen sebészeti ver­senyfutást, mely a sebészetet már-már iparrá sülyedéssel fenye­gette , nyugodtabb felfogás ideje köréig. A sebészetben ébredni kezd azon meggyőződés, hogy bizo­nyos határon túl a fertőztelenítés nem haladhat, ha a szövetek, a sejtek megélhetését koc­kára tenni nem akarja; hogy új műtéteink között sok olyan van, melyet legjobb nem végeznünk, ha az ember életét könnyelműen veszélyeztetni nem akarjuk; hogy Volkmannak azon nyilatkozata, miszerint a genu valgum műtéte Macewen-féle eljárással csak sebészeti kötéltáncz, sok más új műtétre is illik; hogy műtéti beavatkozásaink javalait lassankint lazább, kelleténél tágabb körre terjesztettük ki. Lassankint belátjuk, hogy sok terv­szerűen végzett új műtét — inkább sebészeti pusztítás —, mely közvetlenül jó sikerrel végződött, még távolról sem jelent gyógyu­lást. Az elmúlt évtizedek alatt az antisepticus sebkezelés sok tekin­tetben új világosságot terjesztett a szervek működésére, addigi kórtani fogalmainkra, s ezzel eleget tett a sebészet haladásában. A jövő feladata lesz, hogy a sebészetet mint tudományt is fejleszsze tovább s e tekintetben szoros összefüggését a többi orvosi szak­mákkal meglazulni ne hagyja. A jövő feladata a sebészetnek: 1. a sebészeti kezelés lehető egyszerűsítése, az eszközök és készü­lékeinek egyszerűsítése, egyszerű műtétmodorok kiképzése; 2. az érzéstelenítés javítása, biztosság annak alkalmazásánál s ha lehet megbízható helybeli érzéstelenítés feltalálása; 3. a sebészeti bántal­­mak kóroktanának tanulmányozása, főkép a gümőkór, rák, csont­velőláb, actinomycosis stb. kóroktana; 4. oda irányítandó törek­vésünk, hogy ne csak műtéteinknél szerepeljenek hygienicus tényezők (antisepsis), hanem sebészeti beavatkozás nélkül előálló sebzéseknél is (a csatatéren, gyárakban stb.), heveny és idült fer­tőzési bántalmaknál. Mire nézve a gyárszemélyzet és iparosok ez irányban oktatása lesz legelőször szükséges. Ez előadás lényegében ugyanazt tartalmazza, mit a »british medical Associatione­ ez évi nagygyűlésen John Eric Erichsen mondott. — Átlagos életkor különböző hivatásúaknál. Az újabb időkben összeállított statistikai adatok a különböző hivatással bíró egyéneknél igen érdekes eredményt adtak ezek élettartamának átlagos hosszára nézve. Az átlagos élettartam ezek szerint 58 év kertész, hajós, halászoknál; 54 év pék, serfőző, mészárosnál; 49 év ács, kőműves, festő, mázolónál; 4­7 év lakatos, kovács, asztalosnál; 44 év czipész, szabónál; 41 év kőfaragó, betűszedő, kőnyomdász­nál; 33 év napszámos és cserezőknél. — A szellemi foglalkozást űzőknél átlag 67 évig élnek a papok; 57 évig nyelvészek és tanítók; 54 évig jogászok; 49 évig az orvosok. —­ Ezen adatok­ból láthatjuk, hogy leghosszabb életűek azok, kik munkájukat s szabadban végezik, ezek után azon iparosok, kik élelmi és élvezeti czikkek előállításával foglalkoznak, s legrövidebb életűek a kéz­művesek ; még pedig azon mértékben fogy élettartamuk, a mily mértékben foglalkozásuk súlyosabb; mely körülményen kívül még az ülő életmód, vagy zárt helyen tartózkodás is nagy szerepet játszik.­­ A szellemi foglalkozást űzőknél ismét a falun, szabadabb levegőn tartózkodó papok élnek legtovább s minél kevesebb szabad idő áll az illetőnek foglalkozása szerint rendelkezésére, annál rövidebb az élettartama, mint a jogászoké és az orvosoké, kiknél a sokféle életveszélyes fertőzés lehetősége is számításba jön.

Next