Orvosi Hetilap, 1887. szeptember (31. évfolyam, 36-39. szám)

1887-09-11 / 37. szám

Budapest, 1887. 37. sz. 15­EPTEMBER 11. ELŐFIZETÉSI ÁR­­helyben és vidéken egész évre 10 frt, fél évre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi­­tendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor­ utcza 13. szám, Kilián Frigyes és Grill Richárd könyv­­kereskedésében. ORVOSI HETILAP. 1­foNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. HARMIN­CZEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Ujfalusy József tr. A myxo-oedemáról. — Lenhossék Mihály tr. Közlemény Lenhossék József kir. tanácsos egyetemi ny. r. tanár I. boncztani intézetéből. Közlések az agyvelőről. — Terray Pál tr. Közlemény Korányi Frigyes egyetemi ny. r. tanár II. belgyógyászati kórodájából. Adat vándor tü­dőlok után fejlődött tüdőtályog kóroktanához. — Könyvismertetés. Traité de Prothése buccale et de méchanique dentaire. Par E. Andrien Doct. en méd. etc. — Lapszemle. A hyoscinról. — Amylenhydrat, egy új altatószer. Tárcza : Dirner Gusztáv tr. Úti naplómból. V. Belgium, Louvain, Liege, Grand, Bruxelles. — Heti szemle. Szünidei orvosi cursus. — A budapesti általános poliklinikai egyesület. — A budapesti önkéntes mentőegyesület. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet : Egy kőnyomatú tábla Lenhossék Mihály tr. czikkéhez. A myxo-oedemáról.1) Ujfalusy József tr. kórházi igazgató főorvos. A tudománynak és ügyfeleimnek vélek jó szolgálatot tenni, ha a nyálkás vizenyő — myxo-oedema — két esetét, melyet alkal­mam volt — illetőleg van — észlelni Debreczenben, nyilvános­ságra hozom. Első megfigyelésem 1884. elejére esik, midőn még a beteg­ség létezéséről alig tudtunk valamit. Szerencsére a baj különös fel­lépése s az eddig idegen kórkép által reám gyakorolt benyomás annyira felébresztő érdeklődésemet a bántalom iránt, hogy el nem mulasztom annak lefolyásáról meglehetős terjedelmű feljegyzést tenni, melynek segítségével az esetről kórtörténetet állíthatok össze. A második esetet f. é. június 21-ik óta észlelem. Feltűnő és érdekes, hogy itt olyan egyénekről van szó, kik mint férj és fele­ség benső érintkezésben voltak egymással s aránylag rövid idő alatt elébb a nő, utána a férj esik ugyanazon betegségbe. Ezt tudva, önkéntelenül is eszünkbe ötlik az a kérdés, váljon a myxo­­pedema nem fertőző betegség­e ? Már itt előre bocsátom, hogy a nyálkás vizenyő úgy a kór­tünetekben, mint a kórlefolyásban eseteinknél eltér az eddig észlelt és közzétett kórképektől s míg amazok a betegség idült, az enyémek annak heveny szakát képviselik. Továbbá megjegyzem, hogy a nőnél a nyolcz hónapos lefolyásból ötöt, tehát majdnem három­negyedét egész a halálig végig figyeltem meg; a férjnél pedig a lefolyást a betegség kezdetétől fogva jelenleg is alkalmam van tanulmány tárgyává tenni. Ezen érdekes betegséget Sir W. Gull* 2) írta le legelőször 1873-ban öt nőnél »a felnőttek kreimszerű állapota« név alatt. Majd Ord3) szolgáltatta hozzá az első kórboncztani adatokat s nevezted a betegséget myxo-oedemá­nak. Charcot 4) Franczia-, Spanyol- és Olaszországból látott és közlött hasonló eseteket »Cachexie pachydermique« név alatt. Ezóta több olasz, franczia, angol és , amerikai orvosi lap írt le kóreseteket, a­melyekkel az észleletek­­ jelentékeny számra emelkedtek. Németországból csak ez év elejéről szólnak a közlések Kiess, 1) Erb,2) Senator,2) Landau*) és Zielewitz5) tollából. Hazánkból tudtommal idáig ez az első közlemény e nem­ben. (Két eset.) Kétli ugyan nekem szóval említé, hogy ő már észlelt korosztályán a szt. Rókus-kórházban egy idevágó esetet. Ezzel meg van állapítva, hogy ezen ritka, még kevéssé ismert­­ bántalom egyes esetei hazánkban is előfordulnak. Tehát idáig mint­­­­egy 123-ra tehető az összes orvosi irodalomban megjelent kór­esetek száma. Ezen kórleírásokban a főbb kórtünetcsoportokra nézve bámu­latos összhang mutatkozik, úgy hogy ezekből a bántalomnak egy nyomon járó typicus kórodai képét lehet összeállítani, melynek főbb vonásai: tömött feszes daganatok a köztakarón, kezdődve a fejen s leterjedve a végtagokra; általános s nagyfokú gyengeség; a beszéd sajátságos elváltozása, s végre bizonyos kóros eltérések a szellemi körben, melyek szokatlan szenvtelenséggel kezdődvén, a betegség későbbi szakában egész a bárgyúságig fokozódnak. I. B. Zs., F. F. telekkönyvvezető neje 42 éves ref. jómódú családból. Védhimlővel sikeresen be volt oltva. Édesatyja meg­halt 73 éves korában agyszélhüdésben, édes­anyja él, 69 éves­ korához képest jó erőben és egészségben. Három testvére él, két nővér, egy fivér, mindhárman egészségesek. Egy fiútestvére meg­halt két hetes korában veleszületett gyengeségben. Havi tisztulá­sát 15 éves korában kapta s ez haláláig rendes minőségben, mennyi­ségben és időben jelentkezett nála. Húsz éves korában ment férj­hez, 22 évet élt férjével. Ez idő alatt öt gyermeket szült rendes szülésekkel, a­kik közül egy leány 14 éves korában tüdővészben halt el; két fiú 13, 18 évesek, és két leány 21, 23 éves, él és egészséges. Ez utóbbi férjnél van­­ két gyermek anyja. Betegünk kilenc­ év előtt szült utoljára egy fiút. Gyermekkorában kiállott betegségei: 3 éves korában fogzási görcsöket kapott, a­melyek egész 7 éves koráig egyszer-máskor, habár ritkán, meglátogatták őt. 7 éves korától fogva mindig egészséges volt s előnyösen fej­lődött. Házassága első évében meghűlésből állítólag agybajt kapott, de ebből gyors orvosi segély által egy hét alatt kigyógyult. 1863-ban *) Előadatott a debreczeni orvos-gyógyszerészegylet 1887. augustus hó­r­ikán tartott rendkívüli ülésén. 2) Gull S. W. Brit. med. Joum. 1873. Nov. I. 3) Ord. Medic. Chirurg. Transact. 1878. *) Charcot. Gaz. des Hopit. 1881. Nr. 10. *) Riess. Berliner kiin. Wochenschrift. 1886. Nr. 51-s) Erb. U. o. 1887. Nr. 3. 3) Senator. U. o. 1887. Nr. 9. 4) Landau. U. o. 1887. Nr. II. 5) Zielewitz. Béri. ki. Wschr. 1887. Nr. 22. 37

Next