Orvosi Hetilap, 1891. szeptember (35. évfolyam, 36-39. szám)

1891-09-06 / 36. szám

1891. 36. sz. ORVOSI HETILAP kedvező mozzanatul szolgál az üszög növekedésére. Eseteimben, melyeknél ezen jelenség feltűnt és észlelésem tárgyát képezte, nem volt magzat feltalálható. Érdekes volna oly esetek meg­figyelése, melyeknél a magzat már oly kifejlődést ért el, hogy az üszög eltávolodásakor még feltalálható, tehát nem oszlott fel. Nem zárható azonban ki, hogy ezen jelenség — a méh gyors növekedése — olyan üszögterhességnél, melynél a magzat megmarad — tehát bizonyos fejlettségi fokot ért el — jól megfigyelhető legyen, mivel tudomás szerint az ilyen esetek­ben az üszögelfajulás csak a lepényi területen és kis térfogat­tal fejlődik ki. Küstner lehetségesnek tartja, hogy a bolyhok tömlőcskéi — az ébrényi szívműködés és a bolyhok vérkeringésének kizárásával — közvetlenül az anyai vérből — átszivárgás útján — elegendő tápanyagot nyernek és növekedhetnek, hasonlóan azon termékenyített petéhez, melyben az ébrényi vérkeringés még nem fejlődött ki. Sőt az sem zárható ki, hogy a bolyhok kennekében tartalmazott mucin, nagyfokú duzzadási képessége által egyedül is képes az anyai vérből származó savó által az üszögnek terjedelmes növekedését előidézni. Vannak esetek észlelve, melyekben szülőfájdalmak lépvén fel, a magzat kilöhetett a petéből, az üszög kitolatása pedig hosszabb idő elteltével következett be. Szükséges volna ily eseteknek meg­figyelése tekintettel arra, vájjon a magzat eltávolodása után tapasztalható-e a visszamaradt üszög növekedése. Ily megfigye­lés becses adatot nyújtana az üszögterhesség viszonyainak ismeretéhez. A terhesség idejének pontos meghatározása ismét szempont­ból felette kívánatos lenne. A terhességi jelek volnának hivatva e részben tájékozást nyújtani; ezeket kellő számban fel is találhatjuk, egyeseket — különösen a gyanújelek közül — néha oly kifejezett mértékben és az illetők közérzetére nézve oly nyomasztó hatással, hogy azok befolyása mellett a terhesség csaknem elveszti élettani jelentőségét. A valószínű jeleket fel­használhatjuk a terhesség jelenlétének meghatározására, de annál kevésbé a terhesség idejének megállapítására, úgy hogy azok közül csak a havi vérzés elmaradása lesz azon egyedüli jel, melyet számításaink kiinduló pontjául tekinthetünk. Biztos jelek csak oly esetben fedezhetők fel, melynél a magzat kellő kifejlődést képes elérni, de ezek szintén csak a terhesség meg­határozására, de nem idejére nézve lesznek értékesíthetők, mi­vel a magzat satnyán fejlődik és e miatt a biztos jelek később lesznek feltalálhatók, mint rendes terhesség mellett. Ezért nem lehet a megszületett magzat fejlettségi állapotából — vissza­­hatólag­ — a terhesség tartamára nézve következtetést vonni. A terhesség különben ritkán éri el tartamának rendes végét, többnyire vetélés vagy koraszülés következik be. Char­­pentier (These 1869) 32 esetében jegyezte fel a terhesség idejét és ehhez számítva az ismertetett eseteket, tehát össze­sen 37 eset közül a szülés 19 esetben az első 6 hó alatt, 12 esetben a terhességi idő utolsó hónapjaiban és 2 esetben a terhességi idő letelte után következett be. Az üszög megkésett eltávolodásának esetei a késő szülés és a missed labour felőli nézetekben találhatják megfejtésüket. Jellemző és kórismet jelentőséggel bír azon vérzés, mely üszögterhesség jelenléténél csaknem minden esetben mutat­kozik. E vérzés a terhesség két első hónapja alatt ritka és inkább azon időn túl jelentkezik, melyben rendes körülmények között a lepény fejlődése kezdődik. Terhes nőnél vérzés mutat­kozván a terhesség első felében, első­sorban vetélés bekövet­kezésére gondolunk, ha azonban ezen vérzés kisebb-nagyobb szünetekkel heteken, sőt hónapokon át tart és e mellett a méhet nagyobbodni és a többi terhességi tüneteket kifejezettebb mér­tékben jelentkezni észleljük, önkéntelenül üszögterhességre kezdünk gyanakodni. A terhességi tüneteknek pontos észlelése meg fog őrizni valamely méhújképlet isméjében való tévedés­től. Különösen a méh ter­méjének rohamos — a terhesség előre­haladottságához aránytalan — nagyobbodása fog mint feltűnő jel mutatkozni. A méh növekedvén, tapintata egyenletes ellen­állást nyújt és tapintó érzékünkre nem egy terhes méh, hanem inkább egy összeálló idő­ben mékkel bíró petefészektömlő be­nyomását gyakorolja. Hüvelyi vizsgálatnál a hüvelyi rész válto­zásait nem a méh mekkoraságának, hanem a terhesség idejé­nek megfelelőleg fogjuk találni. A méh aránytalan nagyobbodása tévedésbe ejthetne sok magzatvíz vagy ikrek jelenléte folytán, azonban tüzetes vizsgálat és e mellett a vérzés hiánya meg fog óvni a tévedéstől. A vérzés megjelenését gyakran előzik meg húzó fájdalmak a medenc­eszervekben, méhösszehúzódások és nyálkás, nyúlós váladéknak nagyobb mennyiségű eltávozása. A bekövetkező vérzés eleinte csaknem savós, színtelen , később élénkebb színe­zetű vér és közbe kisebb-nagyobb alvadékok — színre nézve frisebb vagy korábbi vérzéseknek megfelelőleg — ürülnek ki. A vérzést szolgáltató felület a méhűr falzatán különböző magasságban feldietik és így a származó vérzés külső vagy belső lehet: külső, ha a vérző hely a belső méhszájhoz közel fekszik vagy a magasabban fekvő helyről jövő vérzés nagyobb tömege súlyával az üszög laza szövetén át utat tör, míg a méhszájhoz juthat és belső, ha a vérző felület a méhfenék tájékán van vagy ha a vérzés kisebb fokban történt, midőn a kiömlött vér az üszög fürtjei között összegyűl, megürepszik és megalvad. Az üszög megszületésénél a fürtök között kisebb­­nagyobb, különböző színű és így a vérzés különböző idejére mutató alvadékokat találunk elszórva. E lelet megmagyarázza azon jelenségeket, melyeket üszögterhességben szenvedő nőknél észlelhetünk : a gyakori rosszulléteket, elhalványodást, időnkénti fejfájást, ájuldozást, gyorsított szívműködést, néha lázas moz­galmakat, szóval a tüneteknek egy oly csoportját, melyet belső vérzések esetében van alkalmunk láthatni. Nem tévedünk tehát, ha ily jelenségek mellett az üszög tömegébe történt belső vérzésre gondolunk. Midőn az üszög eltávolítása végett kénytelenek vagyunk ujjainkkal a többé-kevésbé tágult méhszájon át a méhűrbe hatolni, úgy a méh alsó részletének mint a méh oldalfalzatának feltűnő elvékonyodottságát fedezzük fel, úgy annyira, hogy vékony hasfalakon át a méhűrben működő ujjainkat külsőleg jól kitapinthatjuk és vizsgáló ujjainkra a méh falzata oly be­nyomást tesz, mintha nem is méhűrbe, hanem egy vékony falzatú feszült hólyagba jutottak volna be ujjaink. A méh falzatának ezen feltűnő vékonyságát oly esetek­nél találjuk, melyekben az üszög nagy tömeget képez és nyil­ván azon aránytalanságban lelhetjük megfejtését, mely a terhes­ség ideje és az üszög túlságos és gyors növekedése által fejlő­dik ki. Mert a méh izomzata csak a terhesség idejének meg­felelőleg gyarapszik és ez által az üszög terjedelmének nem felelhetvén meg, erőművileg tágíttatik, mely tágulás csak falai­nak — izomzatának — kifeszülése és e feszüléshez arányos elvékonyodása által éretik el. Míg az időnként jelentkező vérzéseknek egyik indító okát az üszögöt kitaszítani óhajtó méhösszehúzódásokban találjuk, melyek által bolyhok választatnak le, addig másik okát a méhizomzat ezen túlságos — mondjuk természetellenes — ki­feszültségében keressük, melynek folytán a tápláló véredények is erőművileg folyton feszíttetvén és nyujtatván megrepednek és gyakori úgy rohamos vérzéseket okozhatnak. A megfeszült és repedt véredények összehúzódásra nem képesek, így azok nem szűkülhetnek meg és vérrög sem képződhetvén a vérzés csak mechanikus beavatkozással szüntethető vagy mérsékelhető. A méhizomzat ezen magatartásának ismerése fontos az üszög eltávolítását czélzó műtéti eljárásaink megválasztására és óva int úgy a kézzel mint műszerrel való beavatkozásnál nagyobb erő kifejtésének alkalmazásától. A méhfal áthorzsolása, megrepesztése úgy átsikasztásának veszélye fenyegethet, mely mindenesetre nagyobb, mint az üszög kiküszöbölésekor nyilvánuló vérzésé, melynek egy vagy más módon, de urai lehetünk. Óvakodni fogunk éles vagy kaparó műszerekkel esz­közölni a méh kiürítését vagy esetleg a méh fal­hoz szorosabban tapadó visszamaradt részleteket azokkal eltávolítani, hanem az ily bolyhokat — ha ujjainkkal azok lekaparása nem sikerülne — ott hagyjuk és gondoskodunk a vérzés megszüntetéséről; a visszamaradt részletek — mint a tapasztalat mutatja — a be­álló méhösszehúzódások által leválasztva kilöhetnek, vagy midőn a méhizomzat a méhűrnek megkisebbedése következté­ben összehúzódott és megvastagodott, utólag tompa kaparóval 442

Next