Orvosi Hetilap, 1891. november (35. évfolyam, 44-48. szám)
1891-11-01 / 44. szám
1891. 44. sz. ORVOSI HETILAP szállították, ahol egymás végtében három hónapon át feküdt. A kórházból a nélkül, hogy valamit is javult volna, hazaszállították. Otthon megint csak többnyire feküdt, mert a kínzó csontfájdalmak miatt mankó segélyével tudott csak pár lépést tenni. 1891. április havában az eddigi bajához járult tüdőlob miatt megint a kórházba került, hova a pneumoniának már oldódási szakában vették fel. Ez idő óta az osteomalacia ellen ajánlott szereket végigpróbálták ugyan, a nélkül azonban, hogy állapotában valamely lényeges javulás állott volna be. Végre a beteg 1891. július 1-én hozzám került a következő jelen állapottal: Az összetöpörödött, a csontig lesoványodott, halvány, majdnem cadectikusan kinéző nő ágyában alig tud mozogni. Ha segítséggel nagy nehezen ki is kél abból, lábain alig tud megállani és a körülfekvő tárgyakba kapaszkodva, egy-két csoszogó lépést tenni, amikor is összegörnyedve egyik lábát nagy nehezen emeli a másik elé, miközben igen élénk medencze- és alsó végtagfájdalmakról panaszkodik. A nő magassága 135 cm., nagyfokú ágyék-loidosis, lógó has. A tonna alakú mellkas alsó széle majdnem a csipőtarajokba ütközik. A keresztcsont mélyen a csípőcsontok közé sülyedt, az utóbbiak hátsó szárnyai erősen egymáshoz közelítvek. A csípőtarajok vaskosak, a csípőtányérok mellső részükben befelé meg vannak törve. A szeméremizület tája madárcsőrszerűen előre domborodik. Méretek: a szegycsont alsó végétől a szeméremívig 19 cm. ; a csipőtövisek egymástóli távola 22 cm., a tarajoké 29 cm.; a tomporoké 26 cm.; a conjugata externa 19 cm. A hanyatfekvés a vizsgáló asztalon élénk fájdalmakat okoz. Combjai alig egy arasznyira távolíthatók egymástól. A szeméremcsontok harántága majdnem egyenkezít rést képez egymással, s köztük a mutatóujj alig fér el, úgy hogy a hüvelybe jutni csak a gátnak erősen a végbél felé nyomása után sikerül. Az ülő gumók is annyira egymás felé nyomultak, hogy a medence kimenetén át annak üregében csak két ujj fér be. Az előfok mélyen le- és előre sülyedve könnyen elérhető. A keresztcsont közepe táján harántul megtörve alsó részével erősen mellfelé hajlik, a medence oldalfalai könnyen kitapinthatók, és az izvapák táján a medenczeűr felé domborodnak. A szeméremív szárai némi erőszakkal kissé szétfeszíthetők, de úgy ez a kísérlet, valamint a keresztcsontra gyakorolt nyomás élénk fájdalmat keltenek. Nyomásra a bordák is fájdalmasak. A méh rendes helyzetében, inkább kisebbnek mondható, a petefészkek rendes nagyságban jól kitapinthatók. Július 6-dikán castratio , typikus műtét, alig tartott 12 óráig, mintegy 20 gm. chloroform fogyott el. A méh és függelékei a rendestől valamely szemmel látható eltérést nem mutatnak. A lefolyás teljesen láztalan. Az első két napon a hanyatfekvés annyira fájdalmas, hogy csillapítására morphium-injectiókra volt szükség. Ez időtől fogva a fájdalom fokozatosan csökken. A felkelést az egyik szúrási csatornából kiinduló abscessus, amely láz nélkül képződött, késleltette. Felkelés a 22-dik napon. A 25-dik napon tárgyakba kapaszkodva járkál, kemény faszéken fájdalom nélkül tud ülni. A 31-dik és 32-dik nap odvas fog okozta periodontitis miatt subfebril állapot, ami a rosz fog eltávolításával megszűnt. Ez időtől fogva kinézése feltűnően javul, kitűnően táplálkozik. Minden támaszkodás nélkül jár-kel, azonban még hamar kifárad, amikor keresztjében fájdalmat érez. Augusztus 23-dikán már a lépcsőkön a II-dik emeletről maga megy le a kertbe. Végre szeptember 7-dikén haza bocsáttatik. Minden fájdalom nélkül járkel. Közérzetét és kinézését hasonlítani sem lehet ahhoz, a milyen a felvételkor volt. 2. D. B.-né, 40 éves, VIP., czipész neje, vágai, pozsonymegyei illetőségű, jelenleg pozsonyi lakos. Tisztulását 16 éves korában kapta meg, mindig rendes volt. A betegség első tünetei három év előtt V. terhessége alatt léptek fel, melyek lassan kint annyira fokozódtak, hogy a terhesség második felében már ágyba került. A szülés után sem tudott járni, és e miatt az itteni országos kórházba került. Öt heti gyógykezelés után némileg javulva távozott. Nemsokára újra teherbe esett, s már a negyedik hónapban alig tudott a fájdalmak miatt mozogni. 1890. márcziusban megint a kórházba szállították, ahonnan később szülés végett áttették a bábaképezdébe, ahol június 4-dikén 3900 gm.-os leánymagzatát spontán szülte meg. Innen arcz-phlegmone miatt csakhamar a kórházba vitetett át. Úgy itt, mint később odahaza mindig nyomorék volt. Ehhez járult kétoldali pneumoniával 1891. április havában megint az országos kórházban gyógykezelték. A betegség kikeverése után az előbbi betegnél említett módon mindent elkövettek a csontlágyulás leküzdésére, de mint abban az esetben, úgy ebben is eredménytelenül. Havi baja e szülése óta nincs (szoptatott). Végre intézetembe ugyancsak 1891. július 1-én a következő jelenállapottal vettük fel: A 142 cm. magasságú, lesoványodott, vérszegény betegnek mérsékelt fokú ágyék-lordosisa és lógó hasa van. A keresztcsonti fájdalmak miatt csak tárgyakba kapaszkodva tehet néhány lépést. A csontrendszerre és főleg a medenczecsontokra vonatkozó elváltozások majdnem teljesen megfelelnek azoknak, miket az előbbi esetben már tüzetesen leírtam. S ezért ismétlések elkerülése végett csak a méretek feljegyzésére szorítkozom. A szegycsont végétől a szeméremív felső széléig 18 cm., a csípőtövisek egymástóli távolsága 23; a tarajoké 28 ; a tomporoké 265; conjugata externa 19 cm. A szeméremív annyira összehajlik, hogy szárai közé a mutatóujjat bevezetni nem lehet. Az ülő gumók egymástóli távola 3 cm. A medencze kimenete tetemesen szűkült. Az ülő gumók (narcosisban) kissé eltávolíthatók egymástól. Méh kicsiny, hátradőlve, könnyen előre hajlítható, mindkét petefészek szabadon kitapintható. 1891. július 10-dikén castratio; a kicsiny hasseben át a retroflectált méh és a szűk medenczebemenet miatt a petefészkek kihúzása némi nehézséggel járt. Különben typikus műtét; elfogyott 30 gm. chloroform. Normális lefolyás. A 17-dik napon felkelt. Járása ingadozó, de csontfájdalmai egyáltalán nincsenek. A műtét utáni 26-dik napon (augusztus 6-dikán) kibocsáttatik. Azóta is gyakran látom, teljesen egészséges, kezd hízni, kinézése kitűnő. Az eltávolított petefészkek ez esetben sem mutattak valamely szembeötlő elváltozást. Az igen előhaladott csontlágyulás mindkét esetében a medencecsontok difformitását majdnem egyenlőnek találtuk, sőt a betegség keletkezési ideje is összevág, a gyógyulás tartama mégis szembeszökő különbséget mutat. Amíg második esetünkben a műtét után már egy hónap múlva kibocsáthattuk a nőt, addig első betegünk gyógyulása két egész hónapot vett igénybe. Ennek okát csak abban a körülményben kereshetem, hogy a már köhécselő cadectikus beteg szervezete az ellenállási és reproductív képesség legalsó fokán állott és nem kételkedem abban, hogy ha a műtét előtti állapotában tovább sínlik, a legrövidebb idő alatt a tuberculosis áldozatául esett volna. Amíg az egyiknél a puerperiumon kívül a 4-dik szülés után egy évvel kezdődött a betegség, addig a másiknál a terhesség alatt léptek fel az első tünetek. Az első esetben a havi tisztulás 4 hónap óta teljesen elmaradt. Ezt a körülményt nem vagyok hajlandó a climax jeleként tekinteni, hanem Fehling nézetét osztva, azt hiszem, hogy a peteérés ez idő alatt is megvolt ugyan, de az az annyira aláásott szervezet mellett havi vérzésben nem nyilvánulhatott. Hogy a második betegnél a tisztulás az utolsó szülés után nem jelentkezett, megmagyarázza az a körülmény, hogy az illető a műtét előtti két hónapig szoptatott. Eseteinkben is feltűnik ez egyének nagy termékenysége. Az egyik nő ötször (egyszer ikreket), a másik hatszor szült. Fehling eseteiben a szülések számának átlaga 5'4. (Baumann adatai szerint az osteomaradások fertilitása 6'8 ; Rosenträger szerint 8'2. Ellenben más császármetszésnél csak 37 ; Németországban átalában a nők termékenysége 3'9 szülésnek felel meg.) Mindenesetre feltűnő, hogy amíg Fehling a méh függelékeiben szembeötlő véredényelváltozásokat talált, addig mások és ezek közt magunk is azokban tágult és szaporodott véredényhálózatot nem constatálhattunk. A petefészkek sorozatos metszeteinek microskopikus átvizsgálása már munkában van és amennyiben valamely a folyamat lényegét magyarázó elváltozásokat találnánk, azokról beszámolni nem fogjuk elmulasztani. A kórfolyamat lényegére és okára vonatkozólag azonban még egyelőre a Fehling által adott feltevésekkel kell megelégednünk, mert bizony ez esetben is a praxis jóval megelőzte a theoriát. 541