Orvosi Hetilap, 1891. november (35. évfolyam, 44-48. szám)

1891-11-08 / 45. szám

Harminczötödik évfolyam. 45. szám. Budapest, 1891. november 8. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti egyetem kórszövet­tani és a főváros bakteriológiai intézetéből. Vizsgálatok a syphilis-bacillusról. Marschalkó Tamás dr. lipiki fü­rdőorvostól. A syphilist okozó mikroorganismusok kérdése még­ a mai napig is meglehetősen homályos, daczára annak, hogy maga a syphilis egyike a legrégebben ismert — és a gümőkór után a leggyakoribb — legfontosabb betegségeknek. Bár már igen régi időtől, mondhatni e század elejétől törekedtek a búvárok a syphilis contagium titkaiba behatolni és bár oly neves embe­rek, mint Lostorfer,1 Stricker,2 Köttner,3 Cor­nil,4 Aufrecht­ és Birch-Hirschfeld'’ foglalkoztak behatóan e kérdéssel: e búvá­rok leletei mégsem tarthatnak igényt arra, hogy a syphilis virus kérdését tetemesebben előmozdították avagy tisztázták volna. Luftgarten'1 volt az, a­kitől e tekintetben az első érdem­leges és mondhatni k­itörő munka származik. Ő 1884. őszén syphilitikus szövetekben és váladékokban bacillusokat írt le, melyeket ő egy specifikus festési mód segélyével isolált, a­mely abból állott, hogy az Ehrlich-féle gentiana ibolya-oldatban körülbelül 24 óráig festett szöveteket kálium hypermangani­­cum és kénessavval színtelenítette. Szerinte ezen bacillusok első tekintetre igen hasonlítanak a gümőbacillusokhoz, egye­nes vagy többé-kevésbé meghajtott, néha egész S alakú vagy megtört pálezikákat képeznek, a­melyek hosszúsága 3'/2— 4*/2 fl között váltakozik, vannak azonban nagy számban rövidebbek (3 ft) és hosszabbak is, egész 7 ft nagyok, ez utób­biak valószínűleg kéttagú bacillusok. Vastagságuk körülbelül V4—6/to tesz ki­ rendesen sötétkékek, vannak azonban vilá­gosabbak is. Néha a bacillusok végén gombalakú duzzanatok láthatók. Erősebb nagyításoknál kitűnik, hogy nem egészen sima kontúrokkal bírnak, hanem hullámszerűek és helyen­ként gyenge bevágásokat mutatnak. Némely bacillusok spórá­kat is tartalmaznak, melyek mint világos ovális fénylő pontok mutatkoznak. A bacillusok nem szabadon jönnek elő a szöve­tekben, hanem csakis a sejtekben intracellulárisan és pedig egyenként vagy csoportokban, 2—8-anként, néha egészen egy­másba vannak gomolyodva. Míg ezen bacillusok savak ellené­ben igen érzékenyek és általuk csakhamar elszíntelenednek, addig alkohol iránt igen nagy ellenállást tanúsítanak. Luftgartennel csaknem egyidejűleg, de tőle függetlenül Doutreleponte bonni tanár és segédje Schütz hasonló ered­ményre jutottak, csakhogy ők más festési és színtelenítési eljárást alkalmaztak, a­mennyiben ők 24—48 óráig vizes gentiana ibolya-oldatban festettek, 62/3% légénysavban rövid ideig, ezután 60°/0 és absolut alkoholban színtelenítették s a metszeteket gyenge safranin-oldatban utánfestették. Doutrele­­pont és Schütz bacillusai egészen megegyeznek a Lustgarten-félékkel, a különbség csak az, hogy míg ez utóbbiak kizáró­lag a sejtekben intracellularisan fordulnak elő, addig ők úgy intracellularisan, mint a sejteken kívül körülbelül egyenlő szám­ban találtak bacillusokat. Feltűnő, hogy mind Lustgarten, mind pedig a két utóbbi szerző csak gyér számban és csak a metsze­teknek egy aránylag igen kis részében kaptak positiv bacillus­­leleteket. Lustgarten felfedezése a vizsgálatok egész sorának ki­induló pontját képezte. A búvárok közül némelyek tényleg posi­tiv eredményeket kaptak syphilitikus szöveteknél, így Babes­ három esetben talált bacillusokat elsődleges keményedés és gummosus beszűrődéseknél, de Giacomi­ hasonló eredményre jutott syphilitikus váladékok vizsgálatánál, ő azonban fuchsin­­nal festett és vashalyag, valamint alkohollal színtelenített. A. Gottstein3 ezen módszert syphilitikus szövetek metszeteinél is positiv eredménynyel alkalmazta. Leloirt szintén positiv lele­teket nyert Coutrelepont módszere segélyével, s már-már úgy látszott, hogy a vizsgálatoknak sikerülni fog a kérdést a vég­érvényes megoldás felé terelni, midőn ezek egy felfedezéshez vezettek, a­mely az egész syphilis-bacillus tannak egy erős lökést adott. Cornil már 1885. augusztus 4-dikén közölte az „Acad. de Médecine“-ben, hogy Alvarez és Tuvel'’ egészséges embe­rek nemző részeinek nyálkhártyaváladékaiban bacillusokat találtak, a­melyek alakilag és festési viszonyaikat tekintve a Lustgarten-féle bacillusokkal teljesen megegyeznek. Ők egy csomó ellenkísérlet által akarták tisztázni a syphilis-bacillusok kérdését. Először is a Lustgarten-féle módszer segélyével a legkülönbözőbb syphilitikus szövetmetszeteket vizsgálták, a­nélkül, hogy sikerült volna csak egyetlen egyszer is positiv eredményt kapni, syphilitikus váladékoknál is csak részben, 55 eset közül 33 esetben találtak positiv bacillusleleteket, ellen­ben megtalálták lágy sanker (12 eset közül 3-szor), két herpes praeputialis hólyag és egy pemphigus vulgaris váladékában is a bacillusokat. Legfontosabb volt azonban azon felfedezésük, hogy nem syphilitikus egyének smegmájában (smegma prae­­putiale, perianale et vestibulare) a Lustgarten-féle bacillusok­­hoz mindenben hasonló normál smegma-bacillusok fordulnak elő. A leírás, a­melyet a franczia szerzők az ő bacillusaikról adnak, egészen megegyez a Lustgarten-féle bacillusokéval, itt is meg­van a tuberculosis-bacillusokhoz való nagy hasonlóság, az alak sokfélesége, a pálezikák elhajlása és csavarodása, a komma alakok, a­melyek a cholera-bacillusokhoz feltűnő módon hasonlítanak, az S alakú spirillumok, valamint a Lustgarten által leírt gombalakú végduzzanatok, a szabálytalan szélek és a Lustgarten által spóráknak tartott világosabb pontok sem hiányoznak. A franczia szerzők hangsúlyozzák, hogy ezen bacillusok savak iránt igen nagy ellenállást tanúsítanak, azon­ban absolut alkohol azonnal elszínteleníti őket. Alvarez és Tavel közleményével csaknem egyidejűleg, de­ ­ Lustgarten. Die Syphilisbacillen. Wien, 1885. 8 Doutrelepont und Schütz, lieber Bacillen bei Syphilis. (Aus der Klinik für Svpli. u. Ilautkr in Bonn.) Deutsche med. Wochenschr. Nr. 19. 1885. 1 Cornil et Babes. Les Bactéres p. 666. 2 Neue Färbungsmethode d. Syphilisbacillen. Friedländer’s Fortschr. d. Med. Nr. 16. 1885. 8 Ugyanott. 4 Progrés médical. 1885. Nr. 29. 6 Arch, de physiol, norm, et pathpl. Nr. 7. 1885.

Next