Orvosi Hetilap, 1891. december (35. évfolyam, 49-52. szám)
1891-12-06 / 49. szám
1891. 49. sz. ORVOSI HETILAP képességének, öregeknél senilis, cacectikusoknál más természetű szöveti elváltozásoknak tulajdoníthatjuk azt. Férfiak a nőkkel szemben hurutot okozó behatásoknak inkább vannak kitéve. El nem mulaszthatom megemlíteni, hogy a mennyiben hörghurutról, mint disponáló momentumról szólunk, az alatt csakis a heveny hörghurutot értjük s nem az idült hörghurutot, melynél egészen más minőségű elváltozások vannak s mely, mint a tapasztalat bizonyítja, pneumoniára különösen nem disponál Gyakrabban lehet a pneumoniának endemikus elterjedését, az eseteknek halmozódását látni. Sokan már ebből hajlandóak a pneumonia contagiosus voltára következtetni. Jürgensen a Flindt vizsgálatait említi fel, ki 120 eset 5 6/6 részében frisebb eseteknek régibb esetekkel való összefüggését kimutatta. De azon összefüggés nagyon gyakran igen laza s nem tagadható, hogy a betegség halmozódását nem csak az egymással való érintkezésnek lehet tulajdonítani, hanem más tényezőknek, melyek az emberek nagyobb csoportjánál csak mint alkalmi okok szerepelnek. A tényezők között, melyek endemia fejlődésére alkalmat adnak, elsősorban a meteorologikus viszonyokat kell említeni, így kétségtelen, hogy télen és tavaszszal a megbetegedés gyakoribb, mint nyáron vagy őszszel. A téli és tavaszi félévre a megbetegedések 3—3/4 része esik. A klinika 187 esete az egyes hónapok szerint következőkép oszlott el: áprilisra 87 megbetegedés, márcziusra 33, januárra 29, februárra 21, októberre 18, novemberre 17, májusra 12, decemberre, szeptemberre 9—9, augusztusra 2, júniusra, júliusra 1—1. Az összeállításból különösen feltűnik, mennyivel több megbetegedés esik az év négy első hónapjára úgy együtt véve, mint külön az év többi hónapjaihoz viszonyítva. Mások is azt találták, hogy a megbetegedés tavaszszal még több, mint télen, ellenben Angliában Wilhelm Ziemmsen12 szerint a viszony épen fordított. Hogy az időjárás miképen gyakorolja befolyását, nem tudjuk, mert az itt számba vehető körülményeket egyenként vizsgálva, azok befolyást gyakorolni nem látszanak. Legnagyobb fontosságot a csapadék mennyiségének tulajdonítottak ; az volt a tétel, hogy kisebb mennyiségű csapadék mellett a pneumonia gyakoribb. Ezt találták Keller,3 Seitz,4 Purjesz.5 A magyarázat az, hogy kevesebb csapadék mellett, mikor a talajvíz is mélyebben áll, a talaj felsőbb rétegei kiszáradnak s onnan pathogen microorganismusok könnyebben kerülnek az atmosphaerába. De mások (Hirsch, Flindt) vizsgálatai ezen tételt nem erősítették meg, s helyesebbnek látszik az időjárási tényezőket összeségükben figyelembe venni, mint azt Brunner tette. Ő az időjárás befolyását arra vezeti vissza, hogy az a tüdő physiolog működését növeli-e vagy nem. Olyan időjárási viszonyok, melyek a tüdő functióját növelik, s melyek különféleképen csoportosulva fejthetik ki ezen hatást, a tüdőlob keletkezését előmozdítják. Alacsony hőmérséklégnyomás, kevés vízgőz-tartalom s a relatív vízgőztartalom alacsony foka mellett a tüdőbok leggyakoribb. Azonban azt, hogy ezen tényezők közvetlenül vagy csak közvetve az által, hogy hörghurutot okoznak, disponáló tényezők-e, eldönteni nem lehet. Tekintve azt, hogy pneumonia mindenütt van s mégis a direkt infectio igen ritka, a pneumonia ubiquitaer micro organismusai miasmák vagy azt kell felvenni, hogy az ember száj-, orr- és melléküregeiben igen gyakori pneumococcusok bizonyos körülmények között pathogén tulajdonságokat nyernek. A Friedländer-féle bacillust Emmerich 7 8 a talajban oly helyen mutatta ki, hol pneumonia epidémia volt s ugyancsak a Friedländer-féle bacillust Patvlowskys a levegőben olyankor találta, mikor a vizsgálat helyén többen pneumoniában betegedtek meg, ellenben a diplococcus, mely a pneumoniának sokkal gyakoribb okozója, a szervezeten kivül még kimutatva nem lett s így sokkal valószínűbb, hogy az ember saját maga pneumococcusai nyernek bizonyos körülmények között pathogén tulajdonságokat. A jobb bronchus tágabb voltában keresik annak okát, hogy a jobb tüdő gyakrabban betegedik meg, ámbár ezt általános igazság gyanánt elfogadni nem lehet, sőt a klinikai esetek azt látszanak bizonyítani, hogy a láb a bal alsó tüdőlebenyben gyakoribb. Az észlelt esetek közül a bal alsó tüdőlebenyben 63-szor, a jobb alsó tüdőlebenyben 55 szer, a jobb felső tüdőlebenyben 13 szer, a bal felső tüdőlebenyben 10-szer, a jobb alsó és felső lebenyben egyszerre 12 szer, s mindkét alsó tüdőlebenyben egyszerre 7-szer volt pneumonia, 6-szor a lobos folyamat centrális volt. E statistikai adatokból nem mernék más következtetést vonni, mint hogy a tüdő alsó lebenyeinek pneumoniája gyakoribb, mint a felső lebenyeknek pneumoniája, minek okát eddig nem ismerjük. Az iszákosság nem annyira a megbetegedést segíti elő, mint a lefolyásra gyakorol befolyást. A 187 eset közül 8 volt iszákos. (Folytatása következik.) 1 Ziemmsen’s Handb. clcr spec. Path. u. Ther. V. Bd. 1. Th. 29. old. 2 Deutsche Klinik 1857. 3 JUrgensen, croup. Pneum. 9. old. 4 Bayer, ärztl. Intelligenzbl. 1874. 5 Deutsch. Arch. f. klin. Med. XXXV. Bd. 6 Deutsch. Arch. f. klin. Med. 1891. 7 Fortschr. d. Med. Bd. II. p. 153. 8 Berl. klin Wochensclir. 1885. Nr. 22. 606 Közlemény a budapesti magy. kir. tud. egyetem gyógyszertani intézetéből. Kísérleti adatok az acut phosphormérgezés kezeléséhez. Antal Jánostól. (Vége.) Ezek előadása után áttérek phosphorral tett mérgezési kísérleteimre, melyeknél a kali hypermanganicum híg oldatait vittem a gyomorba mint chemikus ellenmérget, kiindulva az előzőkben kifejtettekből. Kezdetben nyulakon kísérleteztem. Ezek azonban ily czélokra alkalmatlan állatok. Gyomruk még akkor is telve van ételpéppel, ha előzőleg 1 napig éhezteti az ember őket és a beadott kali hypermanganicum ezen péppel érintkezve előbb reducálódik, mintsem már előbb bevitt phosphorral találkozhatnék. Sok kali hypermanganat beadásával megmenthetők ugyan ez állatok, ennek azonban gyakran ellenszegül a gyomornak telt volta, s így a hely szűk, mely csak mérsékes mennyiségű folyadék befogadását engedi meg. Körülbelül azon tapasztalatot tehettem nyulaknál, hogy a gyomorba bevitt phosphor mennyiségéhez képest 20-szoros mennyiség hali hypermanganicumot kellett az állattal bekebeleztetnem */10—*/6 — 1/a—1 %-os oldatok alakjában, hogy őket megmenthessem. Nyulaim 2-—10 egm, phosphort kaptak pl. sesamiban oldva, s erre körülbelül 15 percz múlva az ellenszert több porzióban. Azonban még akkor is, midőn az ellenszer az életet megmenteni nem tudta, világosan látszott annak hatásossága: a kezelt nyulak hosszabb ideig éltek, mint a nem kezeltek, s a szervek elzsírosodása amazoknál korántsem volt oly feltűnő mint emezeknél. Sokkal meggyőzőbbek a kutyákon tett kísérleteim, mely állatok közelebb is esvén az emberhez, ily ezélú vizsgálatokra alkalmasabbak, gyomruk sincs úgy megtelve mint a nyulaké, s ebben is hasonlóbbak a viszonyok az emberi viszonyokhoz. Hogy minél inkább utánozzam a mindennapi életet, nem tiszta phosphort, hanem phosphoros gyufaoldatokat használtam. Az oldatokat úgy készítettem, hogy egy liter forralt tejben 1000 gyufafejet 24 órán át áztattam és a jól összerázott oldatot használtam fel mérgezésre. Kísérleteim a következők: I. csoport, 1891. április 10. Két, körülbelül 25 kgm., tehát egyenlő súlyú kutya 180 kcm.-t kapott külön-külön a leírt módon készült gyufa-oldatból a gyomrába. Az egyik (control) kutyának gyomrát azonnal a méreg beadása után langyos vízzel kimostam mindaddig, míg a gyomorból kijövő víz egészen tiszta nem volt. Az állat a méreg beadása után többé nem evett, folyton feküdt, s április 15-dikétől kezdve véreset hányt, 15-dikén somnolentiába esett és 16-dikán reggel, tehát a megmérgezés utáni hatodik napon halva találtam ketreczében. Bonczolatnál a máj, szív, vesék nagyfokú elzsírosodása állapíttatott meg. A másik kutyának gyomrát nem mostam ki, hanem a phosphor adagolása után néhány percz múlva 2 liter 'Zs'/o-os kali hypermangoldatot öntöttem gyomrába a gyomorcső segélyével Az állat még az