Orvosi Hetilap, 1892. április (36. évfolyam, 14-17. szám)

1892-04-03 / 14. szám

1892. 14. sz ORVOSI HETILAP nem fordul. Hogy Graefe „diffus“ lábokról szól, míg­ mi a fenti leírásunkban a betegség prototypje gyanánt a centrális körülírt beszűrődést mondottuk, az nem képez lényeges eltérést azok után, a miket fentebbi leírásunkban elmondtunk. Fonto­sabb az, hogy e nagy klinikus már a nyomás csökkenésének okáról is nyilatkozik. A „secretorikus kimerülésről“ (secretori­­sch­e Erschöpfung) szólva, a szemet az intraocularis secretio tekintetében úgy tekinti mint egy mirigyet, melynek váladéka az elhasználás növekedésével kiapadóban van, a­mely nézet az alább következő fejtegetésekkel koránt sincsen egyenes ellentétben. Érdekes különben, hogy újabb időben a ciliaris nyújtványok rendszerét mirigyes képlet gyanánt fogják fel, melynek feladata a szem vizes folyadékainak secretiója. Ezen a feszülés csökkenésével járó szaruhártya lobokkal egy különös kórképet állítanak szembe, melynek fő tünete szin­tén a feszülésnek legnagyobb mértékben való csökkenésével járó szemteke-megkisebbedés, a­nélkül, hogy e tüneteken kívü­l a szemteke külső hártyái bármelyikének lobos állapota volna jelen. Graefenek igen érdekes esetében a szemteke con­­fusiója után nagy érzékenység, rohamokban jelentkező fájdal­mak, a látás romlása és a szemteke rendkívüli puhasága és meg­kisebbedése észleltetek. A szemteke megkisebbedése oly szembetűnő volt, hogy a szaruhártyán függélyes csíkok léptek fel, melyek kifejezői voltak a cornea ránezba s­zedődé­­sének. Az egyes rohamok közti időben a szemteke lassanként visszanyerte rendes feszülését, egyidejűleg a látás is kissé javult. Chinin és morphin belső használatára az állapot némi­leg javult. Graefe a phthisis bulbi ezen alakját, mely nézete szerint anyagi szembeli elváltozásoktól függetlenül lép fel, phthisis essentialis­nak nevezi, a­melynek oka az idegek egy közelebbről meg nem határozható megbetegedése, mely neural­­giákat, s a szembeli secretio csökkenését vonja maga után. Ezt az első esetet azután a „phthisis essentialis“ egy egész sora követte az irodalomban; olyan különféle természetű esetek írattak le, melyekben múlékonyan vagy intermittálva a szemteke puhasága volt észlelhető, így Nagel írt le egy esetet, a­hol a hypotonia (a­mely elnevezés szintén Nageltől származik) egy strabotomia után lépett fel, a­mely esetre különben még visszatérünk. Utána más esetek következtek (Landesberg), a­hol a hypotonia cornealis megbetegedések mellett fordult elő, de íratott le néhány olyan is, a­melyek a tiszta (cornealis megbetegedéssel nem complicált) phthisis bulbi essentialis csoportjába tartoznak („Ophthalmomalacia“ Schmidt- Rimpler). Természetes, hogy ez esetek közül első­sorban törülni kell azokat, hol a hypotonia a szemteke sorvadásához s tönkrejutásához vezető kóros folyamatoknak első jele gyanánt lép fel (genyedések, reczehártyaleválás, plastikus cyclitis stb.), miután itt csak azon esetek vehetők tekintetbe, melyeknél — mint azt már Graefe definiálta — a hypotonia a szemteke belső képleteinek lényeges megbetegedése nélkül lép fel s teljes kiegyenlítődésre alkalmas. Fontosságuknál fogva felemlítendők még a herpes zoster ophthalmikus esetek is, mely bántalomnál a corneán számos hólyagosa jelenik meg, a cornea tökéletesen érzéketlen és a szembeli nyomás rendkívül csökkent. Nagel egy „a szem vasomotorikus és secretorikus neu­­rosisairól“ írt munkájában mindazon kóros állapotokat törek­szik felsorolni, melyeknél a szembeli nyomás múlékonyan tete­mes ingadozásoknak van kitéve. Ez a legkülönbözőbb cornea­lis bántalmaknál észlelhető, különösen a phlyktacnás folyama­toknál, de mindennemű trauma után, csekély zúzódások, a cornea elégetése után stb. A szembeli nyomás csökkenésével együtt jár a pupilla megszűkü­lése, a pupilla nehezen tágul az atropin hatására, a felső szemhéj lelóg, bő könyezés s neu­­ralgiás fájdalmak vannak jelen. A szembeli nyomás csökke­nését Nagel az említett esetekben beidegzési hypotoniának (Innervationshypotonie) nevezi. Nagel, Hornernek és Nicati­­nak régibb közleményeire támaszkodva azt állítja, hogy az ok a sympathikusnak betegsége és pedig annak hüdése. Nem akarjuk Nagelt a szemészetnek ezen legsötétebb és ellentmondásokkal teli fejezetébe követni. A szembeli secretio beidegzése tekintetében biztonsággal csak azt tudjuk, hogy azon vizes folyadék elválasztása, melyből az üvegtest és lencse táp­láló anyagaikat veszik, s a­mely az elülső csarnokot s az iris és lencse közti zugot (a hátulsó csarnokot) megtölti, épúgy ideg­befolyás alatt áll, mint egy mirigy elválasztása. Nem szenved kétséget, hogy ezen elválasztás forrása a sugártest és pedig annak sugárnyujtványai és hogy e részeknek boncttani be­rendezése sok lényeges dologban hasonlít egy mirigy szerkezeté­hez. Újabb időben a ciliaris nyujtványokat (összehasonlító bonet­tani alapon) a szem merevencses testének (corpus cavernosum) tekintik, de akár mirigynek, akár merevencses testnek tekint­sük is, kell hogy a sugárnyujtványok beidegezve legyenek s a doncttani vizsgálat csakugyan azt mutatja, hogy a sugárnyujt­­ványokba ömlő erek oly dús ideg- és dúczsejtfonattal rendel­keznek, a melyhez fogható a szervezet igen kevés helyen van, s kevés helyen oly szépen és könnyen ki nem mutatható. A sugártestet valamint a sugárnyújtványokat a két hosszú sugár­­fűtőér (Aa­­ciliares longae) látják el. Ezen erek a szem hátsó pó­lusán a selerát átfúrva lépnek a szemtekébe, s a suprachoroideán ágakra való oszlás nélkül a sugártest határáig haladnak. Ezen ütőerek, melyeket egész hosszukban széles szalagszerű sima izom­csík kísér, saját, könnyen kimutatható ideghálózattal bírnak. Az artériával és izommal párhuzamosan egy idegtörzs halad, melyből egy idegfonat veszi eredését, mely hálószerűen fogja körül az ütőeret. Ezen hálózatban dúczsejthalmazokat találunk. Azonkívül a suprachoroidea dús idegfonatai is a sugártest felületére haladnak, a­hol összetalálkozva egy dúczsejtekben annyira bővelkedő lemezt képeznek, hogy azt régibb boneznokok (Bochdalek) gyűrűalakú idegdúcznak nézték. Ezen idegrostok, a­melyek oly szoros összefüggésben állnak a sugárerekkel és azok ágaival, minden bizonynyal functionális viszonyban is állnak az ütőerekkel. Hogy ilyen functionális viszony tényleg fennáll, azt számos klinikai észlelet is igazolja. De hogy melyik ideg az, mely ezen ütőereket beidegzi, az máig nincs kimutatva, sem donettani vizsgálatok, sem élettani kísérlet által. E tekintetben igen ellentmondók a nézetek. Wegner (1866) azt állította, hogy a Sympathikus izgatására a szembeli nyomás növekszik, mivel szemben Grünhagen és Hippel épen az ellenkezőt bizonyítot­ták be és a trigeminust mondták a szem secretiós idegének. Tény az, hogy az utóbbi észlelet mellett számos klinikai tapasz­talat szól. De ha inkább hajlandók vagyunk is a trigeminust tekinteni a szem secretio idegének, egyelőre nem tudjuk magyarázni, hogyan okozhatja a szaruhártya lobja a szemteke megpuhulását a szembeli elválasztás csökkenése által. Beszűrő­­­dések, fekélyek, sőt a szaruhártya felületes hámfosztottsága, az esetek túlnyomóan nagy számában heves fájdalmakkal, könyezéssel, szemhéjgörcscsel stb. járnak; mindezek olyan tünetek, melyek inkább a trigeminus izgatására és nem bénulására engednek következtetni; pedig ezen izgalmi állapotát a trigeminus­­nak inkább a szembeli nyomás növekedésének, mint csökkenésé­nek kellene követnie. Az esetek legnagyobb számában azonban a tensio sem nem­ emelkedik, sem nem csökken, a­mit talán úgy lehetne magyarázni, hogy a szemteke nyirkerei a nagyobb mennyiségben termelt váladékot is képesek elvezetni. Hogy azonban a trigeminus izgatására hogyan állhat be a szembeli nyomás csökkenése, azt egyelőre azok, kik a nyomás-ingadozá­sok oka gyanánt kizárólagosan idegbeli zavarokat vesznek fel, ésoly kevéssé tudják magyarázni, mint a­hogyan nem magya­rázza e változásokat azon feltevés, hogy ezen esetekben a Sympathikus bénulása folytán csökkent az elválasztás. De ha még ez utóbbit feltennék is, nem tudnák magyarázni, miért áll be a nyomás csökkenése a szaruhártyaláb-eseteknek csekély számában, holott az esetek legnagyobb számában a nyomás sem nem növekedett, sem nem csökkent. De eseteinkben a feszülés csökkenésnek azon okai sincsenek jelen, melylyel igen gyakori tünetként cyclitisnél, choroiditis purulentánál, s a szemteke sorvadásos körfolyamatai kezdetén találkozunk, mi­után, mint már Graefe Albrecht megállapította, sem az irisben, sem a sugártestben plastikus láb nincs jelen. Ha tehát a szembeli nyomásnak a philyd­aenás szaruhártya­­lábok általunk leírt eseteinél észlelhető feltűnő csökkenésének okát a megzavart beidegzésben nem kereshetjük, keresnünk kell ezen oly fontos tünetnek más elfogadható magyarázatát. 162

Next