Orvosi Hetilap, 1892. november (36. évfolyam, 45-48. szám)

1892-11-06 / 45. szám

Harminczhatodik évfolyam. 45. szám. Budapest, 1892. november 6. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ES KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÚRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HÖGYES ENDRE EGYETEMI TANAR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Feg yenezeken végzett vizsgálatok a fülkagyló morphologiai elváltozásaira vonatkozólag.1 Közli: Váli Ernő dr. Már régóta hangoztatott s manapság már mind gyakrab­ban emlegetett nézet a psychiatriában, hogy terhelt elmezavar ­­taknál nemcsak az elmezavar tünetei degenerálódnak, hanem a test egyes részei is a degeneratio kétségtelen tüneteit mutatják. Az elmegyógyászok közül Morei volt az első, ki elrne­­zavartaknál az anatómiai külső elváltozásokat együttesen figyelte meg az elmezavar tüneteivel s szerinte ezek oly annyira együttesen fordulnak elő, hogy a kórisme megállapításánál egyik támpontul szolgálhat az anatómiai elváltozás is. így pl. az anatómiai elváltozások közül: a koponya alakulása, a két arczfél aránytalansága, a fogak abnormis fejlődése és elhelyező­­dése, a nyelv, a nyelvcsap, szájpad és fül eltorzulása, az ivar­szervek elgörbülése stb. stb. manapság az elmegyógyászok részéről ép oly figyelemben részesülnek mint a functionalis zavarok, milyenek pl. az izomrángások, beszédzavar, süket­némaság, kancsalitás, nystagmus, tehetetlenség, a nemi izga­tottság, idegzsábák stb. stb. Elmebetegeknél, idiótáknál és elítélteknél legtöbb anató­miai elváltozást a fülkagylónál találunk; maguk az elme­gyógyászok a betegeik fülkagylóján észlelt elváltozásokat egy gyűjtőnév alá foglalták össze, midőn az ilyen elváltozott kagylót Mord-féle fülnek keresztelték el. Részünkről nem elégedhetünk meg ez általános elneve­zéssel. A fülkagyló egyes anatómiai részeinek morphologiai elváltozásai már tisztázva vannak; csupán az szorul még e tárgy körül taglalásra, vájjon milyen gyakori számban jönnek elő ez elváltozások ép és szabad, tehát normális egyéneknél, elmebetegeknél, idiótáknál és elítélteknél; azaz szabad-e fel­venni a kagyló elváltozásait degeneratio tünetnek avagy nem. Első sorban a koponya- és arczisme-tanulmányozók igye­keztek az arcz és a koponya egyes részeinek alaki sajátságai­ból az egyén intelligentiájára, jellemére következtetést vonni le. Egy physiognomia, mely 1860-ban olasz nyelven jelent meg, a következő végeredményre jut: „kicsiny, formás fülkagylók nagy szellemi fejlettség jelei; ellenben nagy kagylók arra vallanak, hogy tulajdonosuk hosszú életű leszen, de gyengébb szellemi erő. Szellemi munkára bajiammal bíróknak formás kis fülkagylójuk van, míg a nagy és vastag fülkagylójú egyének többnyire fegyelmetlenek. A hosszúkás és hegyesen végződő fülkagylójú emberek rendesen alattomosak“. A tudomány eme laikus művelői után az anthropologusok vitatják meg pro et contra a fülkagyló degeneratióját; majd az elmegyógyászokat látjuk síkra szállani, kik a test többi elváltozásai mellett a fülkagylókéit kiváló figyelmükben részesí­tik. Binder mondja ki legelőször nézetét, hogy elmebetegeknél és idiótáknál egyetlen szerv sem degenerálódik annyira, mint épen a fülkagyló. * Előadatott az orv. és természet vizsg. brassói vándorgyűlésén. Ügy tartom, hogy bár e tárgy inkább az elmegyógyászat körébe tartozik, mindazonáltal nekünk fülorvosoknak, kik liiva­­tásszerűleg foglalkozunk a fülbántalmakkal, így tehát módunk­ban áll a kagyló elváltozásait számtalan eset kapcsán meg­bírálni, a mi kötelességünk exact vizsgálatok révén nyert adatok alapján a vita eldöntéséhez hozzájárulni. Az ..Archiv f. Ohrenheilkunde11 két év előtti számaiban Gradenigo olasz fülorvos tette közzé ez irányban végzett tekin­télyes számú vizsgálatait. Tudtommal ő volt az első fülorvos, ki normális egyéneken, elmebetegeken, idiótákon és elítélteken végzett pontos és nagyszámú mérései alapján hozzászólott az eddigi theoretikus vitához. Gradenigo adatait ellenőrizni akartam, midőn itt Buda­pesten hasonló alapon szintén végeztem vizsgálatokat ezelőtt egy esztendővel. Megvizsgáltam akkor a normális egyének közül 500 férfi és 500 nőt (összesen 1000), 216 férfi 184 női elme­beteget (összesen 400), továbbá 58 férfi és 32 női (összesen 90) idiótát. E vizsgálatok eredményei az Orvosi Hetilap 1891. év­folyamában lettek közzétéve. Csak az idén jutottam abba szerencsés helyzetbe, hogy fegyenczeken is végezhettem vizsgálatokat s így Gradenigo adatait ez irányban is ellenőrizhettem. A váczi és mária-nostrai fegyintézetekben 500 férfi és 324 női fegyenczet (összesen 824) vizsgáltam meg e czélra.1 Ez adataimmal leszek bátor ezúttal beszámolni; megjegyzem, hogy a már közzétett vizsgálati ada­tok csupán összehasonlítás végett lesznek ez alkalommal helyen­ként felemlítve. A kagyló számos elváltozásai közül csupán a következő, a gyakorlatban gyakrabban előjövő alakokat vettem számításba, ilyenek: szétálló és részaránytalan kagyló, egyszerűen odanőtt czimpa, hosszúkás és az arczhoz hegyes szög alatt odanőtt czimpa, nagy és vastag- czimpa, a helixet túlhaladó antehelix, hiányosan fejlett crus sup. antehelicis, szallag-széles helix, a fossa scaphoidea rövid, hiányzik, megnyúlt vagy át­hidalt, Macacus-fül (helix ki van egyenesedve és hegyesen végződik), helix és antehelix teljesen vagy részben összenőtt és végre a Darwin-féle csomócskák. I. Elálló kagylók. Rendes viszonyok között a kagyló a koponya oldalához hegyes szög alatt nő oda, vagyis az angulus auriculo-temporalis hegyes szöget képez. Ha ez derékszöget képez, úgy az elálló fülek jönnek létre. A kagylóknak a fül­től való elállása embryologiai alapon nyugszik, a legtypikusabb valamennyi anomalia között. Feltűnő még azért is, mert más anomáliákkal szokott társulni; ilyenek a vastag s gyakran odanőtt nagy czimpa, a crus sup. antehelicis rosszul fejlettsége ; ez olykor teljesen hiányzik is. 1 Hálás köszönetemet fejezem ki e helyen a fenti intézetek igaz­gatóinak : főtiszt. Schreiner Dominica nővérnek, valamint Balkay István és Dávid Béni) uraknak, kik vizsgálataimban lekötelező szívélyességgel támogattak.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék