Orvosi Hetilap, 1894. március (38. évfolyam, 9-12. szám)
1894-03-04 / 9. szám
1894. 9. sz OUVOSI HETILAP Adatok a trachoma kérdéséhez. Mergl Ödön dr., városi kerületi orvostól. Ilt valaki az utolsó évtizedek trachoma-literaturáját előveszi, kell hogy megijedjen az óriási halmazon és azon óriási munkán, mely ennek megírására szánatott. Tán nincs azon szaka az orvosi tudománynak, melyben aránylag oly sokan dolgoztak, mint ép a trachoma kérdésében, melyet oly számtalan hivatott és nem hivatott toll a megoldás küszöbére vélt hozni, még a tuberculosis kérdését sem tárgyalta a belgyógyászok arányos része, összehasonlítva a szemészek azon seregével, kik a trachoma gyógyításának meghallását biztosan ható gyógy- vagy módszerrel felismertnek hirdettek. Nincs azon szorosabb szaklap száma, melyben nem olvasnánk egy biztos szert a trachoma ellen, s íme az eredmény mégis csak majdnem olyan, mint volt évekkel ezelőtt, mert a lapis és cuprum korszakában is kimutattak gyógyulásokat pár hét, hónap alatt; habár akadtak oly esetekre is, melyek úgyszólván gyógyíthatatlanok voltak, —s ma ? — ha valaki által égig dicsért új szert megpróbálunk, sok esetben feltűnő gyógyulást vagy legalább is javulást, de akárhányszor rosszabbulást is észlelhetünk. Így tehát, ha komolyan foglalkozunk a trachoma kérdésével, ha elfogultság nélkül vizsgáljuk az új meg új módszerek egy részét (mind tanulmányozni lehetetlen), azon meggyőződéshez kell jutnunk, hogy egy kaptafára verni minden esetet nem lehet, de nem is szabad, mert — legyünk őszinték — a trachoma diagnosisa ma még sánta ló, úgy látszik nem is egy betegség, hanem többféle betegség tünete, mint a vízkórság a belgyógyászatban. Akárhány esete a vízkórságnak diuretin, calomel, digitalis vagy juniperus használata után elmúlik, míg más esetekben hiába tractáljuk a beteget ezen szerekkel, ha szív-, májvagy vesebaján nem javíthatunk; hasonló baj a trachoma is, tán rosszabb még, mert kórisméjén is vitatkozunk, ao még a nekünk szóló ministeri rendeletből is kitűnik, hol kisebb fokú trachomáról beszélnek, mely alá a follicularis hurut, playdenás kötőhártyalob, a görvélyes paunus, szemhéjmirigylob s akárhány más szembaj is sorozható. Ottawa utolsó tanulmányában elolvashatjuk, hogy voltak esetei, melyekben a trachoma eredetét biztosan gonorrhoeából származónak kimutatta, olvashatjuk azt is, hogy antiluetikus kezelésre szintén múltak a trachoma tünetei; tudjuk azonban végre azt is, hogy előfordultak már oly esetek, melyek huzamos!) kezelés után javulva bár, de még nem gyógyulva eltűntek a rendelő órákból, s később véletlenül az orvos kezei alá kerülve, ez meglepetésére észrevehette, hogy a volt trachomás szem teljesen ép és tiszta kötőhártyával bírt, ámbátor ezen idő alatt nem orvosoltatok ! vagy tán ép ezért ?! Ezekből kitűnik, hogy a trachoma név alatt ma egy bizonyos betegséget nem érthetünk, hanem hogy a trachoma csakis tünetei szerint neveztetik el, melynek azonban különféle oka lehet. Tagadhatatlan, hogy van egy különös fertőző baja a kötőhártyának, mely ezen lokalizálva a trachoma tüneteit mutatja, de szent meggyőződésem az is, hogy ehez hasonló, jelenlegi tudományunk által azonban el nem különíthető oly betegséget is nevezünk el trachomának, mely vagy bujakór, vagy gonorrhoea, de görvélykór s tán más bajnak is következménye, vagy tünete s sokszor a beteg életmódjában leli eredetét. Ha most ezekből kiindulva a számtalan gyógy- és módszereket vizsgáljuk, fogjuk érteni, hogy lehet az, hogy míg az egyik a régi cuprum és lapisban látja a trachoma specialis szerét, másik Sublimat, creolin vagy bórsavra esküszik, s a harmadik sem ebben, sem abban, hanem csak a sebészi módszerekben véli biztos ellenszerét a trachomának leírni, pedig téved mind a három, ép úgy mint tévedne az, ki juniperussal vagy calomellel és diuretinnal, s végre punctio abdominissal véli biztosan gyógyíthatni az általános vízkórságot! Magam részint a pozsonyi országos kórház szemészi osztályán, részint a trachoma-vizsgálatok alkalmával összegyűjtött eseteken végigpróbáltam sok mindenféle szert, s mondhatom mindegyikkel jó, de rossz eredményt is értem el. Az osztályon mint másodorvos lapis és cuprummal kezeltem a trachomás betegeket, később 1888-ban antipyrint és antifebrint dörzsöltem a betegek kötőhártyájába, mivel a pozsonyi orvos-természettudományi egyesület egyik ülésén bereferáltam ; megpróbáltam Purtscher ajánlatára a creolint is, Reining testvérek ajánlatára kísérleteztem sublimattal; számos esetet zincum sozojodolicummal oldatban és kenőcsben gyógyítottam, egybekötve másságévá és e nélkül, használtam továbbá sublimatis íj ectiókát ; jó eredményeket mutathatok fel bórsav, jodopyrin és europhennel is ; scarificáltam a conjunctivát, megmássáltam rollpincettával, körmeimmel, spatulával, s végre galvanocanterrel számos esetben kiégettem a szemcséket. Egy esetben syphilis papulosában szenvedő egyénnél inunctiók alatt láttam a trachomát visszafejlődni, csak hogy később betegem eltűnt, s így véglefolyását nem ismerem. Ezen gyógykezelt eseteken kivil azonban volt alkalmam egy Prukács családnál észlelhetni, hogy múlt el a trachoma anélkül, hogy gyógykezeltetett volna, miután több helyen éveken át a mindenfelé therapeutikus kísérlet tárgyát képezték, megunva a gyógykezelést (?) minden beavatkozás elől megszöktek, és az utolsó szemvizsgálat alkalmával megint csak reájuk akadva, meglepett a kötőhártya épsége, s a hozzájuk intézett kérdésemre azt felelték : „Igen ám, meggyógyultak szemeink, mert nem lettek égetve.“ Hasonló esetet észleltem a Kühmayer gyárban és egy szőlőműves családnál is. Kérdem, minek következtében gyógyultak ezen esetek ? Ezen és hasonló tapasztalatok következtében más irányba kell terelnünk a trachoma therapiájának tanulmányozását; ne próbáljunk mindenféle új meg új gyógy- és módszert, igen ám, kutassuk a trachoma okait, és ezekből kiindulva, meg fogjuk állapíthatni a mai napig még zavart kórismét, ennek alapján pedig tán fog sikerülni a trachoma elterjedését minél szőkébb korlátok közé szoríthatni, s végre a betegséget hamarább mint ma gyógyíthatni. Igen ám, de míg ezen czélt elérjük, mit tegyünk a trachoma ellen s hogyan gyógykezeljük? Minekutána a trachoma aetiológiáját még nem ismerjük, gyógyítását gyökerénél nem kezelhetjük, s így csak tünetei ellen kell küzdenünk; s erre magam is a már a papyrus Rainerben említett mechanikus gyógymódot tartom leghelyesebbnek . Távolítsuk el mechanice a szemcséket és kezeljük fertelemvesztő szerekkel az így megsebesült conjunctivát, complicatiók alkalmával azonban engedjük át a beteget specialistának vagy pedig kórháznak, kik kellő felszereléssel vannak ellátva, mert teljes szemészi instrumentariumot, a pannus gyógyítására okvetlenül szükséges galvanocauterrel és kötőszerekkel, s a nélkülözhetetlen segédszemélyzetet nem tarthatja a gyakorló tiszti orvos. Ezeknek elárása a trachoma gyógykezelését illetőleg a következő lehetne: A szemhéjak kifordítása után a kötőhártyát bórsavpor vagy 1:2000 Sublimat vagy 2°/C zincum-sozojodolicum oldatba mártott watta-tamponnal jól ledörzsöljük, különös figyelemmel az átmeneti redő és a szemzúgok közelében lévő sarjadzásokra, ezen beavatkozás két naponként, de legalább is hetenként kétszer ismétlendő, a közbe eső időben a beteg naponta kétszer szemvizet a fenti szerekből csepegtessen szemébe. Ki többet kíván tenni, használjon rollpincettát vagy scarificatiókat, de különösen Ottawa spatuláját ajánlhatom, melyek után azonban a fenti szerek egyikét, vagy pediglen antipyrint vagy jodopyrint hintsen, illetve csepegtessen a beteg szemébe. Fősúly azonban fektetendő a beteg táplálására, egészséges lakás és tiszta levegőre, a netán jelenlévő buja, görvélyvagy sápkór orvoslására, vagy egy tán jelenlévő kankó kezelésére ! Végre a betegség elterjedésének megakadályozása tárgyában legyen szabad e helyt egy pár szót elmondanom. 1 Jodopyrin enyhébb hatású mint az antipyrin. 101