Orvosi Hetilap, 1894. március (38. évfolyam, 9-12. szám)

1894-03-04 / 9. szám

1894. 9. sz OUVOSI HETILAP Adatok a trachoma kérdéséhez. Mergl Ödön dr., városi kerületi orvostól. Il­t valaki az utolsó évtizedek trachoma-literaturáját elő­veszi, kell hogy megijedjen az óriási halmazon és azon óriási munkán, mely ennek megírására szánatott. Tán nincs azon szaka az orvosi tudománynak, melyben aránylag oly sokan dolgoztak, mint ép a trachoma kérdésében, melyet oly szám­talan hivatott és nem hivatott toll a megoldás küszöbére vélt hozni, még a tuberculosis kérdését sem tárgyalta a belgyó­gyászok arányos része, összehasonlítva a szemészek azon seregével, kik a trachoma gyógyításának meghallását biztosan ható gyógy- vagy módszerrel felismertnek hirdettek. Nincs azon szorosabb szaklap száma, melyben nem olvas­nánk egy biztos szert a trachoma ellen, s íme az eredmény mégis csak majdnem olyan, mint volt évekkel ezelőtt, mert a lapis és cuprum korszakában is kimutattak gyógyulásokat pár hét, hónap alatt; habár akadtak oly esetekre is, melyek úgy­szólván gyógyíthatatlanok voltak, —­s ma ? — ha valaki által égig dicsért új szert megpróbálunk, sok esetben feltűnő gyógyulást vagy legalább is javulást, de akárhányszor­­ rosszab­­bulást is észlelhetünk. Így tehát, ha komolyan foglalkozunk a trachoma kérdé­sével, ha elfogultság nélkül vizsgáljuk az új meg új módszerek egy részét (mind tanulmányozni lehetetlen), azon meggyőződés­hez kell jutnunk, hogy egy kaptafára verni minden esetet nem lehet, de nem is szabad, mert — legyünk őszinték — a trachoma diagnosisa ma még sánta ló, úgy látszik nem is egy betegség, hanem többféle betegség tünete, mint a vízkór­ság a belgyógyászatban. Akárhány esete a vízkórságnak diuretin, calomel, digi­talis vagy juniperus használata után elmúlik, míg más esetek­ben hiába tractáljuk a beteget ezen szerekkel, ha szív-, máj­vagy vesebaján nem javíthatunk; hasonló baj a trachoma is, tán rosszabb még, mert kórisméjén is vitatkozunk, ao még a nekünk szóló ministeri rendeletből is kitűnik, hol kisebb fokú trachomáról beszélnek, mely alá a follicularis hurut, playd­enás kötőhártyalob, a görvélyes paunus, szemhéjmirigylob s akárhány más szembaj is sorozható. Ottawa utolsó tanulmányában elolvashatjuk, hogy voltak esetei, melyekben a trachoma eredetét biztosan gonorrhoeából származónak kimutatta, olvashatjuk azt is, hogy antiluetikus kezelésre szintén múltak a trachoma tünetei; tudjuk azonban végre azt is, hogy előfordultak már oly esetek, melyek huza­mos!) kezelés után javulva bár, de még nem gyógyulva el­tűntek a rendelő órákból, s később véletlenül az orvos kezei alá kerülve, ez meglepetésére észrevehette, hogy a volt tracho­­más szem teljesen ép és tiszta kötőhártyával bírt, ámbátor ezen idő alatt nem orvosoltatok ! vagy tán ép ezért ?! Ezekből kitűnik, hogy a trachoma név alatt ma egy bizo­nyos betegséget nem érthetünk, hanem hogy a trachoma csakis tünetei szerint neveztetik el, melynek azonban különféle oka lehet. Tagadhatatlan, hogy van egy különös fertőző baja a kötőhártyának, mely ezen lokalizálva a trachoma tüneteit mutatja, de szent meggyőződésem az is, hogy eh­ez hasonló, jelenlegi tudományunk által azonban el nem különíthető oly betegséget is nevezünk el trachomának, mely vagy bujakór, vagy gonorrhoea, de görvélykór s tán más bajnak is követ­kezménye, vagy tünete s sokszor a beteg életmódjában leli eredetét. Ha most ezekből kiindulva a számtalan gyógy- és mód­szereket vizsgáljuk, fogjuk érteni, hogy lehet az, hogy míg az egyik a régi cuprum és lapisban látja a trachoma specialis szerét, másik Sublimat, creolin vagy bórsavra esküszik, s a harmadik sem ebben, sem abban, hanem csak a sebészi mód­szerekben véli biztos ellenszerét a trachomának leírni, pedig téved mind a három, ép úgy mint tévedne az, ki juni­­perussal vagy calomellel és diuretinnal, s végre punctio abdo­­minissal véli biztosan gyógyíthatni az általános vízkórságot! Magam részint a pozsonyi országos kórház szemészi osztályán, részint a trachoma-vizsgálatok alkalmával össze­gyűjtött eseteken végigpróbáltam sok mindenféle szert, s mondhatom mindegyikkel jó, de rossz eredményt is értem el. Az osztályon mint másodorvos lapis és cuprummal kezel­tem a trachomás betegeket, később 1888-ban antipyrint és antifebrint dörzsöltem a betegek kötőhártyájába, mivel a pozso­nyi orvos-természettudományi egyesület egyik ülésén bereferál­tam ; megpróbáltam Purtscher ajánlatára a creolint is, Reining testvérek ajánlatára kísérleteztem sublim­attal; számos esetet zincum sozojodolicummal oldatban és kenőcsben gyógyítottam, egybekötve másságévá­ és e nélkül, használtam továbbá subli­­m­at­­is íj e­c­ti­ó­kát ; jó eredményeket mutathatok fel bórsav, jodopyrin és europhennel is ; scarificáltam a conjunctivát, meg­­mássáltam rollpincettával, körmeimmel, spatulával, s végre galvanocanterrel számos esetben kiégettem a szemcséket. Egy esetben syphilis papulosában szenvedő egyénnél inunctiók alatt láttam a trachomát visszafejlődni, csak hogy később betegem eltűnt, s így véglefolyását nem ismerem. Ezen gyógykezelt eseteken kivil azonban volt alkalmam egy Prukács családnál észlelhetni, hogy múlt el a trachoma a­nélkül, hogy gyógykezeltetett volna, miután több helyen éveken át a mindenfelé therapeutikus kísérlet tárgyát képez­ték, megunva a gyógykezelést (?) minden beavatkozás elől megszöktek, és az utolsó szemvizsgálat alkalmával megint csak reájuk akadva, meglepett a kötőhártya épsége, s a hozzá­juk intézett kérdésemre azt felelték : „Igen ám, meggyógyultak szemeink, mert nem lettek égetve.“ Hasonló esetet észleltem a Kühmayer gyárban és egy szőlőműves családnál is. Kérdem, minek következtében gyógyultak ezen esetek ? Ezen és hasonló tapasztalatok következtében más irányba kell terelnünk a trachoma therapiájának tanulmányozását; ne próbáljunk mindenféle új meg új gyógy- és módszert, igen ám, kutassuk a trachoma okait, és ezekből kiindulva, meg fog­juk állapíthatni a mai napig még zavart kórismét, ennek alap­ján pedig tán fog sikerülni a trachoma elterjedését minél szőkébb korlátok közé szoríthatni, s végre a betegséget hama­rább mint ma gyógyíthatni. Igen ám, de míg ezen czélt elérjük, mit tegyünk a trachoma ellen s hogyan gyógykezeljük? Minekutána a trachoma aetiológiáját még nem ismerjük, gyógyítását gyökerénél nem kezelhetjük, s így csak tünetei ellen kell küzdenünk; s erre magam is a már a papyrus Rainerben említett mechanikus gyógymódot tartom leghelye­sebbnek . Távolítsuk el mechanice a szemcséket és kezeljük fertelemvesztő szerekkel az így megsebesült conjunctivát, complicatiók alkalmával azonban engedjük át a beteget specia­listának vagy pedig kórháznak, kik kellő felszereléssel vannak ellátva, mert teljes szemészi instrumentariumot, a pannus gyógyítására okvetlenül szükséges galvanocauterrel és kötő­szerekkel, s a nélkülözhetetlen segédszemélyzetet nem tarthatja a gyakorló tiszti orvos. Ezeknek elárása a trachoma gyógykezelését illetőleg a következő lehetne: A szemhéjak kifordítása után a kötőhártyát bórsavpor vagy 1:2000 Sublimat vagy 2°/C zincum-sozojodolicum oldat­ba mártott watta-tamponnal jól ledörzsöljük, különös figyelem­mel az átmeneti redő és a szemzúgok közelében lévő sarjad­­zásokra, ezen beavatkozás két naponként, de legalább is hetenként kétszer ismétlendő, a közbe eső időben a beteg naponta kétszer szemvizet a fenti szerekből csepegtessen szemébe. Ki többet kíván tenni, használjon rollpincettát vagy scarificatiókat, de különösen Ottawa spatuláját ajánlhatom, melyek után azonban a fenti szerek egyikét, vagy pediglen antipyrint vagy jodopyrint­ hintsen, illetve csepegtessen a beteg szemébe. Fősúly azonban fektetendő a beteg táplálására, egészsé­ges lakás és­ tiszta levegőre, a netán jelenlévő buja­, görvély­­vagy sápkór orvoslására, vagy egy tán jelenlévő kankó keze­lésére ! Végre a betegség elterjedésének megakadályozása tár­gyában legyen szabad e helyt egy pár szót elmondanom. 1 Jodopyrin enyhébb hatású mint az antipyrin. 101

Next