Orvosi Hetilap, 1895. december (39. évfolyam, 48-52. szám)

1895-12-01 / 48. szám

1895. 48. sz. ORVOSI HETILAP tétes nézeteiről Ítéletet mondhassunk, kétségkívül csekély, annyit azonban már e néhány lelet kapcsán is kimondhatunk, hogy ezen elváltozásoknak, t. i. az ovariumok s adnexák nagyobb vascularisatiójának, valamint az előbbiek hypertrophiájá­­nak vagy bármely más makroscopikus elváltozásának nem kell okvetlenül előfordulnia. Osteomalaciánál tehát az elváltozások a betegségre nem lehetnek jellemzők. A mikroscopikus elváltozásokat illetőleg szintén végez­tünk vizsgálatokat, a­melyek a Velu­s által először leírt s azóta már több szerző által is megerősített elváltozásokat tényleg igazolták; eseteink közül a II., III. és IV. sz. alatt leírt bete­gek ovariumait vizsgáltuk meg s a metszeteken megtaláltuk, és úgy mint Veli­s leírta, a hyalin-elfajulásnak minden stádiumát az ovariumok artériáiban, úgy­hogy ezek alapján, ha nem is tekinthetjük ez elváltozásokat specifikusoknak, mégis mint az osteomalaciára is jellemzőket foghatjuk fel. E vizsgá­latokról különben, melyeket Erdey Gyula dr. kórodai gyakor­nok úr volt szíves végezni, részletesebben lesz alkalmunk be­számolni. Azon esetekben, a­hol az osteomalaciát gravid nőknél észleltük, az ovariumok és adnexák magatartása, már a­mi azok dúsabb edényzettségét illeti, természetesen semmi jelentő­séggel sem bír, miután a terhesség ezen szervekben is nagyobb vérbőséget s duzzadást von maga után; ez irányban legfeljebb ellenkező tapasztalatok — mint pl. a Solovvy-é — bírhatnának jelentőséggel, de ilyenekről kortörténeteinkben említés téve nincsen. (Folytatása következik.) Apróbb klinikai, kórházi és magángyakorlati tapasz­talatok. Felső ajakképzés az alsó ajakból. A plastika nagymesterei közül majdnem mindegyiknek nevé­vel találkozunk az ajakképzés különböző módozatainak az adott viszonyok szerint való leírásával is. Tagliacozzi a kar bőréből iparkodott azt pótolni. Dupuytren a nyakról vette a lebenyt. Langenbeck­ ajánlotta, hogy a képzett ajaknak szélét, a másik egészséges ajakról vett nyakh­ártyával lehet pótolni. Adelmann és Symanowszki szintén igen elmés műtét­­móddal ismertettek meg bennünket. Elvitázhatatlan érdemeket szerzett magának nagy nevű sebészünk Balassa János ezen a téren is, a midőn a felső ajaknak egy képzési módját: „Új műtét­­modorok az orrképzés körül“ czimír munkájában leírta. Herczel Manó is szép eseteket közölt az „Orvosi Hetilap“-nak 1893. évi számaiban. Mindamellett, hogy oly számos sebész foglalkozott az ajakképzésnek tökéletes kimerítésével, mégis fordulnak elő esetek, a­midőn a már említett szerzők ajánlatát nem vehetjük igénybe, mert az adott körülmények nem engedik azt meg. Ilyen ritkábban előforduló és általam alkalmazott műtétmódot akarok most, egy gyógyult eset kapcsán bemutatni, a­midőn ugyanis a szétesett felső ajak egyik felét az alsó ajakból voltam kénytelen pótolni. Ledran és Roux pendítették meg ennek az eszméjét, később pedig Mackenzie foglalkozott vele behatóbban. Ezen eset egy Till György nevű, 46 éves, napszámosra vonatkozik, a­ki 1894. február 22-dikén vétetett fel a szt. János-kórházba. 1886. évben vette már észre, hogy a bal orrnyilas külső zúgában kis keményedés támadt, mely azonban egész 1891-ig nem változott jelentékenyen. Ekkor kezdett növekedni és mikorára kis mogyorónyi nagyságot ért el, kifekélyesedés, szétesés is mutatkozott rajta. 1893. október 9-dikén nagyfokú zúzott sebek miatt a jobb alszárát csonkítani kellett. Ekkor láttam beteget először, a­mikor is már a bal orrszárny külső zúgától kiindulva, krajczárnyi, a környezettel szorosan összefüggő, közepén félkrajczárnyi anyaghiányt mutató álképlet volt jelen. Ajánlot­tuk neki az eltávolítást, ő azonban nem akart beleegyezni. Kórházból való távozása után azonban a szétesés gyorsan haladt előre, úgy hogy 1894. február 24-dikén önként jelentkezett műtétre, a következő jelen állapottal. Elég jól táplált férfinál, a bal fossa canina táján, tallérnyi területen carphiolszerű csapokkal, gombaszerű, felhányt szélekkel biró anyaghiány, melyet 1-5 cm. széles kékes-vörös udvar vesz körül. Ezen bőrelszínesedés részben a járomcsont tájékára is kiterjed. Az egész tömött tapintatú, a környezettel összekapaszkodott, nem mozgatható. A felső ajak bal felé­nek megfelelő nyakhártya vastagodott, dudoros, tömött. Kutatóval érdes csontra jutni. Sem a nyakon, sem a mandibula alatt megnagyobbodott mirigy nem tapintható. Ez tehát oly carcinoma, melynél a destruáló folyamat már a csontig hatolt. 565 Műtétet 1894. február 27-dikén végeztem chloroform-morphin narcosisban, a következő lefolyással: A felső ajakot közepén, az ajakok­tól a bal orrnyílás közepéig egész vastagságában felhasítottam ; ezen metszést még folytattam felfelé az orrszárny szélétől, ezt megkerülve, 2 cm.-nyi magasságig, mindenütt már ép részeken haladva. A bal szájzúgtól a szájrés irányában kifelé 4 cm. hosszú behasítást végeztem, majd egy harmadik metszéssel az említett két metszés végét összekötöttem, miáltal a carcinomás részeket egy háromszögbe foglalva eltávolítottam. A felső állcsont officiált részét kikapartam, így keletkezett az I. ábrában látható a, b, c anyaghiány, melynek befedésére lebenyt a következőképen készítettem. A felső ajak metszésének irányában az alsó ajakot szintén egész vastagságában, merőlegesen lefelé, átvágtam, pontosan kimérve, hogy ennek hossza a megfelelő felső ajaki sebszélnél még valamivel nagyobb legyen. Az állcsúcsig terjedő metszést most a szájréshez kissé convergálóan balra, ki és felfelé folytattam, úgy azonban, hogy az igy származó alsó ajaki lebenynek nyele 2 cm. volt. Ily módon származott c, d, e,f mozgat­ható lebeny (1. 1. ábra), melyet a leírt felső ajaki anyaghiány helyére húztam, minek következtében a d pont b pont helyére jutott. De a lebeny szélességének olyannak kellett lenni, hogy az át­meneti redőn túl is terjedt, tehát még az alsó állkapocsról leválasztott és már nyákhártya nélküli bőr is hozzá lett véve és épen ezen alsó rész­ből kellett képezni a felső ajakokrt. Hogy ezt teh­essem, előbb lapjában praeparálva a nyákhártyát a bőrtől elválasztottam, de ennek is meghagyva nyelet. Most már kényelmesen húzhattam a nyákhártyát annyira lefelé, hogy alul, egy kissé bőven is véve, a bőr széléhez várhattam, képezvén ez által a felső ajakpirt. Először egyesítettem catguttal a felső alveolaris nyújtványon meg­maradt nyákhártyát a lebeny nyák­hártyájának felső szélével, majd a medi­dis nyákhártyavarratot csináltam, ugyancsak catguttal, míg az ez után következő bevarratokat Turner-selyemmel végeztem. Az alsó ajakon származó anyaghiány befedése az áll csúcsnál levő sebcsúcsból kiinduló, le- és kifelé ív alakban haladó, 5 cm. hosszú metszés­sel és ez után a sebszéleknek egymáshoz való közelítése által annyira sikerült, hogy csak a bal szájzúg táján egy 1 cm. átmérőjű, háromszög alakú rés maradt szabadon. Itt is külön nyakhártya- és külön bőrvarratot végeztem. A bal vestibulum orisba úgy felül, mint alul jodoformgazet helyeztem el, a felső nyakhártya és bőrlebeny közé pedig a szájzúg táján biztonság kedvéért egy kis draincsövet dugtam. Jodoformgaze-zel való fedés, organtin-kötés. A műtét 3 órát vett igénybe. Műtét utáni képet a 2. ábra mutatja. Kórlefolyás: Február 28-dikán beteg láztalan. A szájban levő gaze csík mindennap változtatva lesz. Első kötésváltoztatás márczius 4-dikén. Sebszélek kissé duzzadtak, a draincsövön kevés savós-genyes váladék ürül, a szabadon maradt kis rés sarjakkal fedett, sebszélek tapadnak, minden második varratot eltávolítottam. Láz nincs­ Márczius 8-dikán sebszélek nem duzzadtak, a még bent maradt varratok eltávolítása, a seb mindenütt igen szépen egyesült, csak az szájzúgnál vált szét két varrat helyén, dravicse eltávolítás Márczius 12-dikén a szájzúgi szétesett helyen élénk sarjadzás,­a alól levő háromszögű anyaghiány most már ki van töltve és teljesen felhámmal fedett. A száj nyitásakor a fogsorok között 1-5 cm.-nyi rés van, új kötést nem alkalmaztam. Márczius 16-dikán semmi fájdalom, semmi váladék, a szájzúgnál még kis granulatio, mely azonban márczius 21-dikén szintén felhámmal fedett. Száját napról-napra jobban tudja kiny­tni. Április 1-jén gyógyultan hagyja el a kórházat. A képzett lebenyen dúsan nő a szakál, a­miért beteg úgy borotvál­kozik, hogy a baloldalon is oly szélességben hagy szőröket, mint a­mily széles a jobboldali bajusza és így még a szakálból lett bajusz jelenléte is elősegíti a jó aestheticai benyomást. Recidivának még jelenleg sincs semmi nyoma. Száját annyira tudja nyitni, hogy kényelmesen vehet táplálékot magához. Csak az bántja őt nagyon, hogy a szakálból lett bajusza sötétebb színű, mint a másik. Polacsek Ignácz dr. 1. ábra. 2. ábra.

Next